Jobban megérti az embert a kutya, mint a majom
BUDAPEST, POZSONY. A kutyák felismerik kommunikációs szándékunkat, s nagyjából olyan fogékonyak az emberi kommunikációra, mint egy fél év körüli gyermek, áll az ELTE munkatársainak tanulmányában.
Portálunk már korábban is foglalkozott azzal a kérdéssel, van e hasonlóság a kutyák és a csecsemők kommunikációs készségei között. A kérdéssel a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) Kognitív Idegtudományi és Pszichológiai Intézetének és az Eötvös Loránd Tudomány Egyetem (ELTE) Etológia Tanszékének kutatói is foglalkoztak. A magyarországi Közép-európai Egyetem csecsemőpszichológusa, Téglás Ernő az ELTE Etológia Tanszékén dolgozó kollegáival 16 felnőtt családi kutya szemmozgásait követték nyomon és egészítették ki a kutatás eredményeit.
A kutatók egy, a tekintet irányát észlelő számítógépes eszközzel vizsgálták, hogy a kutyák arrafelé néznek-e, mint a velük kommunikáló ember. A kísérletvezető személy, mielőtt tekintetét a tőle jobbra vagy balra elhelyezett edény felé fordította volna, szemkontaktust létesített a kutyával, és megszólította azt. Megállapították, hogy a kutyák nagyjából annyira hajlamosak követni egy személy tekintetét, mint a hat hónapos csecsemők.
Az ebek, amelyek semmiféle előtréningen nem vettek részt, videofelvételeket néztek, amelyben egy nő két egyforma edény valamelyikére fordította a figyelmét, miután „ráutaló” vagy „nem-ráutaló” módon a kutyához szólt. A ráutaló jelzések, magyarázta Téglás, kommunikációs szándékot jeleznek. „Azt közlik a kutyával: „Hozzád szólok, nem máshoz, és most olyasmit fogok mondani, ami rád vonatkozik vagy fontos neked.”
Kommunikációs szándékát kifejezendő, a nő a felvételen az első kísérletben szemkontaktust létesített a kutyákkal, majd magas, gügyögő hangon azt mondta: „Szia kutya!” A második, nem-ráutaló kísérletben a nő nem nézett a kutyákra, és mintha egy másik felnőtthöz beszélne, mélyebb hangon mondta: „Szia kutya!”
A kutyák mindkét kísérletben nagyjából ugyanannyi ideig figyelték a nőt és az arcát, ám a ráutaló kísérletekben hosszabb ideig néztek ugyanarra az edényre, amelyikre a nő is. Úgy tűnik, a csecsemőkhöz hasonlóan a kutyák is érzékenyek azon jelzésekre, amelyek egy személy hasznos információ közlési szándékára utalnak, mondta Téglás.
Juliane Kaminski német kognitív pszichológus úgy véli, a tanulmány eredményei egybevágnak más kutatásokkal, miszerint a kutyák értik a „kommunikáció szándék-dimenzióját” – ez az alkalmazkodás talán csak a kutyák sajátja. „Nincs még egy faj, amely ilyen érzékeny lenne az emberi kommunikációs jelzésekre. Az emberszabásúak sem fogékonyak ennyire az emberi kommunikációra.”- írta Kaminski
Téglás megjegyzi, hogy korábbi kutatások szerint a kutya legközelebbi rokona, a farkas jóval kevésbé képes értelmezni az emberi jelzéseket, például, hogy azok alapján találja meg az elrejtett jutalmat (még a kölyökkutyák is jobban teljesítenek a felnőtt farkasoknál.) Téglás Ernő szerint egy kérdés még válaszra vár: Melyik kommunikációra utaló jelzés a fontosabb, a szemkontaktus vagy az irányított beszéd?
A kutatók egy, a tekintet irányát észlelő számítógépes eszközzel vizsgálták, hogy a kutyák arrafelé néznek-e, mint a velük kommunikáló ember. A kísérletvezető személy, mielőtt tekintetét a tőle jobbra vagy balra elhelyezett edény felé fordította volna, szemkontaktust létesített a kutyával, és megszólította azt. Megállapították, hogy a kutyák nagyjából annyira hajlamosak követni egy személy tekintetét, mint a hat hónapos csecsemők.
Az ebek, amelyek semmiféle előtréningen nem vettek részt, videofelvételeket néztek, amelyben egy nő két egyforma edény valamelyikére fordította a figyelmét, miután „ráutaló” vagy „nem-ráutaló” módon a kutyához szólt. A ráutaló jelzések, magyarázta Téglás, kommunikációs szándékot jeleznek. „Azt közlik a kutyával: „Hozzád szólok, nem máshoz, és most olyasmit fogok mondani, ami rád vonatkozik vagy fontos neked.”
Kommunikációs szándékát kifejezendő, a nő a felvételen az első kísérletben szemkontaktust létesített a kutyákkal, majd magas, gügyögő hangon azt mondta: „Szia kutya!” A második, nem-ráutaló kísérletben a nő nem nézett a kutyákra, és mintha egy másik felnőtthöz beszélne, mélyebb hangon mondta: „Szia kutya!”
A kutyák mindkét kísérletben nagyjából ugyanannyi ideig figyelték a nőt és az arcát, ám a ráutaló kísérletekben hosszabb ideig néztek ugyanarra az edényre, amelyikre a nő is. Úgy tűnik, a csecsemőkhöz hasonlóan a kutyák is érzékenyek azon jelzésekre, amelyek egy személy hasznos információ közlési szándékára utalnak, mondta Téglás.
Juliane Kaminski német kognitív pszichológus úgy véli, a tanulmány eredményei egybevágnak más kutatásokkal, miszerint a kutyák értik a „kommunikáció szándék-dimenzióját” – ez az alkalmazkodás talán csak a kutyák sajátja. „Nincs még egy faj, amely ilyen érzékeny lenne az emberi kommunikációs jelzésekre. Az emberszabásúak sem fogékonyak ennyire az emberi kommunikációra.”- írta Kaminski
Téglás megjegyzi, hogy korábbi kutatások szerint a kutya legközelebbi rokona, a farkas jóval kevésbé képes értelmezni az emberi jelzéseket, például, hogy azok alapján találja meg az elrejtett jutalmat (még a kölyökkutyák is jobban teljesítenek a felnőtt farkasoknál.) Téglás Ernő szerint egy kérdés még válaszra vár: Melyik kommunikációra utaló jelzés a fontosabb, a szemkontaktus vagy az irányított beszéd?
Forrás
ng.hu
