Hadüzenetet küldtek az európai elitnek – nagyinterjú Demkó Attilával
„Empátiát kell mutatnunk, mert ez szörnyű tragédia” – mondta többek között lapunknak adott nagyinterjújában Demkó Attila, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem John Lukács Intézet Stratégiai Jövő Programjának vezetője Ukrajna jelenlegi helyzetéről a háború kitörésének harmadik évfordulóján. A Napról Napra Trianon és a Máglyatűz című művek szerzője szerint az ukrán vezetés hitt a győzelemben. Kérdeztük őt arról is, hogy Ukrajnát egy új Trianon fenyegeti-e, és ha igen, mekkora mértékű lehet, továbbá miben vallott kudarcot Oroszország, és mit jelent az éles amerikai irányváltás Európának? Az interjút február 16-án vettük fel.
Három éve tört ki az orosz-ukrán háború. Ezt már a második világháború hosszának a fele. Ki járt eddig jól és ki veszített?
Ha Ukrajnát, Oroszországot és Európát nézzük, akkor biztos, hogy senki nem járt jól ezzel a háborúval, és erős kételyeim vannak afelől, hogy az Egyesült Államok mennyiben tekinthető nyertesnek. Legfeljebb olyan államok jártak jól, mint India és Kína.
Mit mutat a háború mérlege?
Az első fontos tanulság, hogy Oroszország sem nem olyan erős, és sem nem olyan gyenge, mint amilyennek gondoltuk. Moszkvát erősebbnek hittük annál, mint amilyennek mutatkozott 2022. február 24-e óta. Aztán gyengébbnek gondoltuk annál, amilyen. Oroszország a feladathoz képest nagyon csekély katonai erőt vetett be a háború kezdetekor. Ez kisebb katonai erő volt, mint amellyel 1956-ban Magyarországra támadt a Szovjetunió.
Alul mérték az ellenfelet?
Ami nem, vagy csak részlegesen történt meg, és inkább a Krímtől északra, ott nem tudjuk, hogy miként foglaltak el olyan gyorsan ekkora területet. Máshol viszont az ukránok keményen ellenálltak. De Oroszország nem vetette be a háború kezdetén a teljes erejét, és voltaképpen még most sem veti be.
Meg lehet becsülni, hogy „hány százalékos” erőbevetéssel harcolnak?
Moszkva még ma sem mozgósított, csak részlegesen. Nem tudjuk, hogy mekkora lenne az orosz hadsereg teljes mozgósítása. Biztos, hogy elmúlt években már a meglévő orosz haderő nagy része Ukrajnában összpontosult. A háború elején valószínűleg a felét sem vetették be annak az erőnek, amivel rendelkeznek, talán most lehet 80-90%, de nehéz pontos számot mondani. Nem úgy csaptak le Ukrajnára, ahogy egy ilyen hadművelet első napjaiban szokás, tehát nem semmisítettek meg rengeteg dolgot, aminek a felszámolásával kezdődik egy ilyen hadművelet. Ez egyébként Ukrajnának az életet jelentette bizonyos értelemben, hiszen nagyrészt megmaradt például a kommunikációs infrastruktúrája.
Miközben ez egy agresszió, nem lett teljeskörű?
Ennél jóval nagyobb pusztítás is lehetséges. Október végén jártam Kijevben. A várost minden éjjel támadják drónokkal, ám ez néhány drónt jelent. Néhány halottat hetente vagy havonta. Ami rettenetes, de lehetne sokkal rosszabb is.
Ez a „tűszúrásos” technika abban az értelemben, hogy viszonylag alacsony intenzitással fel akarják őrölni pszichológiailag a másikat?
Igen. Kijev belvárosa továbbra is ép gyakorlatilag. Ami nem azt jelenti, hogy nem szenved a főváros népe és az ukrán lakosság. Oroszország inkább pszichológiai hadviselést folytat például azzal, hogy nem hagyja aludni a nagyvárosok lakosságát. A riadók nagyon hangosak. Tehát furcsa háború ez még mindig, de nem egy totális háború, nem azt láttuk, amit az amerikaiak például Irakban tettek és nem azt, amit a második világháborúban éltek át itt az emberek, amikor tényleges és tömeges terrorbombázással akartak mindent megsemmisíteni. Az oroszok vélhetően a kezdet kezdetén úgy gondolhatták, hogy „gyorsan kezünkbe kerül Ukrajna, ezért ne semmisítsünk meg olyan dolgokat, amikre szükségünk lehet”. De amikor már rájöttek, hogy nem képesek elfoglalni egész Ukrajnát, akkor már késő volt.
Az első években az ukrán nép összezárt, és honvédő háborúként tekintett a vérontásra. Mennyire van meg a lelkesedés, hogyan állnak a háborúhoz ma?
Az ukrán nemzet mindenképpen erős ellenállást tanúsított a háborúban, de nem volt teljes az összezárás már az elején sem, hiszen nagyon sokan együttműködtek Oroszországgal Ukrajnán belül. Az elfoglalt területeken (térségtől függően) volt, hogy a lakosság 10-20 százaléka is örömmel fogadta az orosz csapatokat, és sokan átálltak. Látni, hogy mennyien menekültek el, amikor az oroszok visszavonultak egy-egy régióból. Ezek nem csekély számok.
Nem volt soha 100 százalék a háború támogatottsága Ukrajnában?
A sok negatívum mellett a kárpátaljai magyarság nem halt meg olyan arányban, mint az ukránok. Miért? Mert a férfiak elkerülték a sorozást, átjöttek Magyarországra.
Pedig kezdetben annyi volt az ukrán önkéntes, hogy nem tudta felszívni a hadsereg.
Ez teljesen megfordult, gyakorlatilag nincsenek önkéntesek már, sőt nagy a dezertálások, a parancsmegtagadások száma. Fontos az is, hogy az oroszajkúak közül sokan sértve érzik magukat, hiszen a háborúban annak ellenére, hogy nagyon sok az orosz nemzetiségű (az ukrán hadsereg főparancsnoka, Szirszkij is az) az orosz nyelvvel kapcsolatos zaklatások fennmaradtak.
Akkor Ukrajna továbbra is főként nyugat-ukrán „projekt” maradt?
Egy olyan nyugat-ukrán nacionalista projekt, amely nem befogadó. Ez egy hatalmas ország különféle tradíciókkal. De továbbra is úgy, ahogy Szlovákia a szlovák nemzet projektje, ahol a magyarok csak megtűrtek. Bizonyos értelemben még ennél is rosszabb az ukrán hozzáállás az orosz nyelvhez, kultúrához most. A könyvtárakban betiltják az orosz könyveket. Sok negatívum zajlik, még akkor is, ha az orosz propaganda túloz, de az tény, hogy folyamatos a fellépés az orosz nyelvvel szemben.
Mikor fogyhat el az ukrán haderő?
De azért összeomlásról még nem beszélhetünk. Azért sem, mert Ukrajnának vannak még utolsó ütőkártyái vagy utolsó felhasználható tartalékai. Az egyik, hogy bevetik a front mögül a műszaki személyzetet, légvédelmiseket, irodistákat. Ezzel több tízezer katonát tudnak még bevinni. De ha valaki fölhasznál egy olyan katonát, akit arra képeztek ki, hogy vadászrepülőt vagy harckocsit javítson, akkor ki lesz az, aki megjavítja ezeket az eszközöket?
Ezek az utolsó intézkedések, utána valószínűleg a 18-25 közötti korosztály behívása marad csak. Ha a demográfiai helyzetet nézzük, tényleg katasztrofális állapotban van az ukrán népesedés. Ráadásul a mai harmincas-negyveneseknél a 2000-ben születettek száma már jóval csekélyebb. Ha őket is beviszik, akkor még inkább csökken annak az esélye, hogy az ukrán nemzet regenerálódni tud.
Ez lehet a vésztartalék. Nekik már jó választásaik akkor nincsenek?
Nincsenek. Empátiát kell mutatnunk, mert ez egy szörnyű tragédia.
Közben „új seriff érkezett Washingtonba” és Donald Trump szinte rárúgta az ajtót a háborús pszichózisban égő Európára. Azzal is, hogy békét akar, legalábbis fegyverszünetet. De mennyire?
De nem dőlt el, hogy politikailag lesz-e ennek eredménye. Ukrajnának vannak sikerei még az elmúlt időszakot tekintve is, viszont összességében, ha a nagy képet nézzük, akkor egy nagyon meggyengült Ukrajnát láthatunk, és az előző évekhez képest jóval sikeresebb Oroszországot. Igen jelentős Vuhledar után Velika Novoszilka eleste, mert ezzel megnyílt a lehetőség Zaporizzsja, illetve Dnyepro felé a kitörésre. Tehát itt Oroszország már új régiókat fenyegethet a Donbaszon túl. Bár még a Donbaszt sem vették be, Donyeck megyének jó 60%-a van orosz kézen, Luhanszk megyének majdnem a 100 százaléka.
Amit orosz kudarcnak is tekinthetünk?
Az ukránok nagyon jól teljesítettek. Csakhogy a Nyugat nem ezt várta a '22-es első orosz kudarc után, hanem orosz összeomlást. Két éve írtam az első éves évfordulón, hogy az oroszok vélhetően taktikai győzelmet aratnak, ami azt jelenti, hogy Ukrajna jelentős szeletét kikanyarítják Ukrajnából, nem szigetelődnek el teljesen, de azt a stratégiai győzelmet nem érik el, ami a teljes Ukrajnának az orosz térbe való visszahúzását jelentené. Az más kérdés, hogy öt éven vagy tíz éven belül, ha Ukrajnában belső káosz alakul ki, akkor ezt részlegesen elérhetik-e.
Fenyegetheti-e Moszkva Pozsonyt vagy Budapestet?
Továbbra is azt gondolom, hogy a magyar vagy a szlovák határ közelébe nem kerül Oroszország, tehát Nyugat-Ukrajnát nem tudja elfoglalni, de képes akár Ukrajna nagyobb szeleteit lenyelni, akár formálisan, akár informálisan. Mindez akkor opció, ha Ukrajnának nem sikerül a háború után gazdaságilag és politikailag megszilárdulni.
Trump igazi üzletemberi lendülettel vetette bele magát a konfliktus megoldásába és beszélt is Putyinnal. Tárgyalásaikon tapogatóznak a küldötteik vagy már meg is van a fejekben a megállapodás?
Az európai politikai elit pontosan ezért van teljes sokkban. Tehát itt komoly tárgyalások indultak el, úgy, hogy Európának meg Ukrajnának nem osztanak sok lapot. Ukrajna még kaphat lapokat, de Európa nem.
Mit jelent a magyar miniszterelnöknek mondása, amely szerint lehet, hogy Európát ki lehet hagyni ebből, de Magyarországot nem?
Kire hallgatnak Washingtonban jobban? A német kancellárra vagy a magyar kormányfőre? Jelen pillanatban inkább Orbán Viktorra hallgatnak jobban. Teljesen egyértelmű, hogy akár miniszterelnöki, akár szakértői szinten számos megbeszélés zajlott már Magyarország és az Egyesült Államok között Donald Trump megválasztása óta.
Nem meglepő, ha Európát kihagynák a tárgyalásokból, de Ukrajnát milyen mértékben vonják be a folyamatba?
A megállapodás nagy vonalait az oroszok meg az amerikaiak kidolgozzák és Ukrajnának lesz lehetősége elutasítania vagy nem. Az asztalhoz nem hívják meg a főbb sarokpontok megbeszélésekor.
Tehát Ukrajna is ajánlhat és ajánl is, úgy tűnik, és Trump kéri is az ukrán gazdaságból koncessziókat az Egyesült Államoknak.
Mintha itt is megkezdődött volna a mazsolázás: az Egyesült Államok komoly bányászati koncessziókra pályázik Ukrajnában.
A bányászat mellett ott az ukrán gázcég, a Naftogaz, ami igen jelentős szállítási és tárolási kapacitásokkal rendelkezik, és vannak még más ukrán koronaékszerek is. Tehát Ukrajna tud valamit adni az Egyesült Államoknak.
Nyilván az amerikai demokratáknak is voltak üzleti érdekeik Ukrajnában, csak ők ügyesen becsomagolták a háborút a jó és a gonosz harcának.
Rendkívül naiv volt az az elképzelés, hogy a demokrácia védelméről meg Ukrajna egyébként valós hősiességéről szól ez a háború.
Ukrajna meddig bírná folytatni a háborút az Egyesült Államok nélkül?
Attól függ, hogy mennyi mindent vesz el az USA, de inkább hetei, mint hónapjai lennének hátra.
Ennyire súlyos a helyzet, hogy csak hetei lennének, mintsem hónapjai?
Igen. Ha úgymond „csak” a fegyverszállítások csökkennének vagy nullázódnának le, akkor meg hónapok. De teljes amerikai segítséggel sem bírja valószínűleg Ukrajna ezt az egész évet végig. A végkimenetelen a kisebb amerikai segítség csak gyorsítani vagy lassítani tud. Trumpnak így is majdnem 100%-os kártyái vannak Zelenszkijjel szemben.
A háborúra már eddig is sokat költő Európa nem tud beugrani az Egyesült Államok helyére?
Nem, mert bizonyos dolgokat még meg lehet venni a piacon, itt van például a cseh kezdeményezés, amely lőszert próbál venni, és gyárt is valamennyit lőszert Európa, de nehézfegyverzetet már nem tud adni, mert az európai hadseregek is lefegyverzettek.
Szlovákia szinte mindent odaadott, amit oda tudott adni Ukrajnának…
Patriotot igen, de például a Magyarország által megvett eszközöket az amerikaiak odaadták Ukrajnának, és még nem szállították le nekünk. Tehát azért van egy ilyen tétel, aminek a jogszerűsége erősen megkérdőjelezhető. Európa nem tudja helyettesíteni az USA-t, helyette elsősorban csak beszélni tud. Ukrajnának a legjobb szcenárió a minél gyorsabb lezárás, mert az idő egyértelműen középtávon az oroszoknak dolgozik.
Miért?
Lehet, hogy Oroszország sem bírna ki már három évet ebből a háborúból, de Ukrajnának maximum egy szűk évet bír, és Oroszországban azért jóval több erő van még. Tehát ilyen értelemben, ha Ukrajna mondjuk novemberben ül le tárgyalóasztalhoz, akkor valószínűleg még több terület lesz már orosz kézen, mintha áprilisban teszi ezt.
Mekkora sokk lesz az ukrán „Trianon”?
Egyébként ez valódi tragédia, mert tényleg elhitte az ukrán nép is, hogy győzhet. És ehhez képest van az Ukrajna számára szörnyű végeredmény, hiszen az országnak minimum az egyötödét elveszítik. Ez rendkívül nagy kijózanodás és szörnyű sokk.
A leendő fegyverszüneti vonal a mostani frontvonal mínusz, plusz területcserékkel, tehát nagyjából ott fog befagyni, ahol van?
Valószínűleg ott fog befagyni, ahol van, mert azt nehéz elképzelni, hogy Ukrajna további területeket önként feladjon. Kivéve Kurszk térségét, ahonnan ki kell vonulniuk, az nem kérdés. De minél később fagy be, annál kevesebb marad az ukránoknak. Az oroszok haladnak előre. Egyik nap húsz négyzetkilométer, a másik nap ötven, a harmadik nap csak kettő, viszont az utóbbi időszakban gyakorlatilag mindennap az oroszok számára pozitív, tehát többet foglalnak el, mint amit az ukránok esetleg visszafoglalnak, vagy elfoglalnak Oroszországtól.
Lassú víz partot mos?
Abszolút. Az elején nem sikerült a gyors lefejezés, ami Kijev gyors elfoglalását jelentette volna. Most lassú, de a nagyobb orosz erőforrásokat jól kihasználó harcmodort folytatnak, amire Ukrajna nem találta meg az ellenszert. Amellett vannak bizonyos területek, amelyekben Ukrajna kiválóan teljesít: a mélységi csapásokban, az orosz flotta megsemmisítésében a Fekete-tengeren, tehát az ukránok értek el komoly győzelmeket, de végsősoron minden úgyis azon múlik, hogy egy adott falut meg tudnak-e védeni vagy nem. És nagyon úgy tűnik, hogy erre egyre kevésbé képesek.
Lesz-e NATO-, és európai uniós tagsága Ukrajnának?
A NATO-tagságot már a Biden-adminisztráció is egyértelműen levette a napirendről, tehát nem is Trump-kormányzat, amely ki is mondja, hogy ez nem lehetséges. Csekély az esély arra, hogy az EU-ban konszenzus tud kialakulni Ukrajnával kapcsolatban. Nehéz elképzelni, hogy a mai Magyarország vagy Szlovákia ezt megszavazná.
És ha megkerülnek minket, mert mondjuk nem lesz már vétójog az unióban?
Két országot nem lehet megkerülni. Ráadásul Ukrajna olyan mértékű terhet jelentene Európának, amit ez az eléggé töredező, gyengülő európai gazdaság nehezen tudna fenntartani. Akármilyen demográfiai csökkenés van, így is 25-30 milliós országról van szó.
Régen azt mondta, hogy Ukrajnában béke nem nagyon várható, csak a tartós fegyverszünet az, ami elérhető. Mennyire lehet ez tartós megállapodás, és egyáltalán mit képzelhetünk el itt? Mint a Dél-, és Észak-Korea közötti határ, ami 70 éve ideiglenes?
Csakhogy azt látni kell, hogy ez nem öt vagy tíz éves távlat. Dél-Korea sem a háború után lett módos állam, hanem 30-40 évnyi kemény munkával. Ukrajna a térség természeti szempontból legjobb adottságú országa, de már a 2022-es háború előtt is Európa legszegényebb állama volt, szoros versenyben Moldovával.
Akkor ennél azért vannak szomorúbb opciók is…
A valószínűbb forgatókönyv az, hogy nagyjából az lesz, csak sokkal rosszabb körülmények között, ami 2014 és 2022 között: megmarad egy alacsony intenzitású konfliktus, ahol nem volt teljes béke, zajlottak átlövések, voltak provokációk mind a két oldalról egyébként, de nem naponta haltak meg százak, hanem évente kevesebb, mint száz ember.
Nem tudjuk, hogy mennyi területet vesznek el, talán 120 vagy 130 ezer négyzetkilométert, de Ukrajna többi részén viszonylag normálisan folyhat az élet, ahogy 2014 után is történt, ám ettől Ukrajna még nem lesz prosperáló ország. S akkor van még egy harmadik szcenárió is, mert hihetetlen a frusztráció és belső meghasonlás, ugyanis elhitték a pozitív végkifejletet, és akkor következik a kérdésfeltevés, hogy ki tehet róla?
„Ki a felelős, ki az áruló?” Mint nálunk száz éve?
Bizonyos értelemben ez is a terméketlen magyar vitákra emlékeztet, miszerint Károlyi vagy Tisza volt az áruló? Porosenko volt a rossz vagy inkább Zelenszkij?
A három szcenárió közül a legvalószínűbb a középső, nem a legrosszabb, nem is a legjobb, hanem a köztes világ.
A müncheni biztonságpolitikai konferencián Vance amerikai alelnök tartott egy velőtrázó beszédet, amitől az európai elit a szívéhez kapott, de magyar fülnek nem voltak idegenek a szólamok. Mi történt pontosan?
A magyar kormány jó ideje emlegeti azokat a problémákat, amelyek a beszédben elhangzottak. Egyrészt a választási eredmények felülírása kapcsán konkrétan Romániáról szót is ejtett az alelnök, illetve arról, hogy a volt EU-biztos emlegette, hogy mindez akár Németországban is előfordulhat. Beszélt arról is, hogy a digitális cenzúra milyen problémákat okoz, és felsorolta Svédországot, az Egyesült Királyságot, Németországot, ahol a szólásszabadsággal és a keresztények jogaival kapcsolatban komoly gondok jelentkeznek. A migráció veszélyeit hangsúlyozta szoros összefüggésben a müncheni merénylettel, illetve azóta történt Ausztriában is egy migrációs hátterű terrorcselekmény halálos gyermekáldozattal.
Mennyire történelmi határkő Vance beszéde?
Ehelyett új típusú politika jön. Vance találkozott Alice Weidellel, és Elon Musk is Weidel mellé állt. Magyarország a Republikánus Pártnak ezen szárnyával folyamatosan beszél. Európáról sok tekintetben Magyarország tájékoztatta a jelen Egyesült Államokat.
Az elmúlt évtizedben sok kritikát kapott a magyar kormány a nyugati elittől…
Ezzel ellentétben nagyon úgy tűnik, hogy a magyar elméletek, gondolatok bizony meghallgatásra találtak Washingtonban. Már csak azért is, mert hasonló párhuzamos folyamatokat élt át a Republikánus Párt, legalábbis a Trump-szárny Amerikában is, tehát abszolút átérezték azt, hogy mi van Európában. És itt azért felsorolt magyar szemnek ismerős példákat. Ha magyar szempontból nézzük a román választásokat, semmiképpen nem örülhetünk, hogy az első fordulóban egy szélsőséges román nacionalista került az élre. De azért hozzá kell tenni, hogy a progresszív jelölt sem ajánlott semmit a magyarságnak. Mint ahogy egyébként a szlovák progresszívek sem ajánlanak soha semmit a felvidéki magyaroknak.
Lezajlottak a német választások. Mi az érdekeltsége Magyarországnak és Szlovákiának?
Mind a két ország gazdasága nagymértékben függ a német gazdaságtól. Ha megnézzük Szlovákiát, ott a Volkswagen, Magyarországon az Audi, a Mercedes, a BMW rengeteg munkahelyet ad. Tehát Magyarország és Szlovákia érdeke a sikeres Németország, ami nem nagyon volt az utóbbi időben. Az lenne a jó, ha olyan kormány jönne létre, ami a német gazdaságot olyan pályára tudja állítani, amely pragmatikus politikát folytat Oroszországgal.
Egész Európának jó lenne, ha a műszakilag újraindítható erőművek megint termelnének, mert annál kevesebb gázt kellene elfogyasztani. Számos olyan tétel van, amiben Németország hathat a mi országainkra, hiszen tény, hogy mind a két ország nagymértékben függ Németországtól. Budapest legalább erős pozíciókat épített ki Kína és sok keleti ország irányában. Magyarországon több zöldmezős kínai tőkeberuházás történt, mint teljes Közép-, és Kelet-Európában. Nem is annyira függünk Németországtól, mint Szlovákia, mert jóval diverzifikáltabb a gazdaságunk.
Hogyan látja a magyar-szlovák kapcsolatok alakulását? Szívélyes a hangnem, mégis ritkán látni, hogy együtt szavaznánk, vagyis Szlovákia ritkán szavaz együtt a háború kapcsán Magyarországgal.
Mind a két országnak megvannak az érdekei. Nehezen tudom elképzelni, hogy Szlovákia komoly gesztusokat tegyen mondjuk a magyar közösség irányában a következő időszakban. Vannak bizonyos kérdések ugyanakkor, amikben együtt tudunk működni.
De miért elképzelhetetlen, hogy javuljon a kétnyelvűség helyzete például? Láthatóan pozitívak az államközi és a vezetők személyes kapcsolatai is.
Egyrészt szerintem a szlovákoknál ez vörös vonal hosszú távon is. Ebben nincs nagy különbség a különféle pártok között, de nem vagyok Szlovákia-szakértő. Alapvetően nem hiszem, hogy sok javulást várhatunk bármilyen színezetű szlovák kormánytól ebben. Csak a pragmatikus politikával lehet eredményt elérni. A magyar kormány pedig pragmatikus. Lehet-e vagy több helyen összekötni a szétvágott utakat, hidakat? Itt történt előrelépés az utóbbi időszakban.
Az európai elit jelenlegi politikája mind gazdasági, mind migrációs és mind biztonsági értelemben jókora kudarc. Pedig az EU jó projekt, és különösen egy olyan nemzetnek fontos, mint a magyar, amelyet sok darabra szabdaltak a határok. Tehát nagyon fontos a felvidéki magyarok és Magyarország számára is, hogy az unió megmaradjon.
Melyek a legfőbb biztonsági kihívások Magyarország és Szlovákia előtt idén?
A legfontosabb kérdés, hogy az energiaszállítások folytatódnak-e? Nemcsak a kőolajunk nagy része, a földgázunk többsége is Oroszországból érkezik. Szlovákia a kitettebb a két ország közül, mert a déli államokon keresztül hazánk képes beszerezni a földgázkészletét, és ráadásul Magyarországnak van jelentős kőolaj és földgáztermelése is. Újra 1 millió tonna fölött van az olajtermelés, míg a gáztermelés megközelíti a 2 milliárd köbmétert, tehát Magyarország részben saját forrásokból is el tudja látni magát, illetve tágabbak a külső beszerzési lehetőségei is. Továbbá nagyon fontos, hogy az ukrán háború véget érjen, és ne legyen eszkaláció. Kizárni nem lehet azért teljesen, hogy valami baleset nem történik a Balti-tengeren, esetleg egy provokáció, ami balul sül el.
A baleset miként értendő? Szó szerint vagy idézőjelesen?
Akár így, akár úgy.
Azt írta, hogy a Közel-Keleten Irán lehet a leggyengébb láncszem, és Izraelnek olyan tervei is lehetnek, hogy megtámadja Iránt, befejezve gyakorlatilag az elmúlt szűk másfél év folyamatait. Mennyire reális ez a forgatókönyv, és hogyan érintené ez a térségünket?
Az izraeliek 2023. október 7-e után első körben nagyon meggyengítették Irán proxyjait a térségben, és most a Trump-adminisztrációval lehetséges az is, hogy magát Iránt próbálják meg visszavetni nukleáris fegyverkezésben, meg úgy általában az irániakat megbüntetni azért, amit Izraellel szemben csináltak az elmúlt évtizedekben. Tehát ez abszolút lehetséges.
Donald Trump mit szólna ehhez? Az ő fő ígérete a béke, nemcsak Ukrajnában, hanem általában mindenhol.
Benjamin Netanjahunak nagyon jó kapcsolatai vannak az új amerikai elnökkel, de ez egy olyan vörös vonal átlépése lenne, ami bizony hathat nagyon erős olajár-emelkedéssel, hiszen Irán olajexportőr ország. Az olajár-emelkedés az Egyesült Államokban is növelné az inflációt, és a mi térségünkben is növelné a pénzromlás mértékét. Nagyon komoly gazdasági következményei lehetnének, hanem csak egy sebészeti pontosságú csapás történne, hanem egy kiterjedt háború alakulna ki.
A Trump-adminisztráció tényleg vízválasztó a világpolitikában?
Teljesen más a megközelítésük! kivették az ideológiát a megfontolásokból. Valamilyen szinten ideológiai szempontú volt a demokratikus Tajvan támogatása is, amelynek egyébként Kínai Köztársaság az igazi neve. Tajvan most nyomás alá kerül egyrészt, hogy fizessen többet a védelméért, másrészt pedig, hogy a chipgyártás lassan, de biztosan visszatérjen az Egyesült Államokba.
CV:
Demkó Attila (48) Budapesten született biztonságpolitikai szakértő, író, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem John Lukács Intézet Stratégiai Jövő Programjának vezetője. Az ELTE-n szerzett diplomát történelem és politikaelmélet szakon. A Manfred Wörner Alapítvány képzésén és Genfi Biztonságpolitikai Központban tanult biztonságpolitikát. 2014 és 2018 között a Honvédelmi Minisztérium Védelempolitikai Főosztályát vezette. 2012–2014 között Brüsszelben dolgozott diplomataként. Számos cikk és tanulmány szerzője a nemzeti kisebbségi konfliktusok, Románia, Oroszország, Ukrajna, Moldova és a délszláv háborúk témakörében. 2018-ban jelent meg a Máglyatűz című könyve, amely bestseller lett Magyarországon. A trianoni béke századik évfordulóján publikálta Gyulai Györggyel közösen írott kötetét, amelynek címe: Napról napra Trianon.
Megjelent a MAGYAR7 8. számában.
