Hagyományőrző pünkösdi sortáncjárás és táncház Gútán
Pünkösd ünnepéhez, a Szentlélek eljöveteléhez sokféle hagyomány, illetve népszokás kapcsolódik. A pünkösdi szellemiség hírvivői a sortáncjárók is. Bár régebben Csallóköz más településein is ismert volt a sortáncjárás és a vámkerékállítás, de mindkét hagyomány legtovább Gútán maradt fenn. A fiatalok ilyenkor vezetőjükként legénybírót választottak, mulatságot szerveztek, amihez a sortáncjárás adománygyűjtő népszokása párosult: az ifjak cigányzene kíséretében táncolva végigjárták a falut, felköszöntötték a település bíráját, jegyzőjét, plébánosát. A kiszemelt házaknál köszöntőt mondtak, a háziak pedig megvendégelték őket, majd hálájuk jeléül a legénybíró zsebébe pénzt tettek. Végül a vidám fiatalok a házigazdákat is megtáncoltatták.
„Ennek a több mint százéves hagyománynak az újjáélesztése és ápolása az 1949-ben megalakuló Csemadok-nak, illetve elsősorban a jelenlegi tiszteletbeli elnökének, Kicsindi Karcsi bácsinak köszönhető. A sortáncjárásra napjainkban hónapokon át készülnek a gútai Csemadok-alapszervezet Kikelet néptánccsoportjának tagjai, akik pünkösdvasárnap népviseletbe öltöznek, és mindig alsó tagozatos gyermekek is csatlakoznak hozzájuk. Angyal Réka szokta betanítani velük a táncokat. Idén a táncosok kíséretét a közkedvelt gellei Pósfa zenekar vállalta. A kísérő zenészek kényelmét lovas kocsin biztosítottuk, hogy menet közben is zenekísérettel vonulhassanak a táncosok, akik útközben táncbemutatóval szórakoztatták a kíváncsi érdeklődőket. A tánccsoport mindig előzetes megbeszélés alapján szokta meglátogatni a népi hagyományokat ápolni szándékozó városi vezetőket, intézményeket, iskolákat, magánvállalkozókat, s a rendszerváltás óta a város esperes-plébánosát is. Idén a borongós-szeles időjárás ellenére hozzávetőleg harminc helyen állt meg a vidám csapat. A vigadó lányok hajfonatát nemzeti színű pántlika, több férfi kalapját pedig trikolór-szalag díszítette“ – magyarázta Samu István, az említett kulturális bizottság elnöke.
Horváth Árpáddal, Gúta polgármesterével együtt a városi önkormányzat nevében ugyancsak többen fogadták a sortáncjárókat.
„Első táncosuk a vendéglátó helyszíneken rövid verses köszöntőt mondva kér engedélyt a látogatásra. Ekkor megszólalt a zene, s a táncosok bemutatták az erre az alkalomra betanult táncukat, majd a vendéglátókat táncra kérték. Azután a házigazda asztalhoz szólította a táncosokat, amelyen ételt-italt szolgáltak fel a vendégeknek. Búcsúzáskor pedig a régi hagyománynak megfelelően napjainkban is zárt borítékban jelképes tiszteletdíjat szoktak átadni a néphagyomány további megőrzése és a Csemadok-alapszervezet támogatása céljából” – mondta el a Magyar Közösség Pártja (MKP) volt parlamenti képviselőjelöltje.
A táncos felvonulást a Vermes lovasíjász törzs ez alkalommal szintén XIX. századbeli népviseletbe öltözött, nemzeti lobogókat tartó lovasai kísérték. Vezetőjük, Vermes István a kalapja mellé lúdtollat tűzött. A látványos rendezvény este fél nyolckor a városi művelődési központban táncházzal zárul, ahol a Pósfa zenekaron kívül helyi népzenészek is húzzák majd a talpalávalót a város aprajának és nagyjának.
A sortáncjárás szép hagyományához az előző években szorosan kapcsolódott a vámkerék felállítása, amely szombaton este zajlott volna a Vízimalomnál, de sajnos azt a csapadékos időjárás miatt ez alkalommal el kellett halasztani. A vámkerék tulajdonképpen egy magas rúdra erősített kocsikerék, amelyre zászlót és színes szalagokat szoktak tenni. Az ott felügyelő csősz odament egy-egy táncoló párhoz, és a vámkerékhez vezette őket. Játékosan azzal vádolta meg a fiatalokat, hogy a tilosban jártak, lehemperegték a búzát. Ezért a vámkerékhez láncolták a legényt, akit a párja némi alkudozás után pénzért kiválthatott, majd folytathatták a táncot. Közben a csősz már hozta is következő áldozatait a vámkerékhez. Az összegyűlt adományokból kifizették a zenészeket és biztosították a mulatozás költségeit.
Samu István köszönetét fejezte ki mindazoknak, akik a sortáncjárás idei megvalósításához táncosként, zenészként vagy szervezőként hozzájárultak. Örömmel nyugtázta, hogy egyre többen vannak azok, akik rendszeresen meghívják, majd jó szívvel vendégül látják a ma már örvendetesen nagy létszámú sortáncjárókat, ráadásul anyagi támogatásukkal is segítik a rendezvény további sikeres megvalósítását és a gútai Csemadok-alapszervezet tevékenységét.
