Még mindig ne árulózzunk?

2020. augusztus 20-án három párt-féleség aláírt egy nyilatkozatot, melyben rögzítették: egy magyar pártot kívánnak létrehozni, s ezzel vágnának neki a 2024-es választásoknak.

Nem szeretném mélyrehatóan elemezni az azóta eltelt időszakot, de mondhat bárki bármit, a legtöbbet a Magyar Közösség Pártja, azaz az MKP vesztett az egyezségen. S nem a vezetőség vagy a tagság, hanem a szavazók, hiszen feladta a nevét, az identitását, a struktúrái és a működési elveinek egy részét, s a párt megalakulása óta SEMMIT nem hallottunk arról, hogy az mit akar tenni a felvidéki magyarságért, mert ha valami fontos volt az egyik platformnak, a másik hisztizett, s fordítva.

De egyeseknek Ukrajna és a háború feltétel nélküli támogatása fontosabb volt a felvidéki magyar érdeknél.

Ez akár rendben is lehet, csak akkor Rigó és Sólymos írhatott volna a Progresszív Szlovákiában lévő barátainak, vagy a Hlasosoknak, s kérhetett volna pár befutó helyet maguknak, nem kellett volna emiatt - ráadásul Gyimesi Gyurival takarózva - a platform egész tagságát átverni, rászedni, s megszegetni az ígéretüket, s lelépni Dzurinda hóna alá demokráciát tanulni, akivel, mint kiderült, hónapok óta tárgyaltak - az őszinte magyar politizálás jegyében. Ja, nem...

Ahogy Kossuth mondja egyetlen fennmaradt hangfelvételén, melyet az aradi vértanúk emlékművének avatása alkalmából vettek fel -, a világ bírája a törtélem - (és a felvidéki választók) - fognak majd erre a felelni.

S, hogy árulózzunk-e?

Reméljük, hogy a nálam fiatalabb generáció tagjainak - akik nem hogy nem vettek részt a felvidéki magyar politika megosztási játszmáiban (mi sem vettünk), de már a két külön párt (MKP vs. Most-Híd) sárdobálásáról szóló években sem (mi ebben még részt vettünk) esélyük lesz arra, hogy konstruktív kritikát megfogalmazva, sértődés nélkül, árulást és megfutamodást mellőzve, de ami a legfontosabb: a felvidéki magyarságért kimondott ígéreteket betartva dolgozhassanak együtt egy jobb Felvidékért.

Csak jelzem, hogy Rigó, Sólymos, Bugár és a többiek most pont ettől a generációtól vette el a lehetőséget.

Vagy ki tudja: lehet, pont ezzel teremtik meg ennek lehetőségét. Azzal, hogy oda kerülnek, ahova valók. A baráti hangnem miatt nem írom most le, hogy milyen gödörbe...

Elárulom, hogy mielőtt elkezdtem írni ezt a cikket, egy kis dühöt és csalódottságot éreztem. De most már nyugalmat. Összenő, ami összetartozik. Mi pedig tesszük tovább a dolgunkat.

Mert ahogy Eperjes Károly is mondta vasárnap Somorján:

"Ha Isten velünk, ki ellenünk?"

A szerző a Szövetség párt önkormányzati képviselője Somorján.