Nyírjunk ki néhány óvodát?
Döbbenten figyelem, milyen csendben tűrjük azt a lassú „kivéreztetést”, amelyet a kormányzat a közigazgatásban hajt végre. Azok a politikusi kijelentések, hogy nem lesz közigazgatási reform, egyszerűen csúsztatások. A reform helyett egy „modernizációs” folyamat indult be, melynek egyik lépése az óvodák és a napközik finanszírozási rendszerének „modernizációja”. Örömmel mondom el a szakmai részleteit - amennyiben valaki igényli –, de most röviden összegezném, hogy mi várható.
Az oktatási minisztérium terve szerint az óvodák finanszírozási összegét kiveszik az önkormányzatok pénzügyi csomagjából, és a minisztérium ezt újra elosztja. A lényeg, hogy a 2023-as adatokból kiindulva egy-egy falu vagy város állami adóbevételi összege cca. 28 százalékkal csökken majd.
Az ördög a részletekben lakik, tartja a mondás, ami jelen eseteben is igaz. Elsősorban azért, mert a demográfiai görbe miatt az elkövetkező 3 évben tízmilliókkal akarja a kormányzat az önkormányzatokat megrövidíteni. Ennél durvább az, hogy a minisztériumi javaslatokban (kettő van) az említett 50,1 százalék elosztási képletében a tengerszint feletti és a nagyság (lélekszám) szerinti szorzó hatása emelkedni fog. Ennek eredménye, hogy az alacsonyan fekvő és kisebb települések fizetnek rá megint boltra.
Azért ne feledjük, hogy a pénzügyi kérdések mellett egy-egy óvoda működtetésének társadalmi, elvi és érzelmi feladatai is vannak. Melyik fiatal marad abban a faluban vagy régióban, ahol a kisebb település már a 6-8 gyermekes óvodát nem fogja tudni megtartani? Hol marad a szolidaritás, hová tűnik a leszakadó régiók felzárkóztatásának elve? Számtalan vetülete van a kérdésnek, de összeségében elmondható, hogy a „nemlétező közigazgatási átszervezés” egyes aprónak tűnő lépései durva beavatkozásokat jelenthetnek a faluk, városok, régiók és a közösség jövője szempontjából.
A szerző Csallóközcsütörtök polgármestere.
