Meglepő információt közölt, majd megnyerte a pályázatot
A ma7 médiacsalád különböző platformjain már többször szerepelt Bugár Viktor ügyvéd, aki elsősorban a nevesítetlen földek és a Beneš-dekrétumok mindmáig aktuális témakörében számolt be egy-egy fejleményről. Most pedig arról számolhatunk be, hogy a szakjogász összefoglalta az elmúlt öt év idevágó eseményeit, saját kutatási eredményeit, és tanulmányával benevezett a Kisebbségi Jogvédő Intézet (KJI) pályázatára. Munkájában egy meglepő információt is közöl a Beneš-dekrétumok alapján történő konfiskációk, elkobzások legaktuálisabb helyzetéről.
A Kisebbségi Jogvédő Intézet, amely 2012-es alapítása óta nyújt jogsegély-szolgálatot, szakmai (jogi) és ahhoz kapcsolódó anyagi támogatást a külhoni magyar közösségeknek, csütörtökön, április 17-én tette közzé a pályázat eredményeit, amelyből megtudhatjuk, hogy a PhD hallgatók, fiatal kutatók, gyakorló jogászok kategóriájában az I. helyezést JUDr. Bugár Viktor „Földelkobzások Szlovákiában a Beneš-dekrétumok alapján” című munkája érte el.
A Bugár által Szlovák Földalaptól igényelt közlemény egészen pontosan azt írja, hogy 2023 februárja és 2024 decembere között tulajdonosváltásokat kezdeményezett a Földalap olyan földterületek esetében, amely a Földalap véleménye szerint olyan tulajdonos birtokában volt, akinek a nevére konfiskációs határozatot állítottak ki az 1940-es években. Bugár munkájában rámutat, hogy a tulajdonos azonosítása sokszor csak a névegyezés alapján történhetett. A jogász hangsúlyozza, hogy ez törvényellenes eljárásnak minősíthető, hiszen teljesen ellentmond a kataszteri törvény rendelkezéseinek, amely alapján a tulajdonos és földterület esetében is pontos identifikáció szükséges, s hozzáteszi, hogy éppen ezen vélelme miatt levéllel fordult az Alapvető Emberi Jogok biztosához, illetve a Kisebbségi Kormánybiztoshoz, kérve, hogy vizsgálják meg ezen tulajdonosváltások jogszerűségét.
Bugár a nyertes pályamunkában egy törvénytervezetet is közöl, amely a Beneš-dekrétumok, illetve a többi idevonatkozó törvény hatályosságának leállítását mozdítaná elő, azaz, hogy a politikai közbeszédben előszeretettel használt „történelmi dokumentumokká” váljanak ténylegesen is ezek a törvények, s ne lehessen már ezekre hivatkozva tulajdonosváltásokat kezdeményezni.
Végezetül megkérdeztük Bugár Viktortól, hogy mi a személyes motivációja, hogy immár jó ideje ennyi időt és energiát fektet az Beneš-dekrétumok és az utókonfiskációk kérdésének? A nyertes pályamű alkotója válaszában elmondta, hogy semmilyen módon nem érintett a kérdésben, azaz nem a saját vagy családja esetleges földterületeinek rendezése motiválja. Úgy érzi, hogy egy demokratikus rendszerben nem lehet már érvényes egy ilyen eljárás, mint ami most százszámra folyik az utókonfiskációk területén. Ez nem csak jogászként, hanem magyarként is zavarja, s a pályázaton való részvételében az is motiválólag hatott, hogy így egy független szakmai szervezet véleményezhette ezt a munkát.
A magunk részéről ehhez csak annyit tehetünk hozzá, hogy a véleményezés a legjobb eredménnyel sikerült!
Olvasóinknak azt is elmondhatjuk, hogy Bugár Viktor információi alapján mi is kérdéssel fordultunk a Szlovák Földalaphoz az utókonfiskációk ügyében, ahogy választ kapunk, egy bővebb cikkben foglalkozunk majd a témával, amelyben a szakmai információk mellett azt is megtudakoljuk, vajon van-e reális esélye a konfiskációs törvények hatályosságának megszüntetésére.
