Húszéves a Fórum Kisebbségkutató Intézet

– Szlovákiai magyar viszonylatban a Fórum az egyedüli kisebbségkutatással foglalkozó intézet, amely kimondottan szakmai szempontok alapján, politikai köröktől függetlenül működik, miközben civil társadalmunk építésében is szerepet vállal. A két évtizedes sokrétű tevékenységből mely eredmények a leginkább említésre méltók?

– Az elmúlt két évtized eredményeit tételesen lehetetlen volna felsorolni, de azt azért el lehet mondani, hogy számos tudományterületen óriási előrelépés történt. Egyrészt az eredmények szintjén, másrészt abban, hogy a szlovákiai magyar politológia, történettudomány és etnológia egyformán felkerült úgy a szlovák, mint az összmagyar tudományosság térképére. Ma Pozsonyban, a Szlovák Tudományos Akadémián és a budapesti Magyar Tudományos Akadémián egyformán számon tartanak bennünket. Húsz évvel ezelőtt úgyszólván a nulláról, az alapkutatások szintjéről kellett indulni. Azt, hogy ma egyáltalán szlovákiai magyar etnológiáról (amely szerves része az európai etnológiának) beszélhetünk, mindenképp a komáromi székhelyű Etnológiai Intézetünk érdeme. Liszka József megírta a szlovákiai magyarok néprajzát, s kutatásainak eredményei ma már nem csupán a komáromi egyetemen, hanem Budapesten, Debrecenben és Regensburgban is beépültek az egyetemi tananyagba. Neki és L. Juhász Ilonának köszönhetően mára szinte teljes a szakrális kisemlékek dél-szlovákiai adattára, megindult a tudományos igényű temetőkutatás és a nemzeti jelképek kutatása is. Lampl Zsuzsának köszönhetően megjelent a szlovákiai magyarok szociológiájának első része, s az ő kutatásai azok, amelyeknek köszönhetően ma a szlovákiai magyarok identitásának, politikai értékrendjének vagy épp médiafogyasztásának kérdésében hiteles adatokra támaszkodhatunk. A népszámlálások és közösségünk demográfiai mutatói tekintetében hasonló jelentőséggel bírnak Gyurgyík László kutatásai, annak megítélését pedig, hogy Popély Árpád vagy saját munkáim révén mennyit lépett előre a szlovákiai magyarok történetének feltárása, másokra bízom.

Az utóbbi egy-két évben megkezdtük a szlovákiai magyarok orális emlékezetének a dokumentálását: Körös Zoltán kollégánk több mint 200 mélyinterjút készített a II. világháború felvidéki magyar túlélőivel, amelyből Muszkaföldön és Nyugatosok címmel jelentettünk meg sikeres köteteket. Annak pedig, akinek ez túlságosan elvontnak tűnne, elmondom, hogy a szlovákiai magyar közösség történelmi emlékezetét is megpróbáljuk formálni. Egyrészt konferenciáinkkal: például megemlíteném a II. világháború és a holokauszt dél-szlovákiai áldozatairól, illetve 1956 itteni vonatkozásairól szervezett rendezvényünket. És azzal is, hogy a mi kezdeményezésünkre sikerült néhány nappal ezelőtt Kisgéresen felállítani a szovjet Gulágokra elhurcolt felvidéki magyarok központi emlékművét. Persze, szólni kell az általunk működtetett Szlovákiai Magyra Adatbankról is, ahol bárki megtalálhatja többek között települése népszámlálási adatait, megismerkedhet a szlovákiai magyarság legfontosabb személyiségeinek életrajzával, vagy elolvashatja az Új Szó bármelyik példányát 1948-tól a legutóbbi évekig.

– Ön 2014. november 1-től az idén szeptemberben elhunyt alapító igazgató, Tóth Károly felkérésére vállalta a Fórum munkájának irányítását. Mennyire tartja fontosnak elődje szellemi örökségének a továbbvitelét?

– Karcsi a maga nemében egyedülálló intézményt hozott létre, amelyet a közösség szolgálata mellett a szellem szabadsága jellemez. Úgy vélem, mindkettő fontos és követendő. Egyrészt nem akarunk és nem is tudunk légüres térben mozogni, mi szerves része vagyunk a szlovákiai magyar közegnek, s feladatainkat elsősorban ennek a közösségnek az igényei határozzák meg. A kutatóink viszont teljes szellemei szabadságot élveznek, hiszen az igazi tudományos munka csak így képzelhető el. Én ezt tartom Karcsi legfontosabb örökségének, amely továbbra is meghatározó lesz az intézet munkájában.

– Igazgatóvá való kinevezésekor a Hírek.sk-nak azt nyilatkozta: a kettejük személyisége közti különbségek némi változáshoz, hangsúly-eltolódások is vezethetnek. Bő két év alatt Ön számára mik voltak a prioritások, és milyen stratégiára, programokra számíthatunk a közeljövőben?

– A legfontosabb feladat az volt, hogy a váltás se az intézet belső életében, se pedig eredményeiben ne okozzon törést, amit úgy érzem, sikerrel oldottunk meg. Ebben az első évben nagy segítségemre volt Tóth Károly, aki a napi munkába ugyan már nem szólt bele, de bármikor szívesen adott tanácsot. Én azt gondolom, hogy a kettőnk habitusában fellelhető különbségek maximum az intézet irányításában okozhattak némi változást, de a tudományos munka eredményességében nem. A legnagyobb változás talán abban érhető tetten, hogy Karcsi számára a tudományos élet szervezése mellett ugyanúgy rendkívül fontos volt a civil szféra szervezése, beleértve a Szlovákiai Magyarok Kerekasztala munkájának a segítését és a jogsegélyszolgálat működtetését is. Én viszont nagyon tudatosan kimaradok ebből, amúgy sem lenne rá energiám, meg vannak olyan személyek, akik ezt nálam jobban csinálják.

Ami a következő évek prioritásait illeti: egyrészt szeretném, ha a Fórum az eddiginél is aktívabb szerepet tudna vállalni a szlovákiai magyar társadalom problémáinak megoldásában: legyen az a népességfogyás vagy az anyanyelvi iskolák kérdése. Persze a magunk eszközeivel, például tudományos igényű kutatómunkával, felmérésekkel, elemzésekkel. Néha úgy érzem, mintha a döntéshozók nem használnák ki ezt a potenciált, pedig fontos lenne. A másik fontos mozzanat az, hogy közeleg az 1918-19-es fordulat századik évfordulója, amely jó alkalom arra, hogy a felvidéki magyarság szembenézzen saját magával. Ebben a szembenézésből mi is ki szeretnénk venni a részünket, s kutatásaink, publikációink egy részét ennek a feladatnak a szolgálatába kívánjuk állítani. Természetesen tovább folytatjuk a digitalizálást és a Szlovákiai Magyar Adatbank építését is.

– Mivel a Fórum nem költségvetési intézmény, vélhetően folyamatosan küzdenie kell a létét és a fejlődését szavatoló pénzeszközök megszerzéséért. Jelenleg mennyire tekinthető stabilnak az intézet anyagi helyzete?

– Egy olyan intézmény számára, amely nincs rákötve a költségvetésre, mindig is probléma lesz a kiegyensúlyozott gazdasági háttér biztosítása. Az elmúlt két év alatt – úgy gondolom – ezen a téren is jó irányban haladtunk előre, s ma jobb helyzetben vagyunk, mint voltunk 2014 végén. Ezért azonban nagyon meg kell dolgozni, s néha talán többet is vállalunk, mint kellene. Szerencsére, vannak állandó támogatóink. Nem sokan, de a szlovákiai magyar gazdasági életnek mindig akad egy-két olyan stratégiai szinten gondolkodó tagja, aki hajlandó a tudományosságon keresztül a felvidéki magyar közösségre áldozni. A finanszírozás kérdését azonban rendszerszinten kellene megoldani. Sok helyen elmondtam: szégyenletesnek tartom, hogy a szlovák állam a mai napig nem halandó biztosítani az alapvető szlovákiai magyar intézmények működését. Pedig ez járna nekünk. Még szerencse, hogy a mindenkori magyar állam kisegít bennünket, amit ezúton is köszönök!

– A Fórumnak - helyzetéből adódóan - összekötő szerepe is van. Az Ön megítélése szerint ebből a szempontból az intézetet megillető helyen kezelik-e szlovák közgondolkodában, illetve Magyarország nemzet- és kisebbségpolitikai gondolkodásában?

– Azt, hogy milyen hely illet meg bennünket, nem az én feladatom megítélni. A Fórum egyszerre innovatív intézmény (ami a tudományos munkát jelenti), s egyszerre egyfajta kiszámítható stabilitás képviselője: mi mindig is a demokratikus európai értékek, az etnikumok közötti párbeszéd, s nem utolsósorban egy teljes értékű szlovákiai magyar társadalom építésének a hívei voltunk. Bár szerénytelenségnek tűnik, de tudom, hogy a Fórum Kisebbségkutató Intézet nélkül szegényebb lenne a szűkebb közösségünk, Szlovákia és a Kárpát-medencei magyarság is.