Karnyújtásnyira van a parlamentbe jutás
Szűk két hét maradt a szeptember 30-i előrehozott választásokig. A kampányhajrára fordulva a Smer növekvő előnye mellett magyar szemmel a Szövetség erősödése a legszembetűnőbb.
Bár a közéletet aktívan szemlélők úgy érezhetik, már az ajtónkon kopogtat a voksolás időpontja, a politikai marketing alapszabálya szerint valójában csak szeptember elején vette kezdetét a kampány intenzív szakasza. Általánosságban is igaz, hogy három-négy héttel a voksolás időpontja előtt kell felpörgetni a kampányt, a nyári szabadságolások az idei választás esetében ennek indokoltságát még inkább aláhúzták.
Vagyis a kampányhajrában egyfelől a még megszólítható, biztosan az urnákhoz járuló választók maximalizálása, másfelől a részvételében bizonytalan potenciális szavazók becsatornázása a pártok legfőbb feladata. A kampány utolsó heteinek kulcsszava éppen emiatt a mozgósítás.
A korteshadjárat hajrájának jelentőségét húzza alá a legutóbbi, 2020-as választás is, amely valóban a legszűkebb finisben dőlt el. Az OĽaNO győzelme, pláne annak mértéke ezért is maradhatott a komplett közvélemény-kutató szakma radarja alatt. Huszáros hajrát a politikai arénában küzdő felek részéről az idei voksolás előtt sem zárhatunk ki, a jelenlegi kampány dinamikája azonban jól érzékelhetően eltér a három és fél évvel ezelőttitől.
A Smer elnöke a januári népszavazással fordult rá az előrehozott választások kampányára, a versenypályán ekkor hagyta maga mögött a riválisait, és már nem is volt más dolga, mint hogy az előnyét megőrizze, esetleg tovább növelje.
Ha a szándékos ferdítés lehetőségétől el is tekintünk, magyar vonatkozásban szintén tényként szögezhető le, hogy a felmérések által használt minta, vagyis a megkérdezettek köre, módszertani hiányosságok miatt nem ad pontos képet a magyar választók politikai preferenciáiról.
Ennek magyarázatául kínálkozik, hogy a kutatócégek a költséghatékonyságot szem előtt tartva a lehető legalacsonyabbra szorítják a megkérdezettek körét, amelyen belül a magyarok országos aránya már olyan alacsony számot eredményez, amelyből képtelenség reprezentatív képet alkotni a magyar választói magatartásról.
Emiatt azután a felmérésekben választásról választásra rendre alulmérik a magyar pártot – korábban az MKP-t, 2020-ban az MKÖ-t, amelynek nem lebecsülhető negatív pszichológiai hatása van. Hasonló felméréseket az idei választásokhoz közeledve is láthatunk, amelyben a Szövetséget a futottak még polcára helyezik.
Hasonló egykutyázást a magyarországi balliberális kollégáktól a gyurcsányi ámokfutás idején láthattunk, amikor a saját oldaluk védelmére már nem találtak érveket, így jobb híján felhozták, a másik oldal sem különb. Ugyanez a Felvidéken 2023-ban így hangzik, a mieinknek annyi esélye van, mint pocoknak a tarlótűzben, hitessük el a választókkal, hogy a nagyító alatt sem látszó pártocskákkal játszik egy ligában a Szövetség. Innen már csak egy lépés, hogy esélytelen pártokra nem érdemes szavazni, és a hírhez rendelt kommentárok el is igazítják a választót, a szlovák pártok pedig köszönik szépen.
A helyzet ezzel szemben az, hogy szeptember 30-án a Szövetségnek komoly esélye van arra, hogy átlépje a parlamenti küszöböt – a magyar (érdekeltségű) pártok közül egyedüliként. Az erősorrend egyértelműen kitűnik a felmérésekből is, és ami elemzői szemmel leginkább mérvadó, tekintve a felmérések konkrét adataival szembeni jogos fenntartásokat, a támogatottsági trend egyértelműen emelkedő a Szövetség esetében.
A tendenciákat figyelve jól látható, hogy a Most–Híd platform szakadását követően a Szövetség támogatottsága, noha voltak ilyen előzetes szirénhangok, nem gyengült, hanem ellenkezőleg, erősödni tudott. A magyarázat kézenfekvőnek látszik, a hidas szakadárok távozásával a párt jóval egységesebbnek mutatkozik a választók előtt, amelynek a kiélezett kampányhelyzetben döntő jelentősége van.
A Most–Híd 2020-ban ugyan már túl volt a támogatottságának összeomlását okozó hitelvesztésen, de mégis aktuális kormánypártként nézett farkasszemet a parlamenti belépőért küzdő MKÖ-vel. Ezzel szemben az idei választásokon egy súlytalan, arcélét vesztett társaság próbálja kelteni az egykor szebb napokat látott vegyespárt utánérzetét, csekély sikerrel. Simonék pedig a szlovák törpepártokkal összeszürkülve várják szeptember 30-át, a parlamentbe jutás legcsekélyebb esélye nélkül.
Ha a progresszív-liberális térfélről érkező nyomásnak engedve Sólymosék és (vagy) Simonék esetleg visszalépnének, nyilvánvalóvá tennék, ők is belátták, hogy a magyar etnikai térfélen egyedül a Szövetség tud labdába rúgni, képtelenek megakadályozni a Szövetség bejutását a pozsonyi törvényhozásba.
A csillagállás kedvező, de a tét hatalmas. A sorozatos kudarcélmények után múlt ősszel a helyhatósági választásokon a magyar emberek már megízlelhették a sikert. A parlamentbe jutás is karnyújtásnyira van, ehhez a magyar közösségnek szeptember 30-án a korábbi kishitűségét kell legyőznie.
Megjelent a Magyar7 2023/37. számában.
