PS/Spolu: Fura, hogy a gútai magyar óvodákat Magyarországról támogatják, de helyes
A címben említett mondattal nem lehet semmit elrontani – gondolhatták a Progresszív Szlovákiáért/Együtt (PS-Spolu) koalíció dunaszerdahelyi választási gyűlésén, s egyúttal sikerült is pontosan kifejezniük mindazt, amit a pártszövetség kínál a szlovákiai magyar közösség választóinak. Azaz jól hangzik, de nem.
A Csallóköz központjában lévő dunaszerdahelyi Europa Center kisebb üléstermében jött össze vagy ötven érdeklődő, hogy az említett koalíció egyik elnökét, Miroslav Beblavýt, illetve további három képviselőjelöltjüket meghallgassa.
A rendezés példamutató volt: szlovák-magyar szinkrontolmácsok biztosították a két nyelv közötti átjárást, bár igaz, hogy a fejhallgatók itt-ott csak akkor kerültek fel, amikor a választási lista 32. helyén szereplő Forró Tibor beszéde egyes részeit magyar nyelven mondta el.
A nagypolitikával még csak most ismerkedő gútai Forró, aki a profi előadó Beblavý után következett a pódiumon, főképpen a városi önkormányzatban szerzett többéves tapasztalatairól beszélt. A találkozó mintegy kilencven százaléka szlovákul folyt (Forró szlovákul mondta a címben jelzett mondatot is).
A szervezők nem estek abba hibába, hogy csak a magyar közösség specifikus helyzetét és problémáit taglalják, a bevezetőt tartó pártelnök erre csak érintőlegesen tért ki, elsősorban az aktuális politikai helyzetet ismertette, majd személyes indíttatásáról beszélt, hogy miért választotta tíz évvel ezelőtt a politikát a tudományos karrier helyett.
Hozzátette, hogy bár ebből az időből nyolc esztendőt az ellenzéki padsorokban töltött, a reménytelenséget mindig felváltotta egy fénysugár, hogy még hátrányos helyzetből is olykor el lehet érni kisebb-nagyobb sikereket a törvényhozásban. Mindig az utolsó pillanatban jött pozitív jelek győzték meg a folytatás szükségességéről, és hogy ne adja fel. Az ilyen élettörténetet hallgatni mindenképpen jó, ez kétségtelen.
Közben megszavaztatták a nézőket, hogy tegye fel a kezét, aki hisz abban, hogy a február végi választások után „jobb lesz”. S mivel talán csak hárman voltak más véleményen, Beblavý megnyugvással könyvelte el, hogy a „nép hangja az Isten hangja”, tehát várhatóan így is lesz. Arról talán megfeledkezett, hogy rendezvényre elsősorban a PS szimpatizánsai jöttek el, így ez a válasz előre megjósolható volt.
A közönségtalálkozó kétségkívül egyik legértékesebb része Lucia Plaváková képviselőjelölt bemutatkozása volt, aki ügyvédként egyebek mellett a szexuális kisebbségek diszkriminációjának kérdésével is foglalkozik, maga is ezen kisebbség tagjaként. Visszafogott, tárgyilagos beszámolója kitűnő példája volt annak, hogy nem okvetlen velejárója ennek a témának a harsány, kölcsönösen kirekesztő megközelítés.
Minden szépen ment is volna tovább, ha Beblavý pártelnök visszafoghatatlan közlési kényszerében nem kezdi el kommentálni Plaváková beszámolóját, mely szerint a leszbikusok helyzete a magyar kisebbség helyzetéhez hasonlítható: mivel, akárcsak a magyarokat, ott utálják a legjobban, ahol nem is ismerik őket.
Ennél a megjegyzésnél a körülöttem ülő PS szimpatizánsok egy része szemérmesen lesütötte a szemét, sőt egy illető halkan megreszelte a torkát is. Lényeg a lényeg, talán nem is a megjegyzéssel volt a probléma, hanem hogy egy miniszteri vagy akár miniszterelnök poszt várományosa egy ilyen párhuzam megvonásával jelentős társadalomtörténeti hiányosságokat mutat be, ami egyértelműen rossz jel.
A negyedik bemutatkozó, Zora Jaurová képviselőjelölt a kultúra háttérbeszorításáról beszélt, értelemszerűen nagyobb teret követelve ennek; így aztán beszámolója is hosszabbra nyúlt, bár tegyük hozzá, többféle témát ölelt fel.
Határozott kritikával illette a Kisebbségi Kulturális alapot, mondván rendkívül komplikált és visszaélésekre módot adó annak döntéshozatali módszere. Beblavýval ellentétben ő éppen hogy a magyar kisebbség különleges helyzetét ecsetelte, mondván, nem lehet őket egy kalap alá venni a szinte maroknyi, más, Szlovákiában élő nemzeti közösséggel.
Egy különleges és figyelemre méltó megjegyzést azért ő is tett, amely mondhatnánk, zene lehetne a dél-szlovákiai füleinknek. A megjegyzés lényege, hogy a szlovák politikusoknak bocsánatot kell kérniük a szlovákiai magyarság ellen az 1990-es években elkövetett méltatlan eljárások miatt. Na, vajon – gondoltuk magunkban – jól meggondolta ezt? A szlovák politikusok fognak bocsánatot kérni az itteni magyaroktól? Mit szól majd ehhez a szlovák közvélemény nagyobbik része? Egyeztetve volt ez a pártvezetéssel?
Akárhogy is legyen, majd rákérdezünk erre Beblavýnál a fórum végén – gondoltuk magunkban.
Most éppen ő beszél, ez már a zárszó, megérkeznek a PS logós ajándék szerencsesütemények, rajtuk a felirat: a Jóreménység süteménye – törj meg! Ezt akár szimbolikusan is érthetjük, vajon ha kenyértörésre kerül a sor, és a PS által jelenleg még csak hangzatos kijelentésekben megtestesülő kisebbségi jogvédelmet konkrét törvényjavaslatokká kell változtatni, akkor majd hogyan lesz? A PS párt fölvállalja-e a szlovák többséggel a konfrontációt, csak hogy a dél-szlovákiai magyar közösségnek az érdekeit védje?
Erre eddig csak egyetlen konkrét példát tudunk felmutatni, ott viszont a PS megbukott. Amikor a május 25-ei EP-választások után világossá vált, hogy a magyar közösségnek nem lesz brüsszeli képviselete, a PS EP-mandátumot szerzett képviselője, Michal Šimečka nyomban telekürtölte a sajtót, hogy ő majd segít, és az itteni magyarság ügyeit is felvállalja az Európa Parlamentben. Ígérte, az addigi magyar képviselőket keresni fogja, hogy a folyó ügyekbe azonnal betekintést nyerjen. Az eredmény több mint lehangoló. Nagy József volt EP-képviselő nyilatkozatát keretes írásunkban olvashatják.
Michal Šimečkának felajánlottam volt tanácsadóim, asszisztenseim (nemzetközi jogász illetve politológusok) segítségét, akikkel kidolgoztuk az EU-s kisebbségi jogminimumot, hogy folytassa a megkezdett munkát. Egyikre sem reagált, és nem is tett lépéseket ez irányban. Ismereteim szerint nem vesz részt az EP Minority Intergroup munkájában sem, pedig ez a kisebbségek belső parlamentje az Európai Parlamentben, párthovatartozástól függetlenül. Eltelt háromnegyed év és semmi, pedig most lett volna politikai üzenete, értelme legalább szimbolikusan megmozdulni.
Míg ezen morfondírozunk, véget ér a közönségtalálkozó és lehetőségünk nyílik, hogy közvetlenül a koalíció egyik elnökének, Miroslav Beblavýnak tegyük fel a kérdést: vajon ő is azon a véleményen van, mint Zora Jaurová, miszerint a szlovák politikusoknak bocsánatot kellene kérniük a szlovákiai magyarságtól a 90-es években elszenvedett magyarellenes lépések miatt?
Beblavý, mint tudjuk, gyakorlott politikus és jó taktikus, egy pillanat alatt felismerte a helyzetet, és szemei előtt valószínűleg már meg is jelent a Nový Čas legfrissebb címlapja, amely öles betűkkel hirdeti majd, hogy a PS behódolt a magyaroknak! Na nem, ebből nem esztek – zárhatta le magában, és lelkesen mondta mikrofonunkba: Oh, igen, természetesen bocsánatot kell kérniük, de nem a mostaniaknak, hanem azoknak a politikusoknak, akik akkor, a 90-es években voltak a „színen“!
Így nemcsak beszámolónk kezdete, de a vége is egy példaértékűen szimbolikus megfogalmazással zárult, amely eszünkbe vési, hogy minden mondatot úgy kell érteni, ahogy azt a pillanatnyi helyzet megköveteli. Ki is fejezve ezzel a PS politizálásának lényegét: látszólag arany, de kezességet nem vállalnak érte.
