Gubík László: Mi, magyarok összetartozunk, és csak együtt van jövőnk!
LÉVA. A nemzeti összetartozás napján, június negyedikén a trianoni eseményekre emlékezünk, viselve annak fájó következményét: a Kárpát-medencei magyarság szétszakítottságát. Ennek apropóján a magyar állampolgárságát nyíltan vállaló, lévai Gubík László, a budapesti Nemzetstratégiai Kutatóintézet felvidéki referense osztotta meg gondolatait portálunkkal. Kitért a Riadólánc elnevezésű kezdeményezés nemzeti összetartozásunkat erősítő tevékenységére és a lévai Esterházy-emléktábla mai felavatására is.
„Örülök annak, hogy június negyedikét a nemzeti összetartozás napjává nyilvánították. Ez ugyanis számomra azt jelenti, hogy mi, magyarok a nemzeti szétszakítottságunk ellenére négy éve e megnevezés értelmében is összetartozunk. Hiszen az egységes és egyetemes nemzet csak úgy maradhat erős, ha együtt mozoghat, lélegezhet és cselekedhet. Néha az történik, hogy egyesek eltévesztik a hangsúlyokat, június 4-e, a trianoni évforduló kapcsán ünnepnapról beszélnek, holott az inkább a magyarság gyásznapja. Nos, én ezt a napot semmiképpen sem tudnám ünnepnapnak nevezni, mert a trianoni események következtében ugyan a szülőföldemen, mégsem Magyarországon nőhettem fel. Persze, nem akarom, hogy ma a szomorúságon legyen a hangsúly, hanem inkább azon, hogy mi, magyarok a történtek ellenére továbbra is összetartozunk, és csak együtt van jövőnk!“ – mondta portálunknak Gubík László.
Kérdésünkre, hogy szorosabb kötelék fűzi-e őt a magyar nemzethez azóta, hogy a magyar állampolgárságot felvette, így válaszolt: „A magyar állampolgárság felvétele előtt is éppen annyira a magyar nemzethez tartozónak éreztem magam, mint e számomra nagyon fontos esemény után, mert ebben a szellemben nevelkedtem. De az nagy előnyt jelent, hogy magyar állampolgárként és jogászként már részt tudok venni azokban a közjogi folyamatokban, amelyekkel befolyásolni tudom a magyar állam sorsát. Van sok olyan felvidéki honfitársam, aki még nem élt a magyar állampolgárság felvételének jogával-lehetőségével, de ők is hozzám hasonlóan a magyar nemzet részei, ez nem állampolgárság-függő kérdés. Mindenképpen örvendetes azonban, hogy 2011. január 1. óta élni lehet a magyar állampolgárság felvételével. Mivel a szakdolgozatom is e kérdéskörről szól, ezért ez a lehetőség nem csak érzelmi, hanem szakmai szempontból is fontos volt számomra“ – fejtette ki.
A nemzeti összetartozás érzését tavaly szeptembere óta a Kárpát-medencei magyar fiatalok Riadólánc elnevezésű kezdeményezése is erősíti. A Riadólánc a Fidelitas Nemzetpolitikai Kabinetjének kezdeményezésére jött létre. Az elnevezés első része, azaz a „riadó“ azt jelenti, hogy olyan történéseknél riadóztassa a Kárpát-medencei magyar ifjúságot, amelyek során sérelem éri valamelyik nemzetrészt. A felvidéki esetek közül említhetném a szlovákiai nyelvtörvényt, Malina Hedvig esetét, a magyar állampolgárság kérdését, az erdélyiek közül pedig akár a székely autonómia szükségszerűségét is. Amikor nyilvánvaló jogsértések történnek, akkor egységesen kell fellépnünk, hallatni kell a hangunkat akár tüntetések, közlemények, performanszok vagy másféle megmozdulások keretében. Ezt jelenti az elnevezés második fele, azaz a „lánc“. A Riadólánc tevékenységébe a Via Nova ICS-n kívül több felvidéki ifjúsági szervezet, így a Hallgatói Önkormányzat (HÖK) és a Diákhálózat (DH) is bekapcsolódik“ – magyarázta a Via Nova Ifjúsági Csoport országos elnöke.
Gubík László felváltva a szülővárosában, Léván és Budapesten él, saját bevallása szerint mindkét helyen otthon érzi magát. Június 4-ét a szülővárosában töltheti, ahol délután felavatják a vértanúhalált halt Esterházy János gróf arcmásával díszített emléktáblát, Szathmáry Péter szobrászművész alkotását.
„Mivel 2006 óta Budapesten tanulok, illetve dolgozom, kétlaki életet élek, állandóan ide-oda utazgatok. Jelenleg a Nemzetstratégiai Kutatóintézet felvidéki referenseként dolgozom. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a felvidéki ügyekkel kapcsolatos tanácsadás, szervezés a feladatköröm. Munkámból kifolyólag is a hét több napján felvidéki rendezvényeken, eseményeken kell megjelennem, amit nagyon szívesen teszek. Szerdán 14 órától egy számomra különösképpen fontos eseményen, a lévai Esterházy-emléktábla felavatásán veszek részt, amely előtt ökumenikus istentisztelet zajlik majd a helyi Szent Mihály római katolikus plébániatemplomban. Lévának már a török időkben is a magyar végvár szerepe jutott, gyakorlatilag most is ezt a szerepet tölti be. Míg azonban évszázadokkal ezelőtt fegyverekkel vívták a harcot a magyar nyelvért és öntudatért, napjainkban ezt elsősorban az anyanyelvünk és kultúránk által tesszük. A magyarság jelenlegi végvárában tizenkét magyar kulturális, egyházi és oktatásüggyel foglalkozó magyar szervezet, illetve intézmény működik. Mindazok vezetői úgy határoztak: egy olyan ikonnak, Esterházy János grófnak, aki minden felvidéki magyar előtt példakép kell, hogy legyen, arcmásával díszített emléktáblát kell felavatni Léván. Az e célból indított közadakozásnak és a két jótékonysági koncertnek köszönhetően végre ma, e jelképes tartalommal párosuló napon valóra válhat az álmunk: védett helyen, a Czeglédi Péter Református Gimnázium udvarán leleplezhetjük le a várva várt domborművet. Bízom abban, hogy ez alkalomból majd nagyon sokan együtt emlékezünk“ – fejtette ki.
Végül abbéli reményét is kifejezte, hogy sikerül megállítani a felvidéki magyarság utóbbi években tapasztalt gyors ütemű fogyását, s a következő nemzedékek képviselőiben is megmarad és tovább erősödik majd a nemzeti összetartozás érzése. „Remélem, hogy ezer év múlva is több százezer magyar él majd a Felvidéken. Ezt annak tudatában jelentem ki, hogy sajnos elég sokan ellenérdekeltek a magyarság gyarapodásában. Ám csakis magunkon, a mi azonosságtudatunkon, közösségépítő szándékunkon múlik a jövőnk. A világ legelemibb dolgának kell eleget tennünk: gondoskodnunk kell a felvidéki magyarság gyarapodásáról, utódok nemzéséről, és csemetéinkre át kell örökítenünk az anyanyelvünket, a kulturális kincseinket és az egészséges nemzettudatunkat! Persze, mindezt nem Magyarországtól és a többi nemzetrésztől elszigetelve, hanem a Kárpát-medencében szerves egységként kell megtennünk. Ami még nagyon fontos: a szlováksággal történő együttműködésre is szükség van. Tudatosítanunk kell, hogy a Kárpát-medence népei közti kapcsolatokat a múltban megmérgezték. Ez is Trianon egyik sajnálatos öröksége. Közös hazánkban, a Kárpát-medencében mára egymás rossz értelemben vett vetélytársaivá váltunk, s ezen az áldatlan állapoton mielőbb változtatni kellene. Be kell látnunk, hogy sokkal verseny- és ütőképesebbek lehetünk akkor, ha megtaláljuk a közös hangot és azokat a közös pontokat, amelyek bennünket nem szétválasztanak, hanem összekötnek“ – hangsúlyozta Gubík László.
Kérdésünkre, hogy szorosabb kötelék fűzi-e őt a magyar nemzethez azóta, hogy a magyar állampolgárságot felvette, így válaszolt: „A magyar állampolgárság felvétele előtt is éppen annyira a magyar nemzethez tartozónak éreztem magam, mint e számomra nagyon fontos esemény után, mert ebben a szellemben nevelkedtem. De az nagy előnyt jelent, hogy magyar állampolgárként és jogászként már részt tudok venni azokban a közjogi folyamatokban, amelyekkel befolyásolni tudom a magyar állam sorsát. Van sok olyan felvidéki honfitársam, aki még nem élt a magyar állampolgárság felvételének jogával-lehetőségével, de ők is hozzám hasonlóan a magyar nemzet részei, ez nem állampolgárság-függő kérdés. Mindenképpen örvendetes azonban, hogy 2011. január 1. óta élni lehet a magyar állampolgárság felvételével. Mivel a szakdolgozatom is e kérdéskörről szól, ezért ez a lehetőség nem csak érzelmi, hanem szakmai szempontból is fontos volt számomra“ – fejtette ki.
A nemzeti összetartozás érzését tavaly szeptembere óta a Kárpát-medencei magyar fiatalok Riadólánc elnevezésű kezdeményezése is erősíti. A Riadólánc a Fidelitas Nemzetpolitikai Kabinetjének kezdeményezésére jött létre. Az elnevezés első része, azaz a „riadó“ azt jelenti, hogy olyan történéseknél riadóztassa a Kárpát-medencei magyar ifjúságot, amelyek során sérelem éri valamelyik nemzetrészt. A felvidéki esetek közül említhetném a szlovákiai nyelvtörvényt, Malina Hedvig esetét, a magyar állampolgárság kérdését, az erdélyiek közül pedig akár a székely autonómia szükségszerűségét is. Amikor nyilvánvaló jogsértések történnek, akkor egységesen kell fellépnünk, hallatni kell a hangunkat akár tüntetések, közlemények, performanszok vagy másféle megmozdulások keretében. Ezt jelenti az elnevezés második fele, azaz a „lánc“. A Riadólánc tevékenységébe a Via Nova ICS-n kívül több felvidéki ifjúsági szervezet, így a Hallgatói Önkormányzat (HÖK) és a Diákhálózat (DH) is bekapcsolódik“ – magyarázta a Via Nova Ifjúsági Csoport országos elnöke.
Gubík László felváltva a szülővárosában, Léván és Budapesten él, saját bevallása szerint mindkét helyen otthon érzi magát. Június 4-ét a szülővárosában töltheti, ahol délután felavatják a vértanúhalált halt Esterházy János gróf arcmásával díszített emléktáblát, Szathmáry Péter szobrászművész alkotását.
„Mivel 2006 óta Budapesten tanulok, illetve dolgozom, kétlaki életet élek, állandóan ide-oda utazgatok. Jelenleg a Nemzetstratégiai Kutatóintézet felvidéki referenseként dolgozom. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a felvidéki ügyekkel kapcsolatos tanácsadás, szervezés a feladatköröm. Munkámból kifolyólag is a hét több napján felvidéki rendezvényeken, eseményeken kell megjelennem, amit nagyon szívesen teszek. Szerdán 14 órától egy számomra különösképpen fontos eseményen, a lévai Esterházy-emléktábla felavatásán veszek részt, amely előtt ökumenikus istentisztelet zajlik majd a helyi Szent Mihály római katolikus plébániatemplomban. Lévának már a török időkben is a magyar végvár szerepe jutott, gyakorlatilag most is ezt a szerepet tölti be. Míg azonban évszázadokkal ezelőtt fegyverekkel vívták a harcot a magyar nyelvért és öntudatért, napjainkban ezt elsősorban az anyanyelvünk és kultúránk által tesszük. A magyarság jelenlegi végvárában tizenkét magyar kulturális, egyházi és oktatásüggyel foglalkozó magyar szervezet, illetve intézmény működik. Mindazok vezetői úgy határoztak: egy olyan ikonnak, Esterházy János grófnak, aki minden felvidéki magyar előtt példakép kell, hogy legyen, arcmásával díszített emléktáblát kell felavatni Léván. Az e célból indított közadakozásnak és a két jótékonysági koncertnek köszönhetően végre ma, e jelképes tartalommal párosuló napon valóra válhat az álmunk: védett helyen, a Czeglédi Péter Református Gimnázium udvarán leleplezhetjük le a várva várt domborművet. Bízom abban, hogy ez alkalomból majd nagyon sokan együtt emlékezünk“ – fejtette ki.
Végül abbéli reményét is kifejezte, hogy sikerül megállítani a felvidéki magyarság utóbbi években tapasztalt gyors ütemű fogyását, s a következő nemzedékek képviselőiben is megmarad és tovább erősödik majd a nemzeti összetartozás érzése. „Remélem, hogy ezer év múlva is több százezer magyar él majd a Felvidéken. Ezt annak tudatában jelentem ki, hogy sajnos elég sokan ellenérdekeltek a magyarság gyarapodásában. Ám csakis magunkon, a mi azonosságtudatunkon, közösségépítő szándékunkon múlik a jövőnk. A világ legelemibb dolgának kell eleget tennünk: gondoskodnunk kell a felvidéki magyarság gyarapodásáról, utódok nemzéséről, és csemetéinkre át kell örökítenünk az anyanyelvünket, a kulturális kincseinket és az egészséges nemzettudatunkat! Persze, mindezt nem Magyarországtól és a többi nemzetrésztől elszigetelve, hanem a Kárpát-medencében szerves egységként kell megtennünk. Ami még nagyon fontos: a szlováksággal történő együttműködésre is szükség van. Tudatosítanunk kell, hogy a Kárpát-medence népei közti kapcsolatokat a múltban megmérgezték. Ez is Trianon egyik sajnálatos öröksége. Közös hazánkban, a Kárpát-medencében mára egymás rossz értelemben vett vetélytársaivá váltunk, s ezen az áldatlan állapoton mielőbb változtatni kellene. Be kell látnunk, hogy sokkal verseny- és ütőképesebbek lehetünk akkor, ha megtaláljuk a közös hangot és azokat a közös pontokat, amelyek bennünket nem szétválasztanak, hanem összekötnek“ – hangsúlyozta Gubík László.
Forrás
Hírek.sk, - miskó -
