A strasbourgi bíróságtól várnak jogorvoslatot a felvidéki jogfosztottak

„Miután közel öthónapos várakozás után végre megkaptuk az Alkotmánybíróság szeptember 17-i határozatának írásbeli változatát, azt csatoltuk a már tavaly ősszel elkészített strasbourgi beadványunkhoz. Az édesanyám életkorára való tekintettel soronkívüliséget kértünk, így remélhetőleg gyorsított eljárásban bírálják majd el a panaszát. Kivárjuk, hogy mit válaszolnak. Ha esetleg nem is járunk sikerrel, legalább elmondhatjuk azt, hogy mindezt becsülettel végigcsináltuk, és továbbra sem adjuk fel a harcot!“ – tájékoztatta a Hírek.sk-t dr. Fehérné Tamás Judit.

Portálunk kérdésére, hogy szerinte lenne-e értelme a későbbiekben újból az Alkotmánybíróságon próbálkozni, így válaszolt: „ Ebben az esetben a jogfosztottaknak ismét kérelmezniük kellene a szlovák állampolgárságuk visszaadását, amit biztosan továbbra sem kapnak vissza. Aztán ismét fordulhatnának akár a Legfelsőbb Bírósághoz és az Alkotmánybírósághoz is. Nos, ez újabb négy évet jelenthetne. Mivel az idős édesanyámnak már minden nap ajándék, ő ebben már nem venne részt. Felvetődik a kérdés, hogy a többieknek lenne-e még ehhez elég erejük, türelmük“. 

"A strasbourgi beadvány legfőbb jogi érve, hogy azzal, hogy nem döntött a szlovák Alkotmánybíróság, Szlovákia megszegte azt az Európai Emberi Jogi Egyezményben foglalt szabályt, amely szerint minden jog elvonása esetén jogorvoslati lehetőséget kell biztosítani az ügyfélnek" - mondta az MTI-nek Lomnici Zoltán, a beadvány előkészítője.

Mivel az EJEB-hez évente több tízezer beadvány érkezik, s a testületet nem köti határidő ezek elbírálásában, ezért is kértek soron kívüli elbírálást. "Ilonka néni tisztában van azzal, hogy az ügyet két ország vitájának tekinti az Európai Tanács és az Európai Unió, és ezért nem akarnak beavatkozni, de mivel hazai jogorvoslati lehetőség nincs, azt a döntést hozta, hogy így folytatja a küzdelmet" - mondta Lomnici.

Hozzátette: tájékoztatta a panaszost arról is, hogy bár Szlovákia csatlakozott a diszkriminációt tiltó nemzetközi megállapodáshoz, máig nem ratifikálta azt. Lomnici szerint erre azért nem került sor, mert Szlovákiának így "szabad keze van az őshonos magyar kisebbség felett".

A bíróság várható döntésével és az állampolgárságuktól megfosztottak várakozásaival kapcsolatban az EMT elnöke azt mondta: remélik a pozitív döntést, de nincsenek illúzióik.

Gubík László, lévai jogász – a Nemzetstratégiai Kutatóintézet felvidéki referense portálunkkal tudatta, hogy hamarosan a sorstársaival együtt ő is beadvánnyal fordul a strasbourgi bírósághoz. „Természetesen megyünk, ahová tudunk. Elsőbbséget élvez a 103 éves Tamás Ilonka néni, majd mi is követjük őt“ – szögezte le.

Gubík László a februártól érvényes Kaliòák-féle rendeletetről elmondta, az egyáltalán nem jelent megoldást a szlovákiai állandó lakhellyel rendelkező jogfosztottak számára. Úgy véli, egy ilyen horderejű kérdést nem rendeleti úton, hanem törvényben kellene szabályozni. Ez a rendelet ugyanis továbbra sem oldja meg azoknak a szlovák állampolgárságukat elvesztett személyeknek a helyzetét, köztük azon felvidéki magyaroknak a problémáját sem, akik ugyan felvették egy másik ország állampolgárságát, de ott nem rendelkeznek állandó lakcímmel, nem élnek ott életvitelszerűen.

„Úgy vélem, hogy a rendelet túl nagy mozgásteret biztosít a belügyminiszternek, aki bármikor szubjektívan pro és kontra dönthet ebben a kérdésben – ez több, mint aggasztó! Hangsúlyozom: a szabályozást elfogadhatatlannak tartom, a „Kaliòák-dekrétum“ nem jelenthet valós megoldást. Nem rendelet, hanem törvény által kellene ugyanis megoldani ezt a kérdést, visszatérve a 2010. július előtti helyzethez, amikor mindenki felvehette egy másik állam állampolgárságát anélkül, hogy a szlovákot elvesztette volna“ – magyarázta Gubík.

Szerinte nem marad más lehetőség, mint az, hogy minden lehetséges fórumon elmondják: a hajdani állapothoz való visszatérés lenne a helyes megoldás, ami minden érintett polgárnak a helyzetét megoldaná, miközben a szlovák államnak sem okozna sérelmet. Eközben pedig minden rendelkezésükre álló jogi utat kihasználnak, nem adják fel a küzdelmet, miközben bíznak az általa említett egyetlen elfogadható megoldásban.

A szintén lévai Dolník Erzsébet Fehér István, révkomáromi gimnáziumi tanárral együtt korábban már beadvánnyal fordult a strasbourgi bírósághoz. Az akkori visszautasítás sem tántorítja őt el attól a lépéstől, hogy hamarosan ismét ugyanott próbálkozzon.

„Illúzióim továbbra sincsenek, de ebből a folyamatból már nem lehetne becsületesen kiszállni, és azt nem is tervezem. Függetlenül attól, hogy mennyien választottuk ezt az utat, egyértelmű: be kell mutatni a világnak a szlovákiai jogviszonyokat – azt, hogy egyesek miként élnek vissza a törvényekkel. Most elsősorban arra kell rámutatnunk, amit Kaliòák belügyminiszter művel. Már az is abszurd volt, hogy törvénnyel írták felül az Alkotmányban foglaltakat, most pedig egy általa kitalált, szerencsétlen rendelettel rukkolt elő. Az nem csak a felvidéki magyarokkal szemben diszkriminatív, abszurd és elfogadhatatlan. Kiket is neveznek majd olyan személyeknek, akiknek államérdekből vissza lehet adni az elvett szlovák állampolgárságukat? Megkülönböztetnek első- és másodrendű szlovák állampolgárokat?“ – fejtette ki a nyugdíjas pedagógus. 

A  lévai jogfosztottaknak az alkotmánybírósági döntéssel nincs lezárva az ügyük a szlovákiai térfélen. Korábban ugyanis beperelték az illetékes kerületi rendőrkapitányságot, ám a hatóságok a bírósági tárgyalást az alkotmánybírósági döntésre várva halogatták.

„Azért emeltünk panaszt, mert az illetékesek megbüntettek bennünket, és azt is követelték, hogy adjuk le a személyi okmányainkat a rendőrségen. Biztosan nem ad majd igazat nekünk a bíróság. Azután panaszunkkal a Legfelsőbb Bírósághoz fordulhatunk. Ha pedig ott is elutasításra találunk, ami szintén várható, akkor ezzel is mehetünk majd a nemzetközi fórumokra“ – ecsetelte a várható kilátásaikat Dolník Erzsébet.

Fehér István portálunknak elmondta, hogy bár a héten a diákjaival síkiránduláson van, de a vonatkozó törvény által megszabott hathónapos határidőn belül, azaz március 17. előtt ismét beadvánnyal fordul a strasbourgi bírósághoz. Elképesztő dolognak tartja ugyanis azt, hogy Szlovákiában az Alkotmányt sem tartják be, az Alkotmánybíróság pedig hosszú huzavona után úgy döntött, hogy érdemi döntést nem hozott, s ezzel mégis lezártnak tekinti az ügyet. Majd Kaliòák belügyminiszter rendeletekkel próbálja felülírni az ország saját alkotmányát.

„Normális dolognak számít azt követelni, hogy más országban legyen állandó lakhelyünk ahhoz, hogy visszakaphassuk a szlovák állampolgárságunkat? Ha ugyanis folyamatosan más országban laknánk, vélhetően nem szorgalmaznánk a szlovák állampolgárságunk visszaszerzését" - fogalmazott Fehér István, aki úgy véli, a „Kaliòák-rendelet“ burkoltan arra ösztönözi őket, hogy távozzanak Szlovákiából.

"Én csakazértis idehaza maradok, de biztosan lesznek olyanok, akik inkább majd elköltöznek a szülőföldjükről. Esetleg menjek el az idegenrendészeti hivatalba én, aki itt születtem, és immár 55 éve állandóan itt élek? Hát miféle ország Szlovákia – olyan, mint a Ján Chalupka által kitalált Kocúrkovo?! Nekem például az sem mindegy, hogy a különféle választásokon sem vehettem részt, mert bár továbbra is Révkomáromban élek, kihúztak az itteni lakosok jegyzékéből“ – fejtette ki a révkomáromi Selye János Gimnázium tanára.

Saját bevallása szerint ugyan a korábbi beadványa elutasítása után már nem nagyon tud bízni a strasbourgi bíróság pozitív döntésében, de egyetlen olyan jogi lehetőséget sem akar kihagyni, amely esetleg az igazság kivívását szolgálhatja. „Úgy tudom, hogy Strasbourgon kívül majd a luxemburgi székhelyű, az Európai Unió Bíróságához is fordulhatunk. Ahol lehet, próbálkozunk még akkor is, ha a sikerünket illetően nem vagyok túl derűlátó“ – szögezte le a Hírek.sk-nak Fehér.

Kassai Gyula lévai református lelkész portálunknak azt nyilatkozta, hogy valószínűleg már e hét folyamán ő is beadvánnyal fordul majd a strasbourgi bírósághoz. Kiemelte: a reményt sosem szabad elveszíteni, mert anélkül nem érdemes folytatni a megkezdett utat.

„Mivel az ügyünk hátterében politikai döntés áll, ezért ezen az áldatlan helyzeten csak egy újabb, immár pozitív politikai döntéssel lehetne változtatni. Korábban éltünk a tiltakozási lehetőségekkel, amelyek ugyan nem mozgattak meg nagy tömegeket, és nem változtatták meg a folyamatot, de ahhoz elegendőnek bizonyultak, hogy a közvélemény figyelmét felkeltsék. A pozitív fordulatig csak törvényes úton lehetne eljutni, de nehéz megmondani, hogy miképpen is. Sajnos, ez az ügy nem rázta fel a széles közvéleményt – azt úgy állították be, mint ha csak a felvidéki magyarság ügye lenne, holott a jogszerűségről, az alkotmányosságról van szó, ami Szlovákia minden lakosát érinti“ – nyilatkozta a lelkész.

A családjával hosszabb ideje Londonban élő Boldoghy Olivér, révkomáromi színész-vállalkozó egyelőre nem felelt az esetleges strasbourgi beadványával kapcsolatban írásban feltett kérdéseinkre.