Jól halad a pozsonyi buszpályaudvar építése
Jelenleg teljes gőzzel folyik a betonozás a fővárosi új autóbusz-pályaudvarnál, mely a régi helyén, a tervek szerint 2020-ra készül el. Miután befejezik az alapozás, máris megkezdik a vázszerkezet építését.
A befektető HB Reavis tájékoztatása szerint ma és holnap akár napi 12 órát is betonoznak, majd a betont kellőképpen elsimítják. Emiatt akár az éjszakába nyúlóan is folyhatnak a munkálatok, amihez csak annyit tehetünk hozzá, hogy bizony ebben a kánikulában ez igencsak megterhelő lehet a munkások számára. A beton megfelelő elsimítása azért is fontos, mert tulajdonképpen erre kerül rá az a speciális anyag, ami a jövendő 2150 férőhelyes mélygarázs sima felületét biztosítja.
Lassan dolgozni kezdenek a földalatti mennyezeteken is. A nagy ívek miatt ezeket a mennyezeteket olyan speciális technológiával kötik össze, amelyeket leginkább a hídszerkezetek építésekor alkalmaznak.
A 2020-ban átadásra kerülő új buszpályaudvar egy modern többfunkciós építmény lesz – bevásárlóló-központtal és vásártérrel, valamint egy irodaházzal. A 345 millió eurós beruházás még 2017 májusában kezdődött a Nivy Tower irodaház építésével, mely a maga 125 méterével Pozsony legmagasabb épülete lesz. A környék közlekedési és műszaki struktúrájának fejlesztésére a befektető további 24 millió eurót szándékozik költeni. A régi, elavult állomásépületet tavaly októberben kezdték bontani, amit januárban fejezték be.
A megaépítkezés miatt az ideiglenes buszpályaudvart az eredeti helyszín közelében, a Botto utcában alakították ki, ahol megfelelő körülmények fogadják az utazni vágyókat egészen addig, amíg az új el nem készül. A Pozsonyba naponta ingázók régi álma teljesül azzal, ha elkészül az új, 21. századi követelményeknek megfelelő buszállomás, ahol akár bevásárlásaikat is elintézhetik munkából hazamenet.
A projekt megálmodói azt remélik a nagyberuházástól, hogy ezzel Pozsonyban egy újabb lüktető központ alakul ki, miközben csendes kis pihenőzónák kialakítására is gondoltak, amire a nagyvárosi nyüzsgésben talán még nagyobb szükség van.
Pozsony szégyenfoltjának számít azonban továbbra is – már hosszú évek óta – a lepusztult vasúti főpályaudvar, mely méltatlan egy ország fővárosához. A teljes rekonstrukció itt is égető feladat lenne, ám mindeddig csak kisebb-nagyobb javításokat-újításokat végeztek el az épületen, melynek a környéke is meglehetősen elhanyagolt. Aki messziről, vagy netán külföldről vonattal érkezik a szlovák fővárosba, annak ez első benyomása bizony egyáltalán nem lesz pozitív az amúgy sok szépet kínáló egykori koronázóvárosról.
