Fennállása 20. évfordulóját ünnepelte a Gimisz Diákszínpad

 

Ismét tapsolhatott a közönség a révkomáromi Selye János Gimnázium és a helyi művelődési központ mellett működő Gimisz Diákszínpad hajdani szereplőinek. A fiatalok magyar öntudatának, identitásának megőrzése és fejlesztése érdekében minden tőlük telhetőt elkövettek a Selye János Gimnáziumnak és elődintézményeinek: a Komáromi Magyar Tannyelvű Gimnáziumnak, a Pedagógiai Iskolának, a Komáromi Bencés Gimnáziumnak és az 1649-ben alapított jezsuita érseki gimnáziumnak a tanári karai. A cél elérésének fontos eszköze volt a művészetekre való nevelés mellett a diákszínjátszás felvirágoztatása is.

Az iskolai évkönyv 1681-ben említi először a jeles alma mater diákjai által bemutatott előadást, amely II. András korát idézte. A bencések idején készült színdarabokat az ifik nem csak a gimnáziumban, hanem a helyi nagyközönségnek is többször bemutatták. Majd az 1959/60-as tanévben Gáspár Tibor tanár úr vezetésével alakult iskolai irodalmi színpad, amely tevékenységét a későbbiekben a Jókai Napokon is számtalanszor díjazták. Ezt az utat folytatta 1993-ban Kiss Péntek József, aki Ipóth Barnabás gimnázium-igazgató és Varga Anna, a Révkomáromi Városi Művelődési Központ igazgatónője támogatásával hozta létre a két intézmény közös diákszínjátszó csoportját, a Gimiszt. Az elmúlt években évente egy-egy új darab született, amely szereplőinek „összszáma” több mint ezerre tehető – mondta el ünnepi beszédében Andruskó Imre jelenlegi gimnázium-igazgató a Révkomáromi Vmk-ban megtartott gálaműsoron.

Az ingyenes jubileumi rendezvény során Andruskó színpadra szólította Kiss P. Józsefet, Ipóth Barnabást, Varga Annát, valamint a Gimisz-produkciók további rendezőit: az említett könyv szerkesztését is végző Spátay Adriana tanárnőt és Csengel Mónikát, a Révkomáromi Városi Művelődési Központ művelődés-szervezőjét illetve asszisztensét, Ölveczky Andrást, akiknek díszoklevéllel is megköszönte az eddigi munkájukat. A továbbiakban a Felvidéken maradó és külföldre költöző volt Gimisz-szereplők, köztük hivatásos és műkedvelő színészek (Szabó Szvrcsek Anita, Csengel Mónika, Habodász István, Stugel Tibor, Szurcsík Ádám, Farkas Jenny, Chudá Barbara, Alföldi Károly, Till Tímea, Zsapka Tina és Finta Márk) tolmácsolásában meg archív felvételekről hangzottak el dalok és monológok az egykor nagy sikerrel bemutatott darabokból. Zongorán kísért a gálaműsort összeállító Ölveczky András. A fináléban pedig a Gimisz-produkciók valamennyi jelenlevő szereplője és alkotója vastaps kíséretében közösen énekelte el a „Valaki mondja meg“ című dalt. Konferált: Hernandez Franco Vivien és Szurcsík Ádám.

Az SZK Kormányhivatala Nemzeti Kisebbségek Főosztálya anyagi támogatásával készült múltidéző összeállítást követően az érdeklődők az eddigi Gimisz-produkciók plakátjait tekinthették meg a a Révkomáromi Városi Művelődési Központ előcsarnokában. Többen odahaza is lapozgathatják a komáromi gimnázium százéves kulturális múltját bemutató kiadványt, amellyel az iskola Király Püspök Alapítványát a helyszínen támogatókat ajándékozták meg.

Kiss P. Józsefet először arra kértem, portálunknak árulja el, hogy szerinte melyek tarthatók a Gimisz eddigi története legemlékezetesebb sikerdarabjainak.

„Nem vitás, hogy pozitív fogadtatása miatt óriási sikernek bizonyult az első darabunk, a Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról, de ugyanez állítható több más produkciónkról is. Ha nem a sikerben reménykedtem volna mindegyik előadás összeállításakor, talán bele sem fogtam volna azok rendezésébe. A Popfesztivált idehaza és Magyarországon mintegy nyolc és félezer néző látta. E darabból az utolsó fellépésünk a mai Sziget fesztivál elődjén, az Euro Woodstock fesztiválon több száz néző előtt zajlott. Az akkori siker elég szellemi útravalóul szolgált szereplőknek és rendezőnek egyaránt, és meghatározta a Gimisz további sorsát. A későbbiekben is mindig az volt a szándékom, hogy az időszerű előadás a lehető legjobb legyen. Sikerdarabunknak nevezhető A dzsungel könyve, a Hyppolit, a West Side Story, a Csinibaba, a Csárdáskirálynő is... Ugyancsak nagyon szerettem az általam 2010/11-es tanévben rendezett utolsó előadást, az Üvegtigris Flash-t, amely kissé megosztotta a közvéleményt“ – magyarázta a pedagógus-rendező.

Majd az elmondottakhoz örömkönnyel a szemében fűzte: „Nagyon kevés dolgot őrzök olyan mélyen a szívemben, mint ezt a Gimiszt! A diákszínpadtól és annak következtében hatalmas szeretetdózist kaptam, amit semmi máshoz nem lehet hasonlítani. Érdemes volt sok munkát, időt és energiát fordítani e tevékenységre. Sok év után ugyanolyan érzés volt találkozni a hajdani, időközben külföldre távozó Gimisz-tagokkal is, mintha tegnap váltunk volna el egymástól. Akadtak olyanok, akik csodálkoztak, hogy azonnal megismertem őket. Hát hogyan is felejthetném el őket, hiszen életem fontos mozzanatainak a részét képezték!“.

Mivel a gálaműsoron az is elhangzott, hogy több egykori „gimiszes” diák (pl.: Szvrcsek Anita, Jókai Ágnes, Csémy Balázs, Habodász István stb.) időközben hivatásos színésszé vált, adódott a további kérdés: Kiss P. Józsefben élt-e valaha olyan szándék, hogy kineveljen néhány jövendő hivatásos színészegyéniséget.

„Kinevelési szándék nem volt bennem, mert arra a próbák alatt elég időnk nem jutott. Ha azonban valakiben felismertem a tehetséget, jeleztem felé, hogy belőle akár hivatásos színművész is válhatna: „téged elfogad a színpadi deszka...“. Aztán rábíztam a döntést, hiszen az igazi tehetség előbb-utóbb úgyis a színházban köt ki, nem kerülheti el a sorsát. Meggyőződésem azonban az: soha senkit sem szabad lebeszélni a színészi pályáról, még azokat sem, akik esetében úgy tűnik, hogy hiábavaló az erőlködés“ – válaszolta Kiss Péntek.

Végül a diákszínpad-alapító örömmel nyugtázta, hogy bár felette elszálltak az évek, de szerencsére, a Gimisz jövője biztosítottnak látszik.

„Szerintem jó kezekbe került a gimiszes stafétabot. Az éppen első gyermeke születését váró Csengel Mónikát és az asszisztensét, Ölveczky Andrást régóta jól ismerem. Mónika gimnazistaként a Popfesztiválban is szerepelt, majd a Vmk-ban kollégák is voltunk. Õ nem csak tőlem, hanem a színjátszó táborokban más szakemberektől is tanulta a színjátszást és a rendezést, amit nagyon komolyan vesz. Már a tanácsaimra sincs szüksége, a saját szárnycsapásai mentén repül tovább. Éppen tegnap volt az általa rendezett legújabb előadásnak, Szigligeti Ede Liliomfi című darabjának a bemutatója, ez tehát egy Gimisz-hétvége! Én már csak nézőként vagyok jelen a „gimiszes” előadásokon, lezártam magamban ezt a fejezetet, amit végtelen nagy szeretettel őrzök a szívemben. Még sok másféle dolgom van: tanítok az Ipari Középiskolában, ott is alapítottam egy színjátszó csoportot, valamint verseskötetet, regényt, novellákat írok. Szeretnék még más maradandó dolgokat is magam után hagyni e világban“ – nyilatkozta Kiss P. József.

Ipóth Barnabás az első sorból nézte végig a nosztalgiázásra késztető gálaműsort, amely végén portálunknak elmondta: „ Szívszorító dolog volt felidézni a múltat, a régi arcokat. Bízom abban, hogy ez a kezdeményezés még sok-sok évig, évtizedig folytatódik majd. Szerencsére, ehhez részben hozzájárulhat az a kényszer is, hogy minden évben újabb és újabb gimiszes szalagavatói műsorokat kell készíteni. Igazgatóként 1993-ban számomra egyértelmű volt az, hogy minden tőlem telhető módon támogatnom kell ezt a kezdeményezést, mert az újszerű dolgokat a kor kihívásaival összhangban mindig pártolni kell! Húsz év elteltével örömmel és kissé meghatódva nyugtázom, hogy érdemes volt a Gimisz ügye mellé állnom“.