Beneš-dekrétumok: Komáromban mától templomi tábla őrzi a meghurcoltak emlékét

A dél-komáromi Kecskés László Társaság városi önkormányzat által pártolt kezdeményezésének, dr. Molnár Attila, Dél-Komárom és Stubendek László, Észak-Komárom polgármestere védnökségének, illetve a kettészelt város római katolikus atyái és református lelkészei, kórusai közreműködésének köszönhetően szívmelengető, nívós rendezvényen együtt emlékezhettek a Duna jobb és bal partján élő, valamint a távolabbról érkező magyarok.

Az ökumenikus istentiszteleten Fazekas László, a Szlovákiai Református Keresztény Egyház püspöke és Kiss Róbert tb. kanonok, a Nagyszombati Főegyházmegye magyar katolikus híveinek pasztorációjával megbízott püspöki helynök, észak-komáromi esperes-plébános szolgált, orgonán kísért Vadász Attila.

Fazekas László a közös emlékezés fontosságán túl hangsúlyozta: nem lehet büntetés nélkül vétkezni, népet tönkretenni, országot feldarabolni, emberek tízezreit földönfutókká tenni büntetlenül. „Reménységgel tölthet el bennünket az, hogy tovább forog a történelem kereke: egyszer lenn, másszor fenn. Erősödjünk a szeretetben, békességben éljünk!“ – fogalmazott. Kiss Róbert a kitelepítéseket átélők emlékező soraiból is idézett. Megjegyezte: rengeteg családot érintett a magyarok kitelepítése, köztük az övét is. „Túl lehet lépni ezeken a tragédiákon. Sőt, túl is kell lépnünk azokon! Bár az ember szívében ott van a fájdalom, de helyet kell adni a megbocsátásnak is, s akkor Isten kezébe tudjuk helyezni a keserűségünket. Meg kell találni a szeretet jegyében a megbocsátás és a kiengesztelődés útját-módját!“ – hangoztatta az irgalmasság szentévében. Ugyanakkor kiemelte a megbékélést eredményező párbeszéd jelentőségét.

Az istentisztelet és a Szózat közös eléneklése után következett az új emléktábla ökumenikus megáldása, melyen Kiss Róberten és Fazekas Lászlón kívül Elek László, korábbi helyi esperes-plébános, Máté László dél-komáromi református esperes, Nagy Attila Ákos szőnyi református lelkész és Milus Ferenc szőnyi katolikus plébános működött közre. A táblát Molnár Attila és Stubendek László polgármester leplezte le, díszőrséget álltak a Komáromi Szekeresgazdák Hagyományőrző Társaság tagjai.

Ezt követően Nemes Zsuzsanna mondott köszönetet mindazoknak, akik támogatásukkal és közreműködésükkel hozzájárultak a rendezvény megvalósításához és ahhoz, hogy a hírhedt beneši törvények eltörlésének elutasítása idején emléktábla is éltesse az áldozatok emlékét. Azután Nagy Ferenc észak-komáromi versmondó az ez alkalomra írt A jel című versét szavalta el.

Stubendek László polgármester a házigazdák nevében szólt a népes hallgatósághoz. Köszönetet mondott a Nemes Zsuzsanna vezette Kecskés László Társaságnak azért, hogy végre emléktábla hívhatja fel a figyelmet újkori történelmünk tragikus eseményére, továbbá a szép, méltóságteljes emléknap megszervezéséért és azért is, hogy ez a kulturális-hagyományőrző egyesület évek óta törődik a felvidéki magyarsággal. „Lezárult-e már a kitelepítés?“ – tette fel a továbbiakban a kérdést, a jobb megélhetés reményében önként külföldre települőkre utalva, s egyúttal hangot adva reményének: fiataljainak egyszer majd hazatérnek, hogy a Felvidéken, magyar közösségünk javára kamatoztassák tudásukat. Végül a jelenlevőket arra szólította fel, hogy „szívünkben is építsük fel Isten templomát, s a Concordia Vegyeskarral együtt zengjük: Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában, hiszek egy isteni örök igazságban, hiszek Magyarország feltámadásában“.

Felbecsülhetetlenek a Kecskés László Társaság érdemei. Komáromot a kitelepítés emlékvárosának tekintve gyűjti és kiadványokban jelenteti meg a szülőföldjükről elhurcoltak visszaemlékezéseit, a közülük még élők és leszármazottaik számára pedig rendszeresen találkozókat szervez. A társaság 2004-ben a dél-komáromi Monostori-erődben emlékhelyet alakított ki, kezdeményezésére, illetve Molnár Attila javaslatára a Magyar Országgyűlés 2012. december 3-án ellenszavazat nélkül megszavazta, hogy április 12. legyen a Felvidékről kitelepített magyarok emléknapja, mivel 1946-ban aznap kezdődött a magyar lakosság Felvidékről való elhurcolása.

A méltóságteljes emlékezés fényét emelte az észak-komáromi Concordia Vegyeskar (vezényelt: Stubendek István karnagy), a dél-komáromi Vox Femina Női Kar (H. Kemenes Vera vezényletével), illetve az Egressy Béni Alapfokú Művészeti Iskola gyermekkara (vezetője: Hozák Adrienn) magyarságtudat-erősítő koncertje. Hangulatfokozó ráadásként közösen elénekelt Örökség című dalukban, Gyulai István szerzeményében zengő hangon ígérték: „Megtanulom, megőrzöm, tanítom, továbbadom a szüleim nyelvét, a gyerekeim hangját, elkopni nem hagyom, elvenni nem hagyom...“.

Végül a főszervező társaságon és Komárom vezetőin kívül az atyák, továbbá a Magyar Közösség Pártja (MKP) helyi és járási képviselői, valamint több civil szervezet, polgári társulás tagjai helyezték el koszorúikat az emléktáblánál, majd közösen elénekelték a Himnuszt. Molnár Attila polgármester a Komárom jeles napján együtt emlékezőket távozáskor a Komárom – Helytörténet a kezdetektől napjainkig című, a Komáromi Klapka György Múzeum által nemrég kiadott könyvvel ajándékozta meg, s ugyancsak valamennyi résztvevő meghívást kapott a vár részét képező ún. Lőporosban zajló szeretetvendégségre.