A lévai magyarok büszkén őrzik a nemzeti őrsereg 48-as zászlaját
A csatákat, háborúkat, de számos történelmi kort és politikai változást megélt Lévai Nemzeti Õrsereg zászlaja 2002-ben a magyar kormány támogatásának köszönhetően újult meg - mondta Novák Margaréta, a Barsi Múzeum igazgatóhelyettese. A zászló anyaga ugyanis akkorra már szinte darabjaira hullott szét, megmentése érdekében azonnal cselekedni kellett. „Nem tudjuk sajnos, hogy mikor került a múzeum gyűjteményébe, mert a leltári könyvek 1992-t idéznek, amikor kollégám, dr. Sándor Károly vette fel a gyűjtemény anyagába. Az viszont örömteli, hogy röviddel a felírása után, vagyis a gyűjteménybe való beiktatása után, a magyar Kulturális Örökség Minisztériumának született egy határozata, melyben támogatni kívánták a határon túli magyar vonatkozású tárgyak, tárgyi emlékek restaurálását. Ezt az alkalmat ragadta meg a lévai Barsi Múzeum is.”
Pályázat útján nyerték el a 800 ezer forintot támogatást, így sikerült a zászló teljes restaurálása. A nehéz selyemből készült nemzeti színű zászló egyik oldalán Magyarország címere látható, alatta a Lévai Nemzeti Õrsereg felirat olvasható. A másik oldalát Bars vármegye címere díszíti, és az évszám is felkerült rá. A felújított zászló 2003-tól, az akkor létesült Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeumába került, kölcsönzés jogcímén. Értékes, és több szempontból egyedi darab, ahogy a megmentése is, meséli Müller Péter helytörténész.
Az 1848. március 15. események híre és a felhívás a nemzeti őrseregek megalakítására nagyon gyorsan eljutott a felvidéki Lévára is. A korabeli jegyzőkönyvekből kiderül, hogy 1848. március 15. és 27. között meg is alakult, és rövidesen tagjai száma meghaladta a 400 főt. Az Õrsereg két századba, egy lovasságiba és egy gyalogságiba volt szervezve. Az Õrsereg vezetői, Szakmáry Alajos őrnagy, Csernák György százados, Fischer Andor hadnagy és Sántha Ágost nevű papja kérték fel a Léván köztiszteletben álló id. Veiger Jánosnét, hogy szervezzen gyűjtést az Õrsereg zászlajára. A zászlót az akkori polgármester, Farkas Mihály a lévai hölgyek által erre a célra gyűjtött 950 forintját saját zsebéből kiegészítette, és 1150 ft. pengőért Budapesten készíttette el.
„Az 1848-as szabadságharc leverése után a zászló Farkas Mihály polgármester családjához került, s tudni kell, hogy abban az időben halálbüntetés járt mindenféle nemzeti ereklye őrzéséért. Az ő bátor felesége a dereka köré csavarta a zászlót, és arra vette fel a ruháját. Hiába van 40 Habsburg katona két hétig a család mellett, nem találják a zászlót. És 43 évig titokban őrzik, senkinek nem szólnak róla.”
Időközben Farkas Mihályné fia után Szombathelyre költözött, így került a zászló Magyarországra. Hét évvel később visszaviszik Lévára, és a városháza nagytermében állítják ki. 1919-ben a cseh csapatok elől kimenekítik.
Müller Péter helytörténész elmondta, több mint 15 évig Léván kispárnában őrzik a zászlót, míg a 30-as években ismét Magyarországra menekítik. A Bars Megyei Egylet lesz a zászló tulajdonosa, amely a zászlóval ünnepélyesen 1939. december 4-én tér vissza Lévára.
A II. világháború ideje alatt a zászló sorsa ismeretlen, később a Barsi Múzeumban jegyzik. 2001-ben került ismét a helyi magyarok látókörébe. Müller Péter, miután megismerte a zászló történetét, 2009-ben felkérte a Lévai Magyar Asszonyok Ligáját, hogy készítse el a zászló másolatát.
„Az elkészítése nem volt könnyű dolog, mert szinte minden anyagot máshol kellett beszerezni, és nagyon nehéz volt a beszerzése. Például a három sáv, az három városból származik” - emlékezett vissza Kosztolányi Magdolna, a Lévai Magyar Asszonyok Ligájának elnöke.
A Lévai Magyar Asszonyok Ligája 9 vállalkozó szellemű és elhivatott tagja vállalta a feladatot. Az engedélyeztetés után fotódokumentációt készítettek a történelmi ereklyéről, ezt felnagyították, hogy minden részletét pontosan le tudják másolni. „Én megkaptam ezt egy CD lemezen, és mondhatom, hogy ahogy hímeztem, minden pillanatban kellett futnom megnézni a CD-n, hogy hogyan is van ez a három kis templom” – árulta el Matus Éva, a liga tagja. Schwartz Klára szerint nagyon igényes munka volt. „Nagy öröm volt, hogy képes voltam segíteni, ez hozzátartozott a mi munkánkhoz, és mindenesetre nagyon felemelő volt a végeredmény” – mondta a nyugdíjas óvónő.
Az asszonyok ma is meghatódva beszélnek a három hónapos igényes, rengeteg kézimunkát igénylő varrásról. Ezért volt fontos számukra az is, hogy a zászló belsejébe elrejtsenek több információt, például a készítők névsorát is belevarrták. Azt mondják, a szívük-lelkük benne van, és minden, amit a nemzetük iránt éreznek. Annál is inkább, mert az 1848-as forradalom óta eltelt 170 év, nagyon sok megpróbáltatás elé állította a felvidéki magyarságot. Ez Lévára hatványozottan érvényes, hiszen a szabadságharc idején Léva még színmagyar város volt, napjainkban meg már alig 8 százaléknyi a magyar. Kosztolányi Magdolna szerint „nem is gondolkodunk azon, hogy egyszerű magyarnak lenni, vagy nem egyszerű. Mi ezt vállaltuk, és általában úgy vagyunk vele, a Lévai Magyar Asszonyok Ligája minden tagja úgy van vele, hogy nem gondolkodik azon, hogy magyar vagyok, nem vagyok, miért vagyok, nehéz, vagy nem nehéz, vállaljuk. Magyarok vagyunk, és ezzel el van intézve, és ami vele jár, azt csináljuk”.
A zászlómásolat és a zászlórúd elkészítésében a lévai asszonyok mellett aranyműves, hagyományőrző ezermester, bádogos, paszománykészítő kisiparos és asztalosmester is dolgozott. Az ereklyemásolatot 2010. március 15-én a lévai temetőben az 1848-as honvédemlékműnél tartott megemlékezésen mutatták be, és azóta is minden évben emeli a nemzeti ünnep fényét.
Az 1848- 49-es magyar szabadságharcban használt honvéd és nemzetőr zászlók számát 330-ra becsülik. A számos történelmi fordulat után 1971-ben már csak 66 darabot őriznek a Hadtörténeti Múzeumban. A Lévai Nemzeti Õrsereg zászlajának értéket ez is növeli, illetve az, hogy atípusos, mivel a nemzeti őrseregek zászlajának alakjáról szóló miniszteri rendelet hatályba lépése előtt elkészült, és fel is volt szentelve. Ezért nem fehér alapú, farkasfog-díszítéssel körbevéve, ahogy a legtöbb lobogó.
