Szlovákia már megint fordítva ül a lovon
Az önkormányzatok finanszírozását és a rendszer problémáit taglaló sorozatunkat illő úgy befejezni, hogy a kritikák után megoldási javaslatokkal is előállunk. Ehhez, ahogy a korábbiakban is, a Pro Civis Polgári Társulás szakembereinek a segítségét kértük.
A Magyar7 utóbbi két számában megjelent cikkekben részletesen bemutattuk, a kistelepülések és különösen a síkvidékeken fekvő, főként magyar többségű kistelepülések milyen tényezők miatt vesztesei a jelenleg fennálló önkormányzati finanszírozási rendszernek.
Ezt a pénzt az állam egy bonyolult, számos tényezőt figyelembe vevő képlet alapján osztja szét a települések között aszerint, hogy az ország összlakosságához viszonyítva mekkora az adott település lakossága, hány iskolaköteles vagy nyugdíjas lakosa van, milyen tengerszint feletti magasságon fekszik, vagy például, hogy abszolút értékben hányan élnek ott.
Cikksorozatunkban e két utóbbi tényező kedvezőtlen hatásait mutattuk be önkormányzataink finanszírozásának vonatkozásában. Most pedig annak próbálunk utánajárni, hogyan lehetne jobb irányba terelni a minden jel szerint átalakításra szoruló önkormányzati finanszírozási rendszert.
Elöljáróban annyit érdemes leszögezni, alapvetően két irányban képzelhető el a rendszer megváltoztatása. Vagy egy egészen új finanszírozási módszerre térünk át, vagy a meglévőt próbáljuk úgy alakítgatni, hogy az a fennálló gazdasági különbségek elmélyítése helyett a felzárkózás felé teremtsen utat az egyébként is sokat gyötört önkormányzatok számára.
A csallóközcsütörtöki polgármester leszögezte, nem csak a szorzók által meghatározott kvótarendszerrel van baj, az egész finanszírozási rendszer, sőt annak elvi alapjai is átalakításra szorulnának.
– állapítja meg a polgármester.
Őry szerint azt az alapvető koncepciót is felül kellene vizsgálni, hogy az önkormányzati bevételek jelentős részét a jövedelemadóból származó pénzekből biztosítja az állam.
– magyarázza.
Őry Péter szerint a legjobb megoldás az lenne, ha az államháztartás mindenkori bevételeinek fix százalékát osztanák vissza az önkormányzatoknak. Ha ez megvan, onnantól persze lehet beszélni az elosztás módjának átalakításáról, de amíg a jövedelemadó jelenti e rendszer sarokkövét, addig egy-egy komoly gazdasági válság, az elosztás mikéntjétől függetlenül, mindenképp hátrányosan érinti majd az önkormányzatok finanszírozását.
– mondja.
Egy másik járható út Őry Péter polgármester szerint, ha elválasztanák a jövedelemadókból származó bevételtől az önkormányzati finanszírozást.
– érvel a településvezető.
A pénzek megfelelő, mindkét fél számára elfogadható forrását megtalálni egy dolog. Legalább ilyen fontos az is, a rendelkezésre álló összeget miként osztják szét az egyes önkormányzatok között. A magassági kvótával és a nagyságrendi szorzóval kapcsolatban például egyértelmű a helyzet: azoknak mennie kell. A képlet többi eleme, bizonyos kisebb-nagyobb módosításokkal, akár még használható is lehetne.
Ezek az emberek a környező települések szolgáltatásait veszik igénybe, csakhogy az utánuk járó állami pénzeket nem a „valódi”, hanem a bejelentett lakhelyük, tehát Pozsony kapja.
– magyarázza a polgármester.
Tökéletes rendszer persze nincs, jegyzi meg Őry, de ez nem jelenti azt, hogy a meglévő akár csak megközelítené ezt az állapotot.
– zárja beszélgetésünket a polgármester.
Megjelent a MAGYAR7 12. számában.
