Nem benyomások, elemzések
Lapunk előző számában beszámoltunk a Baki Attila és Gyurovszky László szerzőpáros könyvbemutatójáról, amelyet a somorjai Fórum Kisebbségkutató Intézetben tartottak. A Kényszer hatása alatt című tanulmánykötet a (cseh)szlovákiai magyarság történetének egy évszázadnál is hosszabb, 1919–2024-es időszakát a népszámlálások, a választások és az iskolaügyi adatok tükrében mutatja be.
Bevezetőként azt is hangsúlyoznunk kell, hogy a könyv magában is roppant sok információ, számadat tárháza, de a többévnyi kutatómunka és adatgyűjtés eredményeinek komplex tárhelye a világháló lesz, ahová rövidesen feltöltik a mintegy 150 ezer adatot.
Ilyen véleménykülönbségek elsősorban a kötet politikai hátterű részeiben valószínűsíthetőek, hiszen a szerzőpáros mindkét tagja jelentős politikai tapasztalatot szerzett a közelmúlt regionális vagy országos politikájában, illetve az abban részt vevő politikai pártok működésében. Ezért még inkább érthető, hogy a szerzők a három tárgyalt terület – a népesség, a politika és az iskolaügy – helyzetének és körülményeinek megoldására a parlamenti képviselet meglétét tartják.
A tudományos munka bemutatásához A demográfia pesszimista trendje alcímet választottuk a népesedési, s azon belül a magyarság arányait és létszámát tárgyaló részhez. Az idevágó grafikonok elég pesszimista trendet mutatnak, hiszen a magyarok aránya és lélekszáma minden időszakban csökken. Szakaszokra bontva azt látjuk, hogy 1920 és 1938 között a csökkenés 27,1 százalék volt, ami azt jelenti, hogy évente 0,35 százaléknyi volt a fogyás a magyarok körében. Az 1945-től 1950-ig tartó brutális asszimiláció újabb 4 százalékos fogyást okozott, évente 0,8 százalékot.
A szocializmus negyven éve alatt további öt százalékkal csökkent a magyarok országos aránya, ez évi 0,125 százalékos fogyást jelent. A következő harminchárom év alatti fogyás pedig 2,7 százalék volt, évi 0,08 százalék. Vagyis az első csehszlovák időszak éves fogyása nagyjából fele volt a jogfosztottság évei alatt mért csökkenésnek.
A mai időszak fogyásának mértéke pedig csupán negyede-ötöde az első csehszlovák állam idejében mért adatnak. A csökkenés mértéke tehát ma a legkisebb – ha ez vigasztal valakit. Így számolnak be a szerzők a magyarság csökkenésének legfontosabb számairól, majd kommentálják is azt, hogy némi optimizmusra az ad okot, hogy a szlovákiai magyar anyanyelvűek csökkenésének üteme mérséklődik. Jósolni a szerzők nem szeretnének, csak annyit jegyeznek meg, hogy vannak ennél sokkal rosszabb helyzetben levő kisebbségek is, azaz ki kellene használni a még meglévő lehetőségeket. Egyik a parlamenti képviselet, amelyet a szlovákiai magyarságnak – lélekszámát tekintve – lazán teljesíteni kellene; s hozzáteszik, ez meg is lehetne, ha a politikusi reprezentáció még megmaradt része kultúrharc helyett a képviseletre fordítaná a figyelmét.
Nagyon szerteágazó a könyvben közreadott iskolaügyi adatok rendszere, a statisztika iránt érdeklődést mutató olvasók minden bizonnyal sok érdekességet és főleg újdonságot találnak a számok között, hiszen, ahogy azt Baki Attila elmondta, ilyen mélységben még senki sem tette közzé ezeket az adatokat, s újdonság az is, hogy az 1960-as évektől kezdődően járási adatokat is közöltek. Ezzel kapcsolatos az iskolaügy regionális összefoglalója, amelyből most azt idézzük, hogy az egyes régiók többé-kevésbé eltérő pályán mozognak.
A számadatok szerint a nyitrai régió magyar iskolarendszere viszont minden valószínűség szerint az utolsó évtizedeit éli. Komáromnál azonban a csökkenés megállt, s jelentős létszám- és százalékemelkedés is látható. Ennek egyik oka minden bizonnyal a magyar romák létszámának a növekedése. A szerzők hozzáteszik, hogy politikai szempontból ez azt jelenti, hogy a régiós és országos magyar politikusoknak sokkal hangsúlyosabban kell foglalkozniuk ezzel a választói réteggel, s meg kell próbálni képviselni az érdekeiket.
A népszámlálási és az iskolaügyi rész után következik a politikai választások tárgyalása. Már külsőségeiben is látható, hogy ez az a terület, ahol a szerzők igazán otthon érzik magukat, hiszen míg az első két témakör mintegy 100 oldalt ölel fel, a politikai választások része másfélszer ennyi helyet foglal el. Igaz, ennek jó harmadát az európai parlamenti és a tartományi (1928–1935), illetve megyei választások jelentik.
A választásokról szóló rész abban is különbözik a másik kettőtől, hogy itt tételezhető fel a legnagyobb olvasói tájékozottság, ráadásul vélelmezhető, hogy a könyv iránt érdeklődők nagyobb részt azon generációkhoz tartoznak, akiknek vannak ’89 előtti, a szabad választásokat csak imitáló voksolásokkal kapcsolatos tapasztalatai is. Mindezek ellenére valós és szélesebb körű diskurzus csak a közelmúlt parlamenti választásait feldolgozó és kommentáló részeknél várható.
Olyan településekről van szó, ahol a magyar jellegű pártok egyedül vagy együtt legalább 10 százalékos eredményt értek el az 1990 és 2016 közötti parlamenti választások során bármikor. Ezenkívül külön feldolgozták a két nagyváros, Pozsony és Kassa választási adatbázisát. Ami ezeken a településeken kívül esik, azok az „északi területek”.
A szerzők megállapították, hogy 1920 és 1938, valamint 1990 és 2000 között a magyar pártok tisztességgel küzdöttek a méltó képviseletért és 70-80-90 százalék közötti sikerességgel szólították meg a szlovákiai magyarokat. Ebből a szempontból a 2000 é 2016 közötti időszak kiemelkedő eredményt hozott, nem csupán a teljes szlovákiai magyar választói réteget, hanem a 10-15 százaléknyi magyar gyökerekkel rendelkező szlovák választói csoportot is maguk mögött tudhatták.
A legutóbbi megyei választásokat azonban sikertörténetként kezelik. Ennél a fejezetnél találkozik az olvasó azzal, hogy hangsúlyosabb szerepet kapnak a konkrét, a régió számára fontos politikai szereplők.
Összefoglalva, a Kényszer hatása alatt című kötetet csak ajánlani lehet mindazoknak, akik érdeklődnek a közélet, a politika és a szlovákiai magyarság története iránt. Azok számára pedig megkerülhetetlen forrás lehet, akik tanulmányaik vagy tudományos kutatómunkájuk során kerülnek kapcsolatba a (cseh)szlovákiai magyarságot érintő népszámlálásokkal, választásokkal és iskolaügyi adatokkal.
A Baki Attila–Gyurovszky László szerzőpáros ezenkívül egy következő csoportnak is figyelmébe ajánlja a művet, mégpedig a parlamenti képviseletre törekvő politikusi gárdának.
Ahogy a szerzők elmondták, a könyv azt mutatja meg, miként kell foglalkozni az egyes választói rétegekkel ahhoz, hogy a magyar párt átlépje a parlamenti küszöböt. Olvasóinkkal együtt bízunk abban, hogy ha nem is egy könyv hatására, de a kitűzött cél ezzel is közelebb kerülhet!
Megjelent a MAGYAR7 48. számában.
