Hangácsi István elemző: Vízió és misszió is kell egy eredményes Szövetséghez

A pártszövetség bejelentése óta rendre felmerül a kérdés, volt-e bármiféle alternatíva.

A szlovákiai magyar politikai jövő szempontjából a hatékony, hosszútávú parlamenti képviselet elengedhetetlen, ez nem lehet vita tárgya. Ehhez mindenképp szükség volt arra, hogy a különböző hátterű és ideológiájú pártok összefogjanak egy fontosabb cél érdekében. Ne felejtsük el, a felvidéki magyar politizálás történetében ez nem példa nélküli jelenség, az első csehszlovák köztársaság idején is más utakon jártak a magyar pártok, külön-külön nem voltak elég hatékonyak, erősek. Trianon után 16 év kellett az egyesüléshez. Most is errefelé mutatott minden, az MKP sorozatos parlamenti kudarca, a Most-Híd tavalyi bukása, az Összefogás megalakulása. Ha nincs a mečiari választási törvény, 1998-ban talán nem alakul meg a közös párt, most 23 évvel később végre ott tartunk, a politikusaink talán már nem csak kényszer hatására húznak egy irányba.

Mihez kezdenek majd a pártok a köztük feszülő ellentétekkel?

A belső viszonyokat legfeljebb csak híresztelések alapján ismerjük, muszáj kiindulnunk abból, amit kifelé kommunikálnak a pártok. Ezek alapján szemléleti és személyi különbségekről érdemes beszélni, ideológiaiakról szerintem felesleges, ezeknek egyébként is kevés szerep jut és jutott a hazai politikában. Hogy példákat is mondjak, szemléleti különbségek lehetnek például abban, miként viszonyulnak a mindenkori magyar vagy a szlovák kormányhoz, egyes politikusaikhoz, bizonyos eseményekhez. Ha a személyi különbségeket nézzük, akkor elsősorban Bugár Béla előtti és utáni korszakról érdemes beszélni. Akárhogy is nézzük, Bugár korszakos politikus, az által fémjelzett korszak megítélése azonban nagyon vegyes.

Más kérdés a helyi szint. Egyelőre nem tudjuk, hogy regionális, de akár települési léptékben, helyi alapszervezetekben milyen személyi ellentétek feszülnek majd az új párton belül, lesz-e például polgármester, aki azt mondja, ezzel vagy ezzel én nem vagyok hajlandó együttdolgozni. Az egyesülés szempontjából talán ez az egyik legfontosabb kérdés.

Mely párt lesz kénytelen a legnagyobbat hátralépni? Kinek kell leginkább engednie saját igazából?

Ez szerintem eseti kérdés. Az Összefogás például bármennyire is szerette volna, végül kénytelen volt elengedni az előválasztásos ötletét. A Most-Híd a multietnicitásos vonalból vett vissza, bár kicsit faramuci végeredménnyel. „A magyarokra is fókuszálunk, de más nemzetiségekre is, a magyarok a fontosak, de más nemzetiségek is.” Aztán hogy mindezekért cserébe milyen ellenszolgáltatást kapnak, megint egy más kérdés. Egyelőre nem ismerjük az alakuló párt alapszabályát. Nem tudjuk például, hogyan működnek majd a platformok. Mennyire lesznek önállóak? Lesz-e valódi befolyásoló erejük, vagy csak szimbolikus struktúrák lesznek? Láthatóan mindhárom párt engedett, ki keveset, ki többet, de a releváns kérdésekre csak akkor tudunk válaszolni, ha az új párt valóban megkezdi a működését, megméretteti magát egy választáson. A gyakorlat mutatja meg a gesztusok, engedmények, visszalépések valódi értelmét. Addig erről korai beszélni. Három lovat kell majd egy irányba hajtani, ez biztosan nem lesz könnyű.

Mi a helyzet a közös programmal? Az egész több lesz-e a részek összességénél?

Elsősorban két dologra lesz szükség. Vízióra és misszióra! Az előbbi egy hosszútávú, valahol távoli jövőben rejlő, nagyformátumú cél, jogi és gyakorlati haszonnal. Például a felvidéki magyarság teljes egyenjogúsítása a többségi nemzettel. Az MKP-nak és a Most-Hídnak is volt víziója, ezt nem lehet elvitatni, más kérdés, hogy ebből mit sikerült megvalósítani. Most kell egy új, egy aktuális, ami a következő 10-15 évet határozza majd meg. A misszió pedig a tulajdonképpeni programot jelenti.

Mindazonáltal hiba lenne kizárólag magyar relációban gondolkodni, országos szempontok szerint is kell. A szűkebb és tágabb közösségnek is kínálni kell valamit. Konkrétumokba ugyanakkor nem szeretnék belemenni, ez még korai. A helyhatósági és megyei választásokon dől el, sikerül-e közös üzenetet megfogalmaznia az egységesülő pártoknak, nem csak helyi, de országos szinten is.