Képviselet és szakszerűség
Az önkormányzati választásokon a nemzetéhez sok szállal kötődő polgár is elvárja a politikai versengésben indulóktól, hogy sajátos helyi problémáira választ kínáljanak. A megyei választásokon nemkülönben. Az országoson pedig nemcsak mindenki gondjaira, hanem az egész ország társadalmának rétegszerkezetében elfoglalt helyéből eredő problémáira is választ vár. A kormányoknak ennek okán olyan a szerkezetük, amilyen, ezért állnak tehát szakminisztériumokból. A parlamenteknek is emiatt vannak különféle bizottságaik.
A képviseleti demokrácia működik így. Mind az összes polgár általános, mind pedig a társadalom nagyobb csoportjainak, rétegeinek sajátos értékeit és érdekeit hivatott képviselni. Méghozzá szakszerűen. Emiatt jelennek meg benne tehát a specializált minisztériumok és a parlamenti bizottságok.
Ha tehát egy párt sikerrel kíván járni, akkor mind az egyetemes, mind a fontos sajátos kérdésekben a többinél jobb képviselet képességét kell demonstrálnia. A Magyar Szövetségnek is! Azaz először is meg kell mutatnia a saját választóinak, elsősorban a magyaroknak, hogy az ő magyar értékeiket és érdekeiket jobban tudja képviselni a többi pártnál. Ezzel volna a legkisebb gondja, a másodikkal már valamivel nagyobb.
Azt is fel kellene mutatnia, hogy az ország egészének problémáira színvonalasabb válaszokat ad versenytársainál.
Ilyenek például az alkotmányos kérdések, a külpolitika, az igazságügy, a pénzügy és a gazdaság számos kérdése. Itt már gondjai vannak a pártnak. A harmadik csoport tűnik azonban a legnehezebbnek ebben a pillanatban: a sajátos rétegproblémák sokféleségének köre. Fel kellene mutatnia, hogy jobb javaslatai vannak a nyugdíjasok, az elesettek, de a vállalkozók, a diákok, a mezőgazdászok, az idősödők és a fiatalok számára is, és sort folytathatnánk.
És ami ugyanolyan fontos: saját eredeti (!) javaslatokkal kellene előállnia! Méghozzá rendszeresen! A nyilvánosság előtt e módon tudja demonstrálni, hogy ő személyesen és általa a párt foglalkozik az adott embercsoport sajátos gondjával, e nélkül nem. A választópolgár pedig legfeljebb arról gondolkozhat, hogy nem akar, avagy nem képes ilyesmire a párt. Ha pedig valaki más igen, akkor bizonyára többen is elgondolkodnak, kinek is adják a szavazatukat.
A szakpolitikák színvonalas megjelenése a Magyar Szövetséget visszavinné oda, ahol a korábbi magyar képviselet már volt ebben a kérdésben.
Mind az 1989 után született pártokban, főként pedig az egyesültben számos olyan személy volt, aki a politikai döntéshozatal valamelyik sajátos szakterületének képviseletét tekintette feladatának. A társadalom érintett része pedig látta, tapasztalta ezt, így az illetőt a saját képviselőjének tarthatta, a pártot pedig olyannak, amelyik az ő sajátos gondjait is oldani akarja.
Szakpolitikák nélkül egyetlen párt sem kínálhat teljes politikai képviseletet, nyilvánvalóan egy magyar párt sem. Mással ugyanis nem pótolhatók a hiányzó szakpolitikák. Ez az űr űr marad, és azt üzeni, hogy a párt nem törődik a polgárok efféle gondjaival, problémáival.
A párt vezetőségi tagjainak vállalniuk kellene az egyes fontos szakpolitikai területeket, rendszeresen megjelenítve a párt álláspontját. Ha ezt nem teszik, akkor megmarad a mostani befolyásuk, azaz egy parlamenten kívüli párt vezetésében kellene valamiféle regionális befolyással lenniük a párt országos döntéseire. De miről is döntenek így? Milyen jelentős országos ügyekről?
Az a kérdés, képes-e a párt ilyen változásra? Vezetésének egyes tagjai magukra nézve eldöntik-e, hogy ezentúl a magyarok és az ország egészségügyi, kulturális, oktatásügyi, környezetvédelmi, mezőgazdasági vagy valamelyik másik terület problémáival foglalkoznak? Valamint a párt tagsága eldönti-e, hogy mostantól ezt el is várja tőlük? Ha igen, akkor felépíthetik a szakmai hátterüket. A szlovákiai magyarok rendelkeznek szakértőkkel mindegyik fontos területen. Sőt, némelyeken magyarországiakra is számíthatnának.
Majd országos siker esetén ezek a szakpolitikusok miniszteri bársonyszékre, államtitkári posztra is igényt formálhatnak. Ám ha nem, akkor megmaradnak helyi, illetve regionális politikusnak, pártjukat is ezen a szinten tartva.
A szakpolitikák révén tud az adott párt választ kínálni, és amennyiben hatalmon van, adni is a polgárok minden olyan problémájára, amelyik országos politikai döntést igényel. Hasonlóképpen van ez helyi és megyei szinten is. Ám csak hasonlóan, nem azonosan. Mert mások a problémák és így a döntési hatáskörök is. Az irányítás egyes területeihez pedig elsősorban érteni kell, eredeti megoldásokat kidolgozni és persze kommunikálni azokat. Méghozzá jobban, mind a vetélytársak.
Nem könnyű felépíteni ezt a rendszert. Az egyes vezető politikusoknak meg kell hozniuk a személyes döntésüket, hogy ezentúl a szakpolitikák adott területével foglalkoznak, de nem másodállásban! Nyilvánvalóan nem kis feladat ez, ha például polgármester az ember, hiszen ezer helyi dolga van. De nem is lehetetlen.
Minden sikernek vannak előfeltételei. Az előfeltételeknek pedig az a természetük, hogy elég, ha egyet nem teljesítenek belőlük, és a cél elérhetetlenné válik. Egy politikai párt sikerének is megvannak az előfeltételei. Az egyik az, hogy mindegyik szakpolitikai területen kiválót kell nyújtania.
Kiválót pedig az olyan ember tud nyújtani, aki nem puszta érdekként, hanem személyes életfeladataként éli meg, hogy segítsen képviseltjeinek éppen ott és akkor. Ez a mondat nem túlzás, nem érzelgősség, hanem a siker lényege!
Megjelent a Magyar7 2024/3. számában.
