Második hullám: a gazdasági érdekek az emberéletek előtt?
Noha a koronavírus-járvány az elmúlt hetekben súlyosabban érintette Szlovákiát és Európa több más országát, mint tavasszal, ezúttal jóval enyhébb intézkedésekkel próbálják feltartóztatni az epidémia terjedését a hatóságok. Felmerül a kérdés, vajon elfogadható-e, hogy a gazdasági szempontok felülírják az emberéletek megóvását? S ha ez így van, akkor tavasszal mi szükség volt a gazdaságot megbénító országos karanténra, jóval alacsonyabb esetszámok mellett?
A közép-európai kormányok, s kiemelten a szlovák kabinet, amikor a koronavírus-járvány első hullámának elültével gyorsmérleget vontak, nem győzték hangsúlyozni, mennyire sikeres volt országuk a védekezésben. Emlékezhetünk, miután március elején Szlovákiában is azonosították az első fertőzötteket, az akkor még Peter Pellegrini vezette kabinet Európában elsők között rendelte el az országos karantént. Pellegrini utódjaként Igor Matovič is beleállt a járványhelyzet kezelésének, vagy inkább kommunikációjának első vonalába.
Talán még sokan emlékeznek, az új kormányfő áprilisban az ország teljes leállítását, a „blackout“ lehetőségét is felvetette.
Érdemes azt is felidézni, hogy Szlovákiában az első hullámban a legmagasabb esetszámot április 16-án regisztrálták, amikor összesen 114 új fertőzöttet azonosítottak. Csak összehasonlításképpen: szeptember 20-án az újonnan regisztrált fertőzöttek hétnapos középértéke 163 volt.
Április 19-én, amikor az első hullám idején ez a mutató a legmagasabbra emelkedett, csak 60-ig kúszott fel, 103-mal alacsonyabbra mint, ahol jelenleg áll. Pedig, ne felejtsük, akkor a kormányfő az ország teljes(!) leállításán gondolkodott, a napokban pedig az éppen bevezetésre kerülő, a tavaszinál egyébként jóval enyhébb járványügyi korlátozások lazítását tartotta szükségesnek személyesen bejelenteni.
Mi változott áprilishoz képest? Kiderült, hogy a SARS Cov-2 vírus, s a fertőzésből kialakuló Covid-19 betegség mégsem annyira veszélyes? A világ tavasszal túlreagálta a fenyegetést? Vagy, ha mégsem, akkor Matovič és a világ legtöbb kormánya jelenleg éppen, a kisebb politikai kockázat felé hajolva, emberkísérletet végez?
Utóbbiban van némi igazság, több is, mint kellene. A valódi magyarázat az, hogy tavaszhoz képest megváltozott a társadalmi közhangulat. Nem a vírus lett veszélytelenebb, ebben csak legfeljebb nagyon halványan bizakodhatunk, hanem a járvánnyal szembeni félelem múlt el. Vagyis, amíg tavasszal az új koronavírussal való szembesülés első sokkjában a társadalom támogatta a szigorú járványügyi korlátozásokat, addig mára az emberek java része belefáradt a mindennapi életét gúzsba kötő intézkedésekbe, a fenyegető anyagi ellehetetlenülésbe.
A politika pedig, ezúttal is, követi a választók akaratát.
A döntéshozók tavasszal is tisztában voltak azzal, hogy az országos karantén súlyos gazdasági visszaesést fog okozni, milliók anyagi helyzetét rendíti meg. Akkor azonban a védekezést elsődlegesen az egészségügyi szempontoknak vetették alá, noha a szlovák kabineten belül, leginkább Richard Sulík gazdasági miniszternek köszönhetően, már kezdettől megjelent, s egyre hangosabbá vált a korlátozások technokrata bírálata.
Ahogy tavasszal az előre megjósolható gazdasági károk, úgy most az egészségügyi kockázatok tudatában hoz járványügyi intézkedéseket a kormány.
Adódik a kérdés, vállalható ez a kockázat, létezhet-e bármilyen szempont, ami fontosabb az emberéletek megóvásánál?
Különösen annak fényében, hogy a járvány őszi hulláma a jelek szerint jóval nehezebben modellezhető, mint a tavaszi járványgörbe volt.
A tavaszi hónapokban szinte minden fejlett országban a járványgörbe gyors emelkedését egy ugyancsak viszonylag gyors lefutás követte, köszönhetően az egységesen szigorú karanténszabályoknak. A kivételt azok az országok jelentették, amelyek vagy megkésve hozták meg a gazdaságot is súlyosan érintő korlátozásokat, vagy kitartottak amellett, hogy kizárólag a társadalmi érintkezést korlátozzák, a gazdasági életet lehetőleg megkímélve. Előbbire példa az Egyesült Királyság és az Egyesült Államok, utóbbira Svédország.
Jelenleg, mivel egységes mintát követő járványügyi intézkedésekről nem beszélhetünk, jóval nehezebb megjósolni a járványgörbe alakulását, megnehezítve a védekezést.
A jelenleg Szlovákiában hatályos intézkedések még a tavasszal sokszor kárhoztatott svéd járványkezeléshez képest is enyhébbek, ha pusztán ebből vonnánk le a jövőre nézve következtetéseket, meglehetősen borúlátó képet kapnánk. Érdemes azonban figyelembe venni, hogy Svédországban tavasszal az idősotthonokban és a szociális intézményekben robbant be a járvány, Szlovákia mindezt eddig elkerülte, s kellő odafigyeléssel ez így is maradhat.
Abban, minden jel szerint, biztosak lehetünk, hogy a második hullám nemcsak szélesebb tömegeket fog érinteni, de elhúzódóbb is lesz,
ami könnyen próbára teheti az egészségügyi ellátórendszert. Az őszi hullám jelenlegi szakaszában még elsősorban a kevésbé veszélyeztetett csoportok körében terjed a járvány, de a nemzetközi példák azt mutatják, hogy ez csupán néhány hetes haladékot jelent.
Csak remélhetjük, hogy a közép-európai kormányok, s akár a Matovič-kabinet is, nem kényszerülnek az országos karantén újbóli bevezetésére, ahogy az Izraelben történt, ahol a tavaszi sikeres védekezést követően nyár végére a járvány elszabadult.
Mivel a kormányok jelenleg az országok működőképességének vetik alá a járványkezelést, a tavaszi drasztikus intézkedések megismétlődése ennek a stratégiának a bukását jelentené.
Jobb nem is belegondolni, ennek addigra milyen ára lenne emberéletekben, nem is beszélve a tavaszinál is pusztítóbb utólagos gazdasági következményekről.
Van esély mindezt elkerülni? Mivel nem áll rendelkezésre megbízható modell, amellyel előre lehetne jelezni a járvány alakulását, a kormányok és a járványügyi szakemberek is legfeljebb a társadalom fegyelmezettségében bízhatnak.
Szlovákiában jelenleg a környező országokkal összevetve kedvezőnek látszik a járványügyi helyzet, valójában néhány gócpontot leszámítva nem beszélhetünk közösségi terjedésről. Nem tudhatjuk, hogy mindez csupán haladék, vagy a tavaszi hónapokhoz hasonlóan az országot ezúttal is megkíméli a járvány.
Amiben bizakodhatunk, az már eleve negatív feltevésből következik: a társadalom lanyhuló járványügyi fegyelme a közösségi terjedés első jeleire gyorsan megváltozhat. Régiós összevetésben a járvány enyhébb lefolyása, ahogy tavasszal, most is elsősorban attól várható, hogy a szlovákiai társadalom kevésbé elöregedett, illetve lényegében hiányzik a gyors terjedésnek kedvező nagyvárosi környezet.
