Hazudott-e Čaputovának az ő tanácsadója?

Marián Giba, a köztársasági elnök tanácsadója az írásában egy fő szempontot tart szem előtt, mégpedig azt, hogy az olvasóknak elmagyarázza, miért kellett Zuzana Čaputovának aláírnia a szlovákiai állampolgársági törvény február végén elfogadott változatát, azaz miért nem tehetett eleget a magyarság kérésének, amelynek lényege – Marián Giba szerint – az volt, hogy utasítsa el az aláírást, és úgy küldje vissza újratárgyalásra a parlamentnek.

Itt mindjárt egy jelentős félrevezetés történik Giba részéről, hiszen a két, talán legrelevánsabb, Čaputovának írt kérelemben sem a Szövetség párt elnöke, sem a Bél Mátyás Intézet analízise (kidolgozásában részt vett Nagy Dávid jogász is) nem arra helyezi a hangsúlyt, hogy a köztársasági elnök ne írja alá a törvényt, hanem hogy azt normakontrollra küldje el az Alkotmánybíróságra.

Így a kassai testület formált volna végre véleményt arról, hogy a szlovák állampolgárság törvény kényszerítette elvesztése ellentétes-e az Alkotmánnyal. Aki nem hiszi, olvasson utána. Forró Krisztián levelét cikkünk végén találja, a BMI analízisét pedig itt.

Összemoshat-e két ilyen lényeges fogalmat egy alkotmányjogász? Véletlenül?

Marián Giba írásában ismerteti a mostani helyzethez vezető, immár 12 éves utat, amelynek elején a 2010-ben, a magyar Országgyűlés által elfogadott, egyszerűsített honosítási eljárás áll, azaz a magyar állampolgárság megszerzésének lehetősége. Amiről Giba határozottan állítja, hogy etnikai alapon teszi lehetővé, hogy nem magyar állampolgárok is magyar állampolgársághoz jussanak. Etnikai, azaz nemzethez, néphez való tartozás alapján.

Tizenkét év nem volt elég arra, hogy sok egyéb más közszereplő mellett Marián Giba is utánajárjon annak, hogy ez egy téves állítás. Egyszerűsített honosítási kérelmet első sorban ugyanis akkor nyújthat be a kérelmező, „ha saját maga (visszahonosítás) vagy felmenője magyar állampolgár volt vagy valószínűsíti magyarországi származását”. Tehát nem magyar származását, hanem magyarországi származását. Ez egy nagyon jelentős különbség, hiszen a nem magyar (például szlovák), de felmenői által a bármelyik, mondjuk úgy, történelmi magyarországi származású kérelmező is hozzájuthat ennek alapján a magyar állampolgársághoz. Hozzá kell tennünk, hogy magyar nyelvtudást viszont igazolni kell.

Ismét csak felmerül a kérdés, hogy a pozsonyi Comenius Egyetem Alkotmányjogi Tanszékének vezetője nem tudná, hogy milyen lényeges különbség van egy állampolgárság etnikai vagy polgári alapon való megszerzésének? Ha máshonnét nem, akkor 2019-óta, amikor Martin Klus, külügyi államtitkár a Csallóköz elcsatolásával riogatott az etnikai kettős állampolgárság következményeként, tudhatná, mennyire veszélyes következtetésekhez vezethet a két fogalom felcserélése. Az, hogy Giba 2022 tavaszán is fenntartja az etnikai elvhez való ragaszkodást, amikor Kijevnél orosz ágyúk dörögnek, már magyarellenes hangulatkeltésnek is nevezhető. Hangsúlyozom, nem Orbán-ellenes, hanem magyarellenes hangulatkeltésnek, hiszen, ahogy Giba a cikkében leszögezi, az ilyen alapon való állampolgársághoz jutás „nem szokványos”. Pedig elég lenne – mások mellett – csak egy olyan kis országocskát figyelembe vennie, mint Olaszország, ahol még külön választókerülete is van a külföldön élő olaszoknak, köztük olyanoknak is, akik semmilyen tartós lakhellyel nem rendelkeznek, rendelkeztek a római jog hazájában. Vajon véletlen lehet, hogy Marián Giba ezt ne tudná?

Ugyanilyen, bár inkább jogászi csúsztatásnak nevezhető már, amikor a tanácsadó kifejti, igazából szó sem lehet a szlovákiai állampolgársági törvény előírta állampolgárság-vesztés alkotmányellenességének vizsgálatáról, hiszen a most februárban elfogadott változások azt nem érintik, pusztán csak újabb kivételekre adnak lehetőséget.

Azaz Čaputovának nem volt elvi lehetősége azt vizsgálnia, hogy a szlovák útlevél elvesztése jogszerű-e, mivel a mostani változások azt nem érintették. Nos, ezt a józan paraszti ész, azaz szaknyelven a természetjog alapján utasíthatjuk vissza még laikusként is. Hiszen a változások elfogadásával Čaputová egyben kifejezte, hogy helybenhagyja a törvény egészét. A legegyszerűbb támpont erre maga az Alkotmány, amely kimondja, hogy a köztársasági elnök saját kezdeményezésből is az Alkotmánybírósághoz fordulhat.

Ha eddig komolynak tartottuk Marián Giba írását, akkor annak, mondjuk úgy, rangon aluli befejezése elgondolkodtat azon, hogy tényleg ennyit jelent-e az elnöki tanácsadónak az állampolgárság kérdése. A tanácsadó ugyanis ezzel zárja sorait: „Nem szeretném, hogy ezt most úgy hangozzék, mintha a tanácsadó az „elnöke” pártját fogná. Szeretem viszont a tényeket és a pontos keretek között zajló vitát. Mindenről lehet beszélni. Beszélhetünk Gizikéről is meg a gőzekéről is – azonban nem egyszerre mindkettőről, „keresztül-kasul” alkalmazott érvekkel.”

Én úgy érzem, hogy Gizikének és gőzekének más szövegkörnyezetben van helye, pontosabban, hogy az állampolgárságról szóló vita nem érdemel meg egy ilyen bagatellizáló hasonlatot. Bár az is lehet, hogy Marián Gibának, akire az államfő hallgat, hiszen a tanácsadója, az állampolgárság egy ilyen hasonlattal van egy szinten. Az érzelgősségnél viszont fontosabb kérdés, hogy Giba tanácsadó vajon úgy, azokkal a „ferdítésekkel” adott-e tanácsot Zuzana Čaputovának, amelyekből most egy csokorra valót felsoroltunk. Azaz, hogy pontosak legyünk, hazudott-e az ő elnökének?

Csatolmány

j.e.-zuzana-caputova-prezidentka-sr-list-predsedu-strany-szovetseg-aliancia.pdf