Augusztus 20. – Révkomárom: a jövő útja az összefogáson keresztül vezet

Szent István király, a keresztény magyar államalapítás és az új kenyér ünnepe délután a Szent András templomban tartott közös szentmisével és istentisztelettel kezdődött, amelyet Ft. Elek László helyi katolikus esperes-plébános celebrált, illetve Nt. Czinke Zsolt református esperes-helyettes hirdetett igét, végül a jelenlevők közösen énekelték el a Himnuszt és a Szózatot.

Öt órakor kezdődött a kenyérszenteléssel egybekötött ünnepi megemlékezés Szent István lovas szobránál. A helyi Borostyán együttes eseményhez méltó felvezető dallamait követően Keszegh Margit, a Jókai Közművelődési és Múzeum Egyesület (JKME) elnöke köszöntötte a jelenlevőket, köztük Czimbalmosné Molnár Évát, Magyarország rendkívüli és meghatalmazott nagykövetét, a kettészelt Komárom városvezetőségét, továbbá Berényi Józsefet, a Magyar Közösség Pártja (MKP) elnökét, Bárdos Gyulát, a Csemadok elnökét és Jókai Tibort, a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége (SZMPSZ) országos elnökét, valamint a járás több településéről érkező polgármestereket és képviselőket, illetve az egyházak, civil szervezetek, pártok, oktatási és kulturális intézmények képviselőit.

Keszegh Margit hangsúlyozta: István király hagyatéka bennünk és velünk él, s arra int, hogy felelősséggel tartozunk azért, mit hagyunk az utókorra. Azt is elmondta, hogy a helyi magyarok kilencedik éve ünneplik közösen ezt a jeles napot: először 2007-ben a lovas szobor helyén állt emlékoszlopnál, az azóta már elhunyt Szénássy Zoltán nyugalmazott gimnáziumi tanár-helytörténész kezdeményezéséből gyűltek össze e téren. A város, a Palatinus PT és a pénzgyűjtésbe bekapcsolódó adakozók összefogásának köszönhetően 2009-ban sikerült felállítani első magyar királyunk lovas szobrát, amely az itteni magyarság nemzeti azonosságtudatát is erősíti. Az ünnepség színvonalát a Borostyán együttes és Lajos András, a Miskolci Nemzeti Színház színművészének a közreműködése is emelte, aki mély átéléssel tolmácsolta Sajó Sándor Magyarnak lenni című versét.

Idén is jutott Révkomáromnak a Kárpát-medencében élő magyarok összetartozását, illetve a magyar nemzet „egybegyúrt erejét“ jelképező Magyarok Kenyeréből, amelyet zentai, beregszászi, sepsiszentgyörgyi, lipóti, révkomáromi és szolnoki pékek sütöttek. Az öt darab 50 kilós kenyérből egy-egy a Székelyföldre, Kárpátaljára, a Vajdaságba, a Felvidékre és az anyaországba került. A Felvidéknek adott cipót Elek László esperes-plébános szentelte meg, Czinke Zsolt református esperes-helyettes pedig megáldotta, s abból az ünnepség végén ismét kaptak kóstolót a jelenlevők.

Czimbalmosné Molnár Éva, Magyarország rendkívüli és meghatalmazott nagykövete ünnepi beszéde kezdetén leszögezte: „Szent Istvánt és az akkor élt magyarokat az is naggyá tette, hogy élni tudtak a lehetőséggel. Az államalapítás lehetősége más népek számára is adott volt, s akik nem éltek vele, azokat szétmorzsolta a történelem. Nem kis büszkeség, hogy mi, magyarok a megmaradó, az államalkotó nemzetek közé tartozunk. Azt, hogy mi, magyarok nem morzsolódtunk fel és nem olvadtunk be, államférfiak hosszú sorának köszönhetjük, amelyben első helyen Szent István királyunk áll, aki szilárd államot alapított és törvényeket adott a magyar népnek“.

Majd a szónok a szellemi Magyarország létrehozásáról szólt, „amely az ország három részre szakadását követően is egész maradt a tudatunkban“. Kiemelte: ez a szellemi Magyarország a török dúlás és a magyarság létszámának ijesztő mértékű megfogyatkozása idején tovább fejlődött, és addig soha nem tapasztalt mértékben gazdagodott-erősödött. Ennek a szellemi Magyarországnak a létezése tette lehetővé, hogy a fizikailag Európa térképéről szinte letörölt ország ismét valóságossá váljék. „Mert szellemileg soha nem tértünk le az első királyunk által meghatározott útról. Arról az útról, melyet Szent István jelölt ki, és utódai szilárdították gyémánt keménységűvé nyugati, keresztény típusú értékrendünket. Szent István tehát megtartó hitet, alkotó feladatot is adott nemzedékek hosszú sorának“ – fogalmazott.

Véleménye szerint a jelenkori magyarság dolga az, hogy amit a hajdani magyarság ezer éven keresztül felépített, megőrizzen és tovább építsen, hogy az a minket váltó nemzedék munkájához is jó alap legyen. Hozzátette: az előző nemzedékek sorsából mi, mai magyarok megtanulhattuk, hogy a mi igazságunkat, a mi érdekeinket nekünk magunknak kell képviselnünk, elsősorban az anyanyelvünkön.

Sajnálatát fejezte ki amiatt, hogy a magyarság napjainkban több területen is a megosztottság idejét éli, például a politikában szekértáborok folytatnak küzdelmet egymás ellen. „Fájdalom, hogy ez a megosztottság jelen van. Persze, Szent István óta minden közösségnek, kornak megvoltak a maga Koppányai, mindig voltak lázadók, eltérően gondolkodók. Ne engedjük, hogy divatba jöjjön a pusztító, önfeladó magatartás és mentalitás, s közéleti viták éket verjenek az identitás megmaradásának alappillérébe! Keressük az alapvető egyetértést, a közösség boldogulásának legfőbb kérdéseiben!“ – hangsúlyozta.

Ugyanakkor elismerte: István király sem tudta kompromisszumok nélkül megvalósítani államalkotó terveit. Az általa megkötött kompromisszumokat azonban mindvégig egy cél vezérelte: az ország, a nemzet megmaradása és felvirágoztatása.

„Megmutatta nekünk a nemzet megmaradásának útját. A múlt tapasztalataiból okulva ma Szent István magyarjainak munkáját kell folytatni! Közös megoldásokat kell találni a közösség időszerű kérdéseire! A jövő útja Közép-Európában, Magyarországon és itt, a Felvidéken is az összefogáson, az egyezségek megkötésén keresztül vezet. Egységet csak közös bizalomra, közös tiszteletre és egymásért vállalt, vagyis közös felelősségre lehet építeni. Ezért értékesebb az összefogás, mint a széthúzás, ezért értékesebb az egység, mint a megosztottság. Ez a jövő útja: az erősek egyesülnek, a gyengék széthullnak. Ez Szent István király legfőbb üzenete. Az összefogást kell erősítenünk!“ – mondta.

A nagy érdeklődés által övezett megemlékezés végén a jelenlevő intézmények és szervezetek képviselői megkoszorúzták Szent István király szobrát, s a Himnusz közös eléneklése után szívesen fogadták a kenyérkóstolót.