Elhunyt Ozogány Ernő
Hatvanhat éves korában elhunyt Ozogány Ernő tudományos szakíró, tudomány- és techikatörténész. Tudása és érdeklődése rendkívül széles volt, ezért is nevezték barátai, pályatársai "a csallkóközi polihisztornak".
Ozogány Ernő 1951. május 14-én született Budapesten, a család négy évvel később települt át Csehszlovákiába, Tejfalura. Somorján érettségizett, Prágában szerzett hang- és képmérnöki diplomát 1975-ben. Több szakmai társaság tagja, tisztségviselője, 1991–1992-ben a Szlovák Közszolgálati Televízió felügyelőtanácsának, 1994–1995-ben az Országos Rádió és Televízió Testület tagja volt. Tankönyveket és rádiójátékokat fordított.
Főbb művei, tanulmánykötetei: A magyar tudomány évszázadai (Kiss Lászlóval és Lacza Tihamérral, 1994); A magyar tudomány évszázadai II. (Kiss Lászlóval és Lacza Tihamérral, 1996); A tudás fájáról (tan., 1999); A tudás almája (2001); Gondolatokból épült katedrális (Kiss Lászlóval és Lacza Tihamérral, 2001); Magyar atomocska (2002); Lajtától keletre (2002); Magyar nagyasszonyok (Vojtek Katalinnal, 2003); Dobozba zárt múzsa (2005); Pandóra szelencéje (2006); A labdarúgás 75 éve Tejfalun (2007); A nemzet virágai (2011), Jó mulatság, férfimunka (2012); Zsinórpadlás (Kiss Lászlóval, Lacza Tihamérral, 2013).
Ozogány Ernő rendkívül széles, mindenre kiterjedő tudásáról gyakran adott számot a Pátria Rádióban is, az utóbbi években rendszeresen szerepelt egy-egy évforduló, esemény, tudományos érdekesség kapcsán. A legösszetettebb tudományos-technikai dolgokról is élvezetesen tudott előadni, csakúgy, mint történelmi eseményekről, érdekes személyiségekről - tudása lebilincselő volt.
Ozogány Ernő halálával a felvidéki magyar közélet szegényebb lett.
Forrás
Hirek.sk, Adatbank.sk
