Halottak napján ne egyedül emlékezzünk!
BUDAPEST. A temetőkben ezekben a napokban mécsesek és virágok jelzik, hogy elvesztett szeretteinkre emlékezünk. Évről-évre átéljük a gyászt, a lelkünk veszi át az irányítást gondolataink felett.
Pilling János, a Semmelweis Egyetem pszichiátere a gyász feldolgozásáról beszélt a Kossuth Rádióban. Elmondta, a gyász hosszú lélektani folyamat, amely hónapokon, akár éveken át is tart, és ennek különböző szakaszai vannak.
Az első szakasz már az előtt megkezdődhet, mielőtt meghalna a hozzátartozó. Abban az esetben, ha a szerettünk hosszan betegeskedik, már a halála előtt elgondolkodunk az elvesztésén, s ez sok olyan érzelmet felkelt, ami a gyászhoz kötődik.
Amikor valaki megtudja, hogy meghalt egy szerette, az érzelmi sokkot vált ki – akár váratlanul éri a hír, akár előre látható volt. Ezt követően a gyászolónak nagyon sok olyan tennivalója van, amely leköti a figyelmét – a lélektan ezt kontrollált időszaknak nevezi, hiszen ilyenkor, az ügyek intézésekor a gyászoló kénytelen kontrolálni a viselkedését. Ezzel magyarázható, hogy nem ez a gyász legnehezebb időszaka.
A temetést követően kezdődik a legnehezebb időszak, amikor a gyászoló egyedül marad az üres lakásban. Általában körülbelül egy év elteltével tudja valaki lezárni a gyászidőszakot. Régen jól tudták, hogy legalább ennyi időre van szükség a gyász feldolgozásához, s ebben egy ősi bölcsesség tükröződött. Egy év kell ugyanis ahhoz, hogy minden évforduló lejátszódjon a másik ember nélkül, a karácsony, amikor nem teljes a család, a házassági évforduló, amikor a házastársak már nem tudják egymást felköszönteni. Mindaddig, amíg a gyászoló ezeket nem éli át, nem tud tovább lépni a gyászon.
A család, a barátok, az ismerősök azzal segítenek a legtöbbet, ha a gyászoló mellett maradnak, s nem csak a temetésig, hanem azt követően is. A legtöbb gyászoló számára a legnagyobb segítség az, ha valakinek tudnak beszélni az érzéseikről, a gondolataikról. Nem bölcs tanácsokra van szükségük, hanem arra, hogy meghallgassák őket.
A gyász természetes reakció, feldolgozásához általában nincs szükség pszichológus, pszichiáter segítségére. Ha valaki mégis úgy érzi, hogy egyedül nem képes feldolgozni, fordulhat szakemberhez. A www.gyaszportal.hu oldalon ezzel kapcsolatban is nagyon sok információt található, ajánlotta Pilling János.
A szakember azt ajánlja, halottak napján ne otthon, egyedül emlékezzünk, hanem menjünk ki a temetőbe, ez segít átélni, hogy a halál az emberek közös sorsa, s a temető látványa ilyenkor már önmagában is vigaszt, megnyugvást tud nyújtani.
Az első szakasz már az előtt megkezdődhet, mielőtt meghalna a hozzátartozó. Abban az esetben, ha a szerettünk hosszan betegeskedik, már a halála előtt elgondolkodunk az elvesztésén, s ez sok olyan érzelmet felkelt, ami a gyászhoz kötődik.
Amikor valaki megtudja, hogy meghalt egy szerette, az érzelmi sokkot vált ki – akár váratlanul éri a hír, akár előre látható volt. Ezt követően a gyászolónak nagyon sok olyan tennivalója van, amely leköti a figyelmét – a lélektan ezt kontrollált időszaknak nevezi, hiszen ilyenkor, az ügyek intézésekor a gyászoló kénytelen kontrolálni a viselkedését. Ezzel magyarázható, hogy nem ez a gyász legnehezebb időszaka.
A temetést követően kezdődik a legnehezebb időszak, amikor a gyászoló egyedül marad az üres lakásban. Általában körülbelül egy év elteltével tudja valaki lezárni a gyászidőszakot. Régen jól tudták, hogy legalább ennyi időre van szükség a gyász feldolgozásához, s ebben egy ősi bölcsesség tükröződött. Egy év kell ugyanis ahhoz, hogy minden évforduló lejátszódjon a másik ember nélkül, a karácsony, amikor nem teljes a család, a házassági évforduló, amikor a házastársak már nem tudják egymást felköszönteni. Mindaddig, amíg a gyászoló ezeket nem éli át, nem tud tovább lépni a gyászon.
A család, a barátok, az ismerősök azzal segítenek a legtöbbet, ha a gyászoló mellett maradnak, s nem csak a temetésig, hanem azt követően is. A legtöbb gyászoló számára a legnagyobb segítség az, ha valakinek tudnak beszélni az érzéseikről, a gondolataikról. Nem bölcs tanácsokra van szükségük, hanem arra, hogy meghallgassák őket.
A gyász természetes reakció, feldolgozásához általában nincs szükség pszichológus, pszichiáter segítségére. Ha valaki mégis úgy érzi, hogy egyedül nem képes feldolgozni, fordulhat szakemberhez. A www.gyaszportal.hu oldalon ezzel kapcsolatban is nagyon sok információt található, ajánlotta Pilling János.
A szakember azt ajánlja, halottak napján ne otthon, egyedül emlékezzünk, hanem menjünk ki a temetőbe, ez segít átélni, hogy a halál az emberek közös sorsa, s a temető látványa ilyenkor már önmagában is vigaszt, megnyugvást tud nyújtani.
Forrás
Hirado.hu
