Kvarda József: Természetes, hogy szükség van etnikai pártra
Közéleti személyiségeket kérdezünk, miként látják a magyar párt jövőjét, és mit gondolnak az etnikai politizálásról. Kvarda József korábbi parlamenti képviselőt kérdeztük.

Az Együttélés politikai mozgalom, illetve a későbbi MKP egykori alelnöke, aki egy ideig a Csemadok országos elnöki tisztét is betöltötte, a velünk folytatott beszélgetésnek mindjárt az elején leszögezte, hogy töretlenül hisz abban, hogy Szlovákiában az etnikai politizálásnak van jövője. Pontosabban, kisebbségi magyar szempontból csak ennek van jövője. Gondolja mindezt annak ellenére, hogy mindig van arra példa, hogy egy-egy magyar nemzetiségű politikus megjelenik valamelyik nem magyar, azaz szlovák pártban.
Ennek a legkirívóbb esete az volt, amikor Michal Šimečka (PS) azt hangoztatta, hogy az Európai Parlamentben majd ő felvállalja a magyarok képviseletét, aztán ebből semmi sem lett – emlékeztet Kvarda. A brüsszeli, illetve a pozsonyi parlamenti képviselet viszont elsődlegesen fontos, erről akkor sem szabad megfeledkezni, ha tudjuk, hogy a magyar párt a helyi, illetve a megyei önkormányzati szinten nagyon sikeres.
A pártnak aktualizálnia kell a hozzáállását ezekhez a kérdésekhez és például meg kell mondania, hogy akarja, támogatja-e az autonómia valamilyen formáját vagy nem kíván ezzel foglalkozni. Tudjuk, hogy a politikai környezet sem az országon belül, sem az EU vezetése részéről nem kedvez az ilyen elképzeléseknek – utal Szlovákiai területi felosztására, illetve brüsszeli vezetéssel szerzett közvetlen tapasztalatára.
Az idő múlásával viszont ezekkel a fontos témákkal meg kell ismertetni a fiatal magyar választók újabb és újabb generációit, ami rátermett vezetést igényel a párt részéről.
A legfiatalabb választói réteg már egy olyan társadalomban nő fel, amely egyre kevésbé tartja fontosnak a nemzeti identitás megőrzését. Ha nem erősítjük meg a magyar kultúrát, mint a társadalmi szerveződés alapját, akkor lemondunk a szavazók körének a bővítéséről – von párhuzamot a társadalmi folyamatok között Kvarda József, nem tagadva meg egykori Csemadok vezetői múltját sem.
Ugyanilyen fontosnak tartja, hogy a párt megfelelő módon és csatornákon tudja a gondolatait kommunikálni, hiszen nem elég egy érthetően megfogalmazott program, ha az nem jut el a választók egyes rétegeihez.
Ha pedig érthető program sincs, akkor viszont nem szabad csodálkozni, ha elmaradnak az eredmények. Be kell látni azt is, folytatja, hogy Trianon óta a szlovák politikában olyan zsigeri ellenszenv, illetve bizalmatlanság van a magyarokkal szemben, hogy az kizárja annak a lehetőségét, hogy a magyar párt politikai céljait, akárcsak a parlamenti választásokon való szereplést, egy szlovák párttal közösen valósítsa meg. Egyszerűen nincs kivel – mondja és hozzáteszi, hogy parlamenti képviselőként két évtizede a saját szemével olvasta a hírszerzés vezetőjének azon összefoglalóját, amely a Csemadokok, mint Szlovákiára nézve a legnagyobb veszélyt jellemzi.
Kihasználjuk a lehetőséget, hogy a közelmúltban elhunyt Duray Miklós egyik legközelebbi munkatársával beszélgetünk, s afelől érdeklődünk, hogy vajon Duray ma hogy válaszolná meg azt a kérdést, hogy van-e még szükség etnikai alapú politizálásra?
Kvarda azt sem titkolja, hogy a Magyar Szövetség (MSz) szeptember végi kongresszusával kapcsolatosan vegyesek az érzései, hiszen már azóta szkeptikus, hogy az MSz zászlója alatt egyesültek a különböző platformok.
Magához inkább közelebb állónak tartaná, ha a magyar párt egy tényleges, „igazi” magyar párt lenne, amely mentes az ettől távolabb eső politikai felfogástól.
Bízik viszont a Duray Miklós által felfedezett Gubík László pártelnökké választásában, akit alkalmasnak tart a fennálló problémák leküzdésére. Beszélgetésünk végén a közélet eseményeit továbbra is figyelő egykori politikus, Kvarda József megismétli, hogy a két alapkérdésben töretlen a hite, azaz, hogy szükséges az etnikai alapú politizálás, a parlamenti választásokon pedig önállóan kell indulnia a magyar pártnak!