Gyimesi halálát kívánja egy liberális újságíró?!

A történtek kapcsán érdemes felidézni a történelmet: soha nem a hangadók ölik meg a kiszemelt áldozatot.

Ők csak olyan hangulatot teremtenek támogatóik körében, hogy ellenfeleiket ne csak utálják, gyűlöljék és leköpjék, hanem akár bántalmazzák, vagy végső megoldásként, fizikailag is likvidálják.

Thällmann, Indira Ghandi, Jichak Rabin, Pim Fortuyn és a hozzájuk hasonló sorsúak életét kioltó lövést nem közvelten politikai ellefelük adta le. Azok „csak” olyan hangulatot teremtettek, amikor már a rituális kivégzésen kívül minden más elhallgattatási kísérlet gyenge, hatástalan próbálkozásként tűnik fel.

Fotó:  Gyimesi György Fb-oldala

Ennyi egy emberi élet. Ha legközelebb találkoztok vele, már meg is ölhetitek. Hiszen szellemi atyánk, aki eddig az utat mutatta, hogyan is működik a világ, és mindenről olyan okosan tudott írni, most azt mondja, Gyimesi György haljon meg. Akkor most ez az aktuális okosság, amit Sidó Árpád, ha kérdeznék, úgy kommentálna, nem kell ezt annyira mellre szívni, s különben sem „úgy” volt gondolva, meg hogy egy focimeccsen ezerszer elhangzik az ilyen és senki sem panaszkodik.

Sidó Árpád meg visszaállítaná a halálbüntetést. De csak úgy, „privibe”, mint az önbíráskodás egyik lehetőségét. Sidó Árpád okos, a követői között pedig lehetnek elvakultak. Mondhatnánk, hogy Sidó Árpád korlátolt felelősségű, és nem kell készpénznek mondani mindent, amit ír. De akkor mi legyen azzal, amit eddig mondott? És mi legyen azokkal, akik nyilvánosan politikai ellenfelük vérét kívánják?

A céltáblaként megnevezett Gyimesi György nem lőhet vissza. Az igazságszolgáltatás azonban nem maradhat el.

Ha a legközelebbi ügyész hivatalból nem indít eljárást Gyimesi halálának nyilvános vágya ügyében, akkor a magyarság érdekeinek képviseletét hangoztatóknak kell ezt kezdeményezni. A szlovákiai magyarságnak most is józannak kell maradnia.