Innováció a szlovákiai magyar politikában
Az előadók – politikusok, elemzők – az 1989-es bársonyos forradalom óta eltelt közel negyedévszázad eseményeit, döntéseit, az elért eredményeket és kudarcokat, s a közösségi jövőkép megfogalmazása érdekében a megújulás lehetőségeit vették górcső alá hozzászólásaikban.
A színültig megtelt előadóterem résztvevőit Bárdos Gyula, az MKP köztársaságielnök-jelöltje köszöntette, majd Csáky Pál, a konferenciát szervező Pro Futuro Hungarica Polgári Társulás elnöke vitaindítójában elmondta: "Negyed évszázaddal a bársonyos forradalom után a mögöttünk lévő utat bizonyára már másként látjuk, erényeivel és hibáival egyetemben. Különböznek a prioritásaink, a tapasztalataink is. Ideje erről beszélnünk, annál is inkább, hogy ne ismételjük meg ezeket a hibákat az elkövetkezendő időszakban." (Csáky Pál vitaindító felszólalását Vélemény című rovatunkban olvashatják.) Csáky szerint rendkívül fontos eredmény, hogy 1989 után megalakultak a pártok, építkezésről azonban csak a 2000-2006 közötti években beszélhetünk, a többi időszakot a védekezés jellemezte, majd a pártszakadás visszalépést jelentett. "Nőnek a megoldatlan problémák, nem vagyunk ütőképesek, ezért is kell a jövőnkről beszélni" – mondta a konferencia házigazdája.
Miroslav Kusý politológus részletes képet adott az elmúlt 25 évről, rámutatva minden intézkedésre, ami a szlovákiai magyarságot érintette, s ezek szinte kivétel nélkül a magyarok érdekei ellen voltak. "Szlovákia nemzetállamot épít, amelyben a magyarok a fő ellenségek, akik ellen meg kell védeni az államot, ez a szlovák politika alapállása" - fogalmazott az elemző, aki margóra megjegyezte azt is, hogy az oly sokat emlegetett Apponyi-féle politika liberális képzelgés ahhoz képest, amit a szlovákok és csehek a háború után elkövettek a magyarok ellen. Kusý ugyanakkor többször is hangsúlyozta, hogy a magyarellenes offenzíva logikus következménye a megerősödő – egyébként jogos – autonómiaigény.
Öllös László is úgy véli, a szlovák politikában mélyen gyökeret vert az a nézet, hogy a magyar közösség igényei az ország szétverésére irányulnak. "Másodrendű állampolgárai vagyunk Szlovákiának, s ezt Robert Fico tavaly a Matica Slovenská nagygyűlésén elmondott beszédében ki is mondta. Az alkotmány preambulumának szellemisége tehát él és hat" - fogalmazott Öllös hozzátéve: a felmérések is ezt támasztják alá, hisz ezek szerint a nagytöbbség még azt sem engedné meg, hogy nyilvánosan magyarul beszéljünk. Öllös szerint azon is el kell gondolkodni, hogy kimondjuk, milyen válságban vagyunk - politikai, társadalmi vagy értékrendi válságban. Öllös szerint mielőbb meg kell találni azokat az elsősorban intézményes lehetőségeket, eszközöket, amelyek áttörést hozhatnak.
Jeszenszky Géza, az Antall-kormány külügyminisztere – nagyköveti teendői miatt – előadását írásban küldte el. Ebben részletesen szólt az Antall-doktrínáról, amely a "lélekben 15 millió magyar miniszterelnöke" aspektusából minden körülmények között kiállt a határon túli magyarok mellett, a pozitív diszkrimináció elvét szorgalmazva. A környező országokban azonban nem történt meg az a mentális váltás, amely beismerné, hogy a kisebbségi kérdés rendezése az etnikai konfliktusokat védhetné ki. S a jogbővítésre vonatkozó magyar törekvéseket a nyugati politika sem kezelte kellően.
A magyar politika szemszögéből vont mérleget Szabó Tibor, a Határon Túli Magyarok Hivatalának (HTMH) egykori elnöke is, de kitért az autonómiatörekvésekre is. Mint megjegyezte, általános jelenség a Kárpát-medencében, hogy a pártok mindig akkor tűzik ezt zászlajukra, ha nincsenek döntéshelyzetben. Szerinte a működőképes autonómia feltételei: az erős gazdaság, a megfelelő nemzetközi támogatás (akár védhatalmi státus formájában is), s nem utolsósorban, hogy a közösség is erősen akarja. "Hogy a szándék sikeres legyen, ezek elengedhetetlenek" – fogalmazott Szabó, hozzátéve, hogy olyan közegben kell eredményeket elérni, amely a magyarság felszámolását tűzte ki célul.
A fiatal nemzedék is képviseltette magát a konferencián. Gubík László, a Via Nova ICS elnöke szerint sem vagyunk jó kondícióban, nyugatról kelet felé haladva nő a kilátástalanság, és az általános letargia a sikerélmények hiányából fakad, ugyanakkor lassú előremozdulás érezhető, hisz az ifjúsági szervezetek megerősödni látszanak. A Via Nova számára a politika mellett a civil tevékenység, illetve a közösségépítés, a terepmunka legalább olyan fontos, s ez paradigmaváltás. Kovács Balázs a Diákhálózat nevében elsősorban az érdekképviselet hibáiról szólt, s ezek a sérelmi politizálás, a civil szektor gyarmatosítása, a szélsőségek megtűrése saját körökön belül, illetve a hamis tekintélyelvűség. A HÖK képviseletében Czibula Ádám elmondta, bár a fiatalok nincsenek megfertőzve régi beidegződésekkel, félelmekkel, de azt ők is érzik, hogy áldemokráciában élünk, ahol a felvidéki magyarság pszichikai megtörése a cél. Mindezek ellenére is vannak pozitívumok, hisz közösségünk életképességét bizonyítják a megyei választások vagy az államfőjelölés miatt létrejött összefogás. Meg kell határoznunk a célokat, és nem szabad meghátrálni – fogalmazott Czibula.
A vitában közel húszan kértek szót, elsőként az MKP elnöke. Berényi József úgy vélte, az állapotunk diagnózisát a tanácskozáson sikerült felállítani, az okokat is megnevezni, és ugyan csak részmegoldások fogalmazódtak meg, de a részmegoldásokból áll majd össze a végső megoldás. Mint fogalmazott, az autonómiát nem célnak, hanem eszköznek tartja megmaradásunkhoz, amelynek elengedhetetlen feltétele az intézményi, a pénzügyi és a jogi keret bővítése. Ebben a többi felszólaló is egyetértett, és abban is, hogy az előrelépés érdekében ezt a fajta párbeszédet folytatni kell.
