Éves konferenciáját tartotta a Szlovákiai Magyarok Kerekasztala

Tokár Géza, a Kerekasztal szóvivője összefoglalta az elmúlt év társadalmi eseményeit, amelyek kiemelten érintették a felvidéki magyar közösség életét. Ismertette a Szlovákiai Magyarok Kerekasztala éves tevékenységét, kiemelve a többi szlovákiai kisebbséggel való kapcsolattartást, valamint a közös érdekérvényesítés fontosságát. Kiemelt jelentőségűnek nevezte az összefogást és az egységes fellépést, viszont rámutatott, hogy a közeledő parlamenti választások miatt politikai szinten nem sikerült megegyezésre jutni. Egyúttal elmondta, hogy a kormányhivatal mellett működő kisebbségi bizottságban folytatott munka során sikerült elérni olyan eredményeket, amire korábban nem volt példa. Kiemelte a Szlovákiában élő többi kisebbség támogatását, amelyek támogatták az oktatási törvény ügyében kezdeményezett átértékelés szükségességét.

A délelőtt vezető témája a felvidéki magyar oktatásügy kérdése. Fodor Attila, a Comenius Pedagógiai Intézet igazgatója kiemelte, hogy a probléma fő okát Szlovákia kisebbségi politikájában látja. A másik fő problémának a magyarság által lakott területek tudatos gazdasági elsorvasztását nevezte. A harmadik fő gond az asszimiláció, a negyedik a rezignáltság, vagyis hogy szinte lemondunk önmagunkról. Az ötödik probléma véleménye szerint a szlovákiai magyarság politikai megosztottsága. Eddig semmi előnyét nem tapasztaltuk annak, hogy két pártunk van – mutatott rá. További problémának nevezte a magyar szervezetek közötti programalapú célirányos együttműködés hiányát, valamint azt, hogy nem tudjuk elég hatékonyan felhasználni az anyaországból lehívható támogatásokat. 

A közoktatási törvény nem határozza meg a nemzetiségi oktatást, nincs semmi jogi definíciója. Nincs jövőkép és stratégia. Még adósak vagyunk azzal a vitával, hogy mitől magyar a magyar iskola. Nincs egy fejlesztő szakmai intézményrendszer, egy magyar oktatásra szakosodott pedagógiai intézet – sorolta a további problémákat Fodor Attila, hangsúlyozva, hogy nincs egyensúlyban a rendszer, mivel csak 9 szakközépiskola van, viszont 31 gimnázium.

Szekeres Klaudia, a Jogsegélyszolgálat vezetője rámutatott, az új kerettantervek szeptember elsejével hatályba léptek, ami ellen – a rendelkezésre álló rövid idő ellenére sikeres – aláírásgyűjtés indult, de az oktatásügyi minisztérium indoklás nélkül lesöpörte az asztalról a kezdeményezést. „Ha van politikai akarat, soha sincs későn, ezért azt a nyár folyamán jogi szempontból is megvizsgálta a Kerekasztal jogsegélyszolgálata, és úgy döntött, hogy az ombudsmanhoz kell fordulni, mert ez diszkrimináció” – fogalmazott. 

Tóth Tibor informatikus, a magyariskola.sk honlap üzemeltetője a 9≠5 vizuális petíció fontosságát hangsúlyozta. Fontos, hogy a szlovákok is megértsék, hogy mekkora a különbség a szlovák és nem szlovák nyelven tanuló diákok számára kialakított feltételek között – szögezte le.

Czímer Gábor, az országos beiratkozási program koordinátora elmondta: a Kerekasztal a szakmai szervezetekkel együttműködve kampányt indít a magyar oktatás népszerűsítésére. Olyan koncepció kialakításán dolgoznak, ami egyértelmű válaszokat ad arra, miért jó a gyereknek, ha magyarul tanul. Ezek figyelembe veszik majd a helyi sajátosságokat is. Ez több módon történik majd, hogy azok is érzékeljék az iskolaválasztás fontosságát, akiket nem sikerül egyenesen elérni – fejtette ki.

Horony Ákos, a Jogsegélyszolgálat munkatársa rámutatott, hogy a nyelvhasználatot szabályozó jogok nagyon szét vannak szórva különböző törvényekben, s az „egyszerű halandónak, aki nem jogász és nem foglalkozik kimondottan ezzel a témával, valóban nagyon nehéz eligazodni bennük”. „Eredményként könyvelhetjük el, hogy hivatalos kormánydokumentumban is megjelent az az igény, hogy ezt a területet komplexen kell kezelni, és egy egységes kisebbségi, nemzetiségi törvényt kellene megalkotni. Tavasszal a kormány elfogadta az emberjogi stratégiát, ennek az egyik melléklete a kisebbségi jogokkal foglalkozik. Most készül egy akcióterv, amely tartalmazni fogja azt is, hogy egy kisebbségi jogállást rendező törvényt kell megalkotni” – magyarázta. 

Kántor Zoltán, a Nemzetstratégiai Kutatóintézet igazgatója kiemelte: nagyon fontos eleme az autonómiatörekvéseknek, hogy egy többségi állam soha nem fog elfogadni egy törekvést, ahol a többségiek a kisebbségi autonómia területén belül hátrányos helyzetbe kerülnek. „Ezért minden autonómiakoncepciónak biztosítania kell az országos többségnek a jogait az autonómián belül. És tulajdonképpen ez a civilizált megoldás. Például Erdélyben is a magyar többségű megyékben a románok aggódnak. A magyaroknak ott is biztosítani kell a román „többséget” hogy ők nem fognak ugyanúgy viszonyulni a többségi nemzet tagjaihoz, mint ahogy az állam most viszonyul a kisebbséghez” – mondta. 

A Kerekasztal minden évben odaítéli a Civil Díjat egy-egy olyan személynek vagy szerveződésnek, amely elősegíti a polgári öntudat fejlődését és fennmaradását. Az idei díjat az oktatásügyi petíciós bizottság három tagja, Vojtek Katalin, Filip Zacher és Fibi Sándor vehette át, akiknek pár hét alatt sikerült több mint 26 ezer aláírást gyűjteniük az oktatásügy érdekében indított petíciójukhoz, illetve kezdeményezői voltak a szeptemberi komáromi tiltakozó nagygyűlésnek.

„Ez nem csak az én díjam, ezt az egész civil közösség kapta, amelyik 26 ezer aláírásnál többet produkált alig másfél hónap alatt, és amelyik zuhogó esőben összejött Komáromban a nagygyűlésen. Olyan emberek, akik tudják, hogy érdemes valamit tenni, hogy a passzivitás sehova sem vezet” – hangsúlyozta Vojtek Katalin. „Nem hiszem, hogy a civil szférának az lenne a dolga, hogy valamiről döntsön. Mi a kovász vagyunk, elindítunk egy folyamatot, s azt már a szakmának és a politikumnak kell továbbvinnie” – fűzte hozzá. 

Fibi Sándor szerint a díj azt jelenti, hogy a civil társadalom önmagát is megtanulta értékelni. „Megtanulta értékelni, hogy van egy kezdeményezés, amelyben a résztvevők azt mondták: most már elég!  Most már nagyon szeretnénk a saját jogainkat érvényesíteni, és köszönjük mindenkinek, aki ebben a folyamatban részt vett. A petíciós bizottság nevében azt tudom mondani, hogy végre a magyar civil társadalom a talpára állt. Végre tudatosította azt, hogy vannak dolgok, amelyeket végre ki kell mondani, ami mellé oda kell állni” – fogalmazott.

Tokár Géza, a Kerekasztal szóvivője elmondta: arra törekedtek, hogy a konferencia minél interaktívabb legyen, minél több dologról essen szó és minél több véleményt gyűjtsenek be. „Ezeket ha összefoglaljuk, akkor kapunk egy útmutatást a civil szférától, hogy mit kellene a Kerekasztalnak a továbbiakban tennie. Oktatási ügyekben a Kerekasztalnak már van egy beiratkozási programja, amit – az oktatási intézményekkel minél szorosabb együttműködésben – folyatni szeretne. Sok visszajelzést kaptunk, hogy melyik vonalat kellene tovább erősíteni, és úgy gondolom, egy konferenciától nem is várhatunk többet” – jegyezte meg.

frissítve