Arany János Emlékkonferencia Királyhelmecen
A konferencia megnyitója előtt került sor Kótics Ferenc kisvárdai művész grafikai kiállításának megnyitójára, amely ugyancsak a költő-géniusz születésének 200. évfordulójára készült, megjelenítve a költő teljes életútját: a fiatalság hevét, az érett ember tudását, az öregember bölcsességét. Kótics több grafikai technikát is alkalmazott egyszerre, hiszen a modern digitális eszközök használatát a hagyományos grafikai elemekkel ötvözte. Munkáit Szivák Gábor, a Várday István Városi Könyvár igazgatója méltatta.
Az azt követő konferencián négy jeles előadó szólalt fel, elsőként Szőcs Géza Kossuth-díjas költő kért szót, aki a műfordító Arany bemutatására vállalkozott. Hangsúlyozta: Arany már 30 évesen ismerte Ariszthotelész Poetikáját, illetve Pseudo-Longinus A fenségről c. értekezését, műfordítói pályája csúcsát pedig Arisztophanész és Shakespeare műveinek fordítása jelentette. Megjegyezte: milyen kár, hogy Devecseri Gábor és Mészöly Dezső halálával teljesen kikopott a klasszikus műveltség igénye a magyar kultúrából.
Azután arra kereste a választ, vajon miért épp e két világirodalmi nagyság műveit választotta Arany fordításra. Elemzései alapján arra a következtetésre jutott, hogy a megoldás e két művész nyelvezetében, lezáratlanságában keresendő, mely igazi kihívást jelentett költőnknek. Végül megfogalmazta Arany műfordítói elveit, mely szerint nem elég csak azt mondani, amit a szerző, a műfordítónak úgy is kell mondania, ahogyan az eredeti mű megköveteli. Egy-egy műfordítás során pedig nemcsak az értelemé a főszerep, hanem a benyomásé is.
Szőcs Géza után egy nyugalmazott középiskolai tanár, Bakajsza András kapott szót. A tanár úr azzal indította gondolatainak sorát, hogy Arany előtt alig akadt olyan magyar író, költő, aki megérte az időskort, akinek időskori műveiről egyáltalán beszélhetünk. Arany lelki öregedése a Toldi estéje című alkotással kezdődött, amely több életrajzi ténnyel is magyarázható, majd Arany egyéniségét életösszegző verséből, az Epilógusból próbálta meg rekonstruálni.
Veres Miklós irodalomtörténész előadása címéül az Arany-tartalékokat választotta, és a sokrétű tehetség, a költő, a kritikus, a grafikus, a zenész Arany bemutatása helyett Arany hihetetlen szókincsét állította mondanivalója középpontjában. Akinek nagyobb a szókincse, szellemileg is gazdagabb- állította. Arany három és fél évesen nemcsak a betűket ismerte, már olvasmányélménnyel is rendelkezett. A szavakkal bravúrosan bánó művész nincs híján a nyelvi leleményességnek sem. Hite pedig belső meggyőződése, amely átjárja szövegeit.
Minya Károly egyetemi tanár előadásában a házi olvasmányok érthetőségéről netán azok átírásának szükségességéről értekezett. Amikor bemutatott egy rövid részletet Gárdonyi Egri csillagokjából, és azt összehasonlította annak átírásával, leszűrhettük a következtetést: az eredeti, irodalmi szöveg akkor is képes esztétikai élményt nyújtani, ha esetleg nem értjük minden kifejezését.
Érdemes lenne gyerekeinknek archaikus magyar nyelvet is oktatni, mert ez is az általános műveltség része. A Toldit olvasó gyerekeknek pedig figyelmükbe ajánlotta Pásztor Emil Toldi szótára című könyvét, amely ezeknek a kifejezéseknek a magyarázatát tartalmazza.
Zárásképpen csak annyit: ismervén a királyhelmeciek passzivitását egy-egy hasonló rendezvény iránt, értem, miért vezényelték ki a helyi gimnázium magyar diákjait, ugyanakkor az előadások nem a nyolcéves gimnázium 12-15 esztendős diákjainak ismereteire épültek.
