Negyedszázad után véget érhet a Csemadok éheztetése?
Múlt hét kedden Igor Matovič kormányfő találkozóra hívta a Csemadok vezetőit, hogy tájékozódjon a több mint hetvenéves kulturális szövetség tevékenységéről. A kormányelnök ígéretet tett arra, hogy a felvidéki magyarok legnagyobb szervezete a jövőben újból állami támogatáshoz jut. Lehet, hogy a közel negyedszázados koplalás után szebb idők virradnak a Csemadokra?
A szlovák kormányfő a találkozó előtt a közösségi hálóra kitett posztjában, szokásos stílusában felháborodását fejezte ki amiatt, hogy ez a nagy múltú szervezet nem kap egy cent állami támogatást sem:
„Mi, szlovákok, fenntartjuk a Matica slovenskát, de az ő „Maticájukra” egy vasat sem költünk. Ez fair? Miért? Talán vétek lenne megőrizni a szüleik anyanyelvét és kultúráját? Egyáltalán nem, sosem volt az. Csak néhány fafejű gondolhatja így. Ennek ideje véget vetni. Javasolni fogom, hogy hasonlóképpen, mint a Maticának, a Csemadoknak is járjon állami támogatás – arányosan, a népszámlálás eredménye alapján. Hiszen az adófizetőket sem különböztetjük meg az anyanyelvük szerint. Slusszpassz!”
Átvészelte a legsötétebb éveket is
A találkozón, amelyen a Csemadok országos elnökségének küldöttsége – Bárdos Gyula elnök, Köteles László, Hrubík Béla, Jégh Izabella – mellett Berényi József, az MKP alelnöke is részt vett, elhangzott, hogy a Csemadok létének szilárd alapokra való helyezését megnyugtatóan egy törvény elfogadásával lehetne rendezni, amely kormányoktól függetlenül garantálná az 1949-ben létrejött szervezetnek járó állami forrásokat. Ezektől a rossz emlékű harmadik Mečiar-kormány fosztotta meg a Csemadokot még 1996-ban.
Hogy a szervezet azóta is meg tudta tartani a struktúráit, és kisebb-nagyobb zökkenőkkel, de működőképes maradt, azt – főleg az elmúlt tíz évben – anyaországi támogatásoknak (a Csemadok kiemelt fontosságú nemzeti intézmény) és a pályázati rendszernek lehet köszönni. Az elmúlt csaknem negyed évszázad során a pénzhiány miatt rendezvények maradtak el, vagy pedig az eredetinél jóval kisebb méretűvé zsugorodtak. De a közművelődési egyesület átvészelte a legsötétebb éveket is.
Ez csak az első kör volt, várjuk ki a végét!
Bárdos Gyula, a Csemadok országos elnöke ma7.sk hírportálunknak a találkozót követően adott nyilatkozatában nagy előrelépésnek nevezte a kormányfői meghívást, hiszen az elmúlt két és fél évtized során kormányok jöttek, mentek, de csekély figyelmet fordítottak a szlovákiai magyar kultúrára és a 2016-ban Európai Polgár díjjal kitüntetett Csemadokra.
– A legfontosabb megoldásra váró probléma a Csemadok állami finanszírozásának biztosítása, aminek kapcsán a kormányfő részéről a találkozón konkrét ígéret hangzott el – emelte ki Bárdos Gyula. Elsősorban a működési és a rezsiköltségekre volna szüksége a Csemadoknak egy garantált éves támogatásra. De, mint mondta, még csak a folyamat elején tartanak, csupán az első megbeszélésen vannak túl. Ezekből még nem kell messzemenő következtetéseket levonni, azt semmiképp, hogy az elveikből jottányit is engednének.
– A miniszterelnökkel való találkozó egyik eredménye, hogy sok mindenről, bennünket, felvidéki magyarokat érintő problémáról tájékoztatni tudtuk. Elmondtuk, hogy 53 ezer tagot számláló szervezetünknek évente ötezer különböző rendezvénye van. Ezen nem győzött csodálkozni. A kétórás ebéd során sok egyéb is szóba került, például a deportálásokkal, a kitelepítésekkel is szembesítettük meghívónkat – tette hozzá az elnök, aki éppen a zselízi népművészeti fesztivál megnyitójára igyekezett, amikor telefonon elértük.
Óvatos optimizmusra van okunk
Ha valaki, akkor Hrubík Béla – aki 2006-ban lett a Csemadok országos elnöke (2012-ig) és jelenleg is országos elnökségi tag – sokat tudna arról mesélni, hogyan birkózott meg a szervezet a pénzhiánnyal. Annak idején nagyon nehéz anyagi helyzetben vette át a szervezet irányítását, itthonról szinte alig kaptak valamicske támogatást, míg Magyarországon a Gyurcsány-kormány idején éppen akkor szervezték át a Határon Túli Magyarok Hivatalát, onnan sem lehetett nagyobb segítséget remélni. Teljes erőbedobással folyt a Csemadok kiéheztetése.
– Már azokban az időkben is felvetettem az ún. Csemadok-törvényt, ami most ismét szóba került. Akkor Dušan Čaplovič volt a kisebbségekért felelős kormányalelnök, aki a javaslatunkra azt mondta, hogy ilyen alapon a tűzoltószervezetek is kérhetnének pénzt. Egy kalap alá vette a Csemadokot a többi tömegszervezettel. Ennek ellenére 2010-ben Ipolynyéken egy asztalhoz ültünk a Szlovákiában élő őshonos kisebbségek képviselőivel, és elfogadtunk egy nyilatkozatot a kisebbségi törvénnyel kapcsolatban, amit be is nyújtottunk a kisebbségi tanácsba, s természetesen lesöpörték az asztalról – emlékszik vissza az egykori országos elnök.
Hrubík Béla hangsúlyozta, a keddi tárgyaláson is elmondták, hogy nem ad hoc támogatást, valamiféle kegy gyakorlását szeretnének kulturális szervezetünk számára, hanem azt, hogy az állami támogatást törvény garantálja, és mint költségvetési tétel szerepeljen. Ezzel biztosítható lenne a központi iroda, a 17 járási iroda és a művelődési intézet működtetése. Sőt, még akár arra is lehetőség nyílna, hogy a legnagyobb országos rendezvények profi szervezésben valósuljanak meg, amihez emberek és anyagiak kellenek.
– Mi is ugyanúgy fizetünk adót, mint a szlovákok, és a miniszterelnök úr is mondta, mivel az adóinknak sincs nemzetisége, a kiadásoknak se legyen. Jó volt ezt hallani, hiszen ilyesmire az elmúlt évtizedekben nemigen volt példa. Óvatos optimizmusra ad okot a találkozó, amit még továbbiak követnek, és várjuk meg, valóra válik-e az ígéret. Nekem úgy tűnt, őszinte beszélgetést folytattunk Igor Matovičcsal, akinek egyéb problémáinkat is felvázoltuk, és úgy láttuk, hogy a magyar ügyek tekintetében nagyon kevés információval rendelkezik.
A Csemadok vezetősége és a kormány közti tárgyalások remélhetőleg a nagyon közeli jövőben tovább folytatódnak. Jó jel, hogy a kultuszminiszter jelezte, legközelebb már ő is a tárgyalóasztalhoz kíván ülni.
Megjelent a Magyar7 2020/35.számában.
