Fagyos légkör uralkodott a nagyszombati kórházban
NAGYSZOMBAT. Az elmúlt napok túlságosan fagyos hangulata nyomot hagyott a nagyszombati kórház fekvőbetegeinek lelkében. Többen állítják: nemcsak az egészségügyi ellátás zavartalan biztosítása miatt aggodalmaskodtak, hanem el kellett visleniük egyes orvosok elutasító magatartását, szótlansággal párosuló közönyét is.
Az állítólagos betegük miatt munkába nem lépő orvosok veszélyeztették az idegosztály és a belgyógyászat működését; a szokásosan szolgálatot teljesítő 3-3 szakorvos helyett csupán 2-2 kolléga látta el a pácienseket. Kelletlenül, szótlanul, főként a sztrájkhelyzet újabb fejleményeire koncentrálva – vélték a rideg bánásmódra érzékenyebb, idős betegek.
A hatvanéves Eva Lehutová már több mint három hete fekszik a kórházban. Úgy látta, hogy szerdán már némileg javult a helyzet, de az előző napok történéseit nem szeretné még egyszer átélni. „Szerintem a hét elején az orvosokat egyáltalán nem érdekelte a páciensek egészségi állapota, ahelyett a saját problémáikkal és követeléseikkel voltak elfoglalva. Munkájuk javarésze a nővérekre hárult, akik alaposan belefáradtak a túlterhelésbe. Mi, betegek pedig az orvosok foglyainak éreztük magunkat, akiknek ártatlanul kellett szenvedniük! Nekem sok sorstársamhoz hasonlóan havi 200 eurós nyugdíjjal kell beérnem, ők pedig annak többszöröséből nem tudnak megélni?!“ – nyilatkozta.
A kórházfolyosókon, vizsgálatokra várakozók véleménye különbözött a kialakult helyzetről, többen inkább ki sem fejtették azt. A fiatalabbak elismerték, hogy a külföldi orvosok jóval többet keresnek a szlovákiai kollégáiknál és azt is, hogy katasztrofális a hazai egészségügyi ellátás, amin mielőbb változtatni kellene. Az idősebb páciensek nem bizonyultak ennyire szolidárisnak a sztrájkolókkal. Sokan sérelmezték, hogy a tiltakozók inkább beteget jelentettek ahelyett, hogy őket gyógyítanák. Hangsúlyozták: „A gazdasági válság idején abszurd az általuk követelt béremelés!“
Az újságírók által megszólított orvosok többsége nem volt hajlandó nyilatkozni. Egy magát megnevezni nem akaró szakszervezeti tag csak annyit mondott: „Kényszerítettek arra, hogy munkába lépjek, de stresszelve senki sem tud jól dolgozni. Ez meglátszik az általam végzett munka minőségén is...“. A kevés orvos által el nem végzett sok munka a nővérekre és a mentősökre hárult, akik – a válsághelyzet további áldozataiként – többletjuttatás nélkül tették a dolgukat, álltak hivatásuk magaslatán.
A hatvanéves Eva Lehutová már több mint három hete fekszik a kórházban. Úgy látta, hogy szerdán már némileg javult a helyzet, de az előző napok történéseit nem szeretné még egyszer átélni. „Szerintem a hét elején az orvosokat egyáltalán nem érdekelte a páciensek egészségi állapota, ahelyett a saját problémáikkal és követeléseikkel voltak elfoglalva. Munkájuk javarésze a nővérekre hárult, akik alaposan belefáradtak a túlterhelésbe. Mi, betegek pedig az orvosok foglyainak éreztük magunkat, akiknek ártatlanul kellett szenvedniük! Nekem sok sorstársamhoz hasonlóan havi 200 eurós nyugdíjjal kell beérnem, ők pedig annak többszöröséből nem tudnak megélni?!“ – nyilatkozta.
A kórházfolyosókon, vizsgálatokra várakozók véleménye különbözött a kialakult helyzetről, többen inkább ki sem fejtették azt. A fiatalabbak elismerték, hogy a külföldi orvosok jóval többet keresnek a szlovákiai kollégáiknál és azt is, hogy katasztrofális a hazai egészségügyi ellátás, amin mielőbb változtatni kellene. Az idősebb páciensek nem bizonyultak ennyire szolidárisnak a sztrájkolókkal. Sokan sérelmezték, hogy a tiltakozók inkább beteget jelentettek ahelyett, hogy őket gyógyítanák. Hangsúlyozták: „A gazdasági válság idején abszurd az általuk követelt béremelés!“
Az újságírók által megszólított orvosok többsége nem volt hajlandó nyilatkozni. Egy magát megnevezni nem akaró szakszervezeti tag csak annyit mondott: „Kényszerítettek arra, hogy munkába lépjek, de stresszelve senki sem tud jól dolgozni. Ez meglátszik az általam végzett munka minőségén is...“. A kevés orvos által el nem végzett sok munka a nővérekre és a mentősökre hárult, akik – a válsághelyzet további áldozataiként – többletjuttatás nélkül tették a dolgukat, álltak hivatásuk magaslatán.
Forrás
Pravda
