Tűzkeresztség és esélyek
Október 29-én 2020 februárját követően ismét választunk. Csoportos parlamenti képviselet hiányában a magyar közösség szempontjából a helyhatósági választások tétje az erőgyűjtés, az önkormányzati és a megyei bástyák megtartása és megerősítése.
A 2020-as parlamenti választások kijózanító eredménnyel zárultak: sem az MKP által vezetett Magyar Közösségi Összefogás, sem a Most–Híd nem tudta átlépni az öt százalékos küszöböt. 1990 óta első alkalommal nem jutott a pozsonyi törvényhozásba olyan párt, amely mandátumait nagyrészt a felvidéki magyar közösség szavazatainak köszönhette.
A választási kudarc nyilvánvalóvá tette, hogy a fogyó létszámú magyarság képtelen a parlamenti képviselet biztosítására, ha a közösséget elsődlegesen megszólító pártok egymás riválisaiként, külön listán indulnak a választásokon.
Ez a felismerés vezetett az MKP, a Most–Híd és az Összefogás által életre hívott Szövetség megalakulásához.
A számos lezáratlan világnézeti és aktuálpolitikai vitás kérdés ellenére kijelenthető, hogy a Szövetség megteremtette a keretet a 2009 óta tartó politikai megosztottság lezárásához.
Ez akkor is így van, ha a Szövetséget feszítő strukturális és személyi konfliktusok hátterében olyan fundamentális nézetkülönbségek állnak, amelyek a politikai stratégiát alapvetően határozzák meg. Ilyen az Orbán-kormány megítélése és a Matovič–Heger-kabinetekhez való viszonyulás kérdése.
Mivel a Szövetség fenntartása a könyörtelen parlamenti matematika és a reális, szervezett képviseletet biztosító alternatíva hiánya miatt szükségszerűség, alapvető feladat, hogy a felvidéki magyar közélet alakítói a stratégiaalkotást ellehetetlenítő fundamentális okokat kiküszöböljék. Ha a közösség többsége számára elfogadható kompromisszumokat a magyar politika a következő parlamenti választásokig képtelen kimunkálni, ezzel a magyar közösség elveszíti az önálló, szervezett érdekképviselet lehetőségét. Marad a vigaszági bejutás, a világnézeti együttműködés a szlovák pártokkal. Ez a lehetőség biztosíthat egy limitált magyar jelenlétet a szlovák törvényhozásban, de következményeiben újra világnézeti alapon szakítja ketté a szlovákiai magyar politikát.
Az október 29-i választás eredményei döntően befolyásolhatják a felvidéki magyar politika jövőbeli lépéseit. Ahogy azt az élet más területein tapasztalhatjuk, a közös sikerek jó eséllyel adhatnak új lendületet az egymással vitában álló csoportoknak, közösségeknek. A magyarázat roppant egyszerű, a szociálpszichológia alapvető felismeréséből származik: a közösséget leginkább összetartó erő a közös ellenfél megléte. A helyi választási küzdelmek mindehhez jó alapot adnak.
Október 29-e a tűzkeresztség mellett egyszersmind kegyelmi pillanat is a Szövetség számára.
Az önkormányzati, de jórészt a megyei választások is a pártlogók versenye helyett a jelöltek beágyazottságáról, a választók által jól beazonosítható hús-vér személyek küzdelméről szól majd. Vagyis a sikeres szereplést a Szövetséget övező viták ellenére is megalapozhatja a jelöltek által elvégzett munka, közösségi megbecsülés. A választási győzelmeket ellenben az október 29-i elszámolást követően a Szövetség jegyezheti fel, vagyis minden egyes kivívott képviselői mandátum, polgármesteri szék és megszerzett megyei tisztség a politikai közösség sikere lesz.
Ami a leglényegesebb, ebben a sikert magáénak tudó politikai közösségben oroszlánrészt kap a politikusok, és a Szövetség mögé felsorakozó magyar választó. Vagyis október utolsó szombatján a magyar párt kézzel fogható valósággá, azonosulási ponttá válik a felvidéki magyar választók tömegeinek. Ha katarzist legfeljebb túlzó várakozással remélhetünk, sikerré összeálló helyi győzelmek sokaságát annál inkább.
Ha mindezt lefordítjuk a választói lélektan nyelvére, a Szövetség, bár már egy éve létezik, valójában idén október 29-én fog megszületni.
A felvidéki magyar választók joggal érezhették úgy, hogy a Szövetség létrejöttét megelőző egyesítési tárgyalások helyenként komédiára hasonlítottak, visszafogottabban fogalmazva, helyezkedésről, kamarillapolitikáról szóltak. Így azután aligha meglepő, hogy a Szövetség létrejöttét katarzis helyett a választói közöny kísérte.
A Szövetség október 29-én új esélyt kap, amivel azonban a közélet alakítóinak mihamarább élniük kell. Erre kapnak erős mandátumot a választóktól, akik nem mellesleg a füstös szobákban kialkudott erőviszonyok helyett valóságos erősorrendet állítanak majd fel a párt politikusai és platformjai között.
Végső soron a magyar választók tesznek majd pontot a kamarillapolitika végére, s ebből a tűzkeresztségből születhet meg olyan magyar párt, amelyik végre egységes arculatot és világos jövőképet tud kínálni a felvidéki magyarságnak.
Egy olyan magyar gyűjtőpárt, amelyben a sokszínűség érték, de a véleményükkel kisebbségben maradó politikusok képesek felsorakozni a többségi döntés mögé. Egy olyan magyar gyűjtőpárt, amelyben nem a kizáró logika érvényesül, amelyben működik az érdekegyeztetés, de nem sodródik az egymást kioltó szándékok és ambíciók kereszttüzében.
Az október 29-i erőfelmérő után a Szövetségnek, a választóktól nyert friss bizalomból építkezve, fel kell készülnie arra az eshetőségre, ha a 2020 óta tartó parlamenti ciklus előrehozott választással érne véget.
A magyar párt a megyei és önkormányzati tűzkeresztség után többé már nem engedheti meg magának, hogy széttartó, gyakran semmitmondó kommunikációval kerülje meg a magyar közösség megmaradását és gyarapodását szolgáló világos jövőkép bemutatását.
A jövő szombati választás csak egy lépés, de nagyon fontos lépés a parlamenti képviselet visszaszerzése felé. Október 29-én, nekünk magyar választóknak meg kell óvnunk, sőt erősítenünk kell az alapokat, hogy a politikának legyen mire építkezni. Védjük meg a szabadságunk kis köreit, az önkormányzatokat, amelyek a szlovák nemzetállamban is az önigazgatásunk, az autonómiánk alapkövei! Október 29-én anyanyelvi iskoláinkért, a magyar nyelvhasználat lehetőségéért kell elmennünk szavazni. Tartsunk hát össze!
Megjelent a Magyar7 2022/42. számában.
