Marian K. és Pavol R. húsz év börtön elé néz, az utóbbi szerint az amerikai titkosszolgálat is vastagon benne van a dologban
Ján Šanta, a Speciális Ügyészi Hivatal ügyésze 20 év börtönbüntetés kiszabását javasolja Marian K.-ra és Pavol R.-re a Markíza televízió váltóinak meghamisításáért és az igazságszolgáltatás akadályoztatásáért. Záróbeszédében az ügyész rámutatott, hogy a vádlottak múltja miatt nem tud felhozni enyhítő körülményeket.

Azonos büntetés kiszabását javasolja mindkettőjükre, hiszen a bűncselekmény elkövetésében minketten ugyanolyan arányban vettek részt. „A bűncselekményt Marian K. tervelte ki, de Pavol R. hathatós közreműködése nélkül nem tudta volna elkövetni” – közölte Šanta.
Hangsúlyozta, hogy a két vádlott célirányosan, egymással megállapodva és előre kitervelt módon cselekedett. Tettük célja az volt, hogy több tízmilliót szerezzenek a televízió tulajdonosától.
Šanta emlékeztetett, hogy a vádlottak 69 millió eurót akartak szerezni, amely soha nem látott összeg a szlovák büntetőjog történetében. Hozzátette, reméli, hogy az eset nem fog megismétlődni, továbbá hogy a bűncselekménnyel 8 millió euró kárt okoztak, abban az ügyben a Pozsony V Járásbíróság már döntött. Emiatt nem javasolta a maximálisan kiszabható 25 év szabadságvesztést. A Speciális Büntetőbíróság (ŠTS) szenátusa lezárta a bizonyítási eljárást a Markíza TV váltóinak meghamisítása ügyében. A büntetőtörvénykönyv értelmében az ügyész, a sértettek ügyvédje, majd a vádlottak védője tartja meg záróbeszédét. Legvégül a vádlottak kapnak szót.
Az ügyész záróbeszédében arra is rámutatott, hogy a váltókat 2016-ig senki sem látta, és aláírásukra semmilyen ok nem volt.
Szerinte a vádlottaknak nem tetszett, hogy a Markízából sokkal kevesebb nyereségük volt, mint Milan Fiľonak és Ján Kováčiknak. Šanta a haszonszerzést tekinti a bűncselekmény indítékának.
Daniel Lipšic, a Markíza TV jogi képviselője a televíziós váltók ügyében folytatott tárgyaláson mondott záróbeszédében többször is idézett Marian K. vádlott Threema-üzeneteiből. Azt, hogy az üzenetek eredetiek, az ügyvéd szerint az Europol szakértői is megerősítették a Kuciak-gyilkossággal összefüggésben.
Lipšic felolvasta Marian K. és a volt államtitkár, Monika Jankovská kommunikációját is.
Előbbi szerinte a befolyása alatt tartotta Zuzana Maruniaková bírónőt, aki az egyik váltót korábban, a civil eljárás keretében Marian K.-nak tulajdonította. Lipšic kiemelte azt az üzenetet, amelyben Marian K. azt kérdezi Jankovskától, hogy Maruniaková rendben van-e. Utóbbi azt válaszolja, hogy egy kicsit megijedt. Erre a vádlott úgy reagál, hogy tegye, amit kell, „különben úgy végzi, mint Kuciak.” Ezt az üzenetet állítólag aznap küldte, amikor a rendőrség megtalálta az újságíró holttestét.
A Markíza jogi képviselője a Marian K. és Andrej Šabík ügyvéd közötti kommunikációt is felolvasta.
Utóbbit a vádlott azzal bízta meg, hogy derítse ki, mikor készültek a váltókkal kapcsolatos közjegyzői okiratok. Lipšic szerint ez önmagában bizonyítja, hogy hamisítás történt, mivel a papír vegyi elemzésével csak két évre visszamenőleg állapítható meg egy okirat kiállításának dátuma. Ezt megerősítette egy amerikai szekértő, Gerald Laporte is. Lipšic végkövetkeztetései csak abban különböztek Ján Šanta ügyész konklúzióitól, hogy előbbi szerint Marian K. volt az egész csalás „mozgatórugója” és rendezője, így őt nagyobb felelősség terheli.
Marek Para és Michal Mandzák, Marian K. és Pavol R. ügyvédei a váltóhamisítási ügy tárgyalásán mondott záróbeszédükben rámutattak, hogy többször is sérült az ártatlanság vélelme, valamint a védelemhez való jog.
Para szerint Ján Šanta speciális ügyész a törvényi kereteket átlépve nyilatkozott a médiának, és a vádlottakat idő előtt bűnösként kezelte. Az ügyvéd felrótta a szenátusnak, hogy nem lépett az ügyben, pedig a rendelkezésére álltak volna a megfelelő eszközök.
Az ügyvédek azt is kifogásolták, hogy a bíróság elutasította több olyan szakértő és tanú meghallgatását is, akiket a védelem javasolt. Példaként Anna Belousovovát, az SNS volt képviselőjét, valamint Frederic Thomas Klinkhammert, a CME (a Markíza amerikai tulajdonosa) képviselőjét említette. Utóbbi nem jelent meg a bíróságon, de a tanúvallomását felolvasták. Az előzetes eljárás keretében azt vallotta, hogy semmiféle váltókról nem tudott. Ha tudott volna, akkor abból egy sor kötelezettsége adódott volna az Egyesült Államokban.