Egyedül a Szövetségnek van reális esélye bejutni a parlamentbe: elemzők a magyar képviselet esélyeiről
A Martosi Szabadegyetem szerdai fórumán politikai elemzők vitatták meg az őszi előrehozott választások esélyeit.
A panelbeszélgetés első részében az elemzők azt vették górcső alá, milyen változásokon esett át a felvidéki magyar politika az elmúlt évben, mi vezetett a közösséget megosztó vitákhoz. Az elemzőket Rákóczi Krisztián, a Nemzetpolitikai Kutatóintézet kutatója kérdezte.
Tokár Géza politikai elemző visszaidézte a korábbi választásokat, amelyeket az etnikai párt és a vegyespárt versengése jellemzett. 2020-ra mindkét oldal parlamenten kívül maradt: a Híd összeomlott, de az MKP sem tudta érdemben növelni a támogatottságát.
Az egységesülés bár történelmi szükségségszerűségnek látszott, Tokár arra figyelmeztetett, több példa igazolja, hogy nem volt valódi konstruktív szándék az együttműködésre: Berényi jelölésének akadályozása mellett ilyen volt a platformok ügye és Gyimesi jelölése is.
Utóbbi kapcsán a Híd olyan helyzetbe manőverezte magát, amelyben már csak a kilépés volt számukra elfogadható, amellyel azonban nyilvánvaló kudarcra ítélték magukat, de a Szövetség választói potenciálja is beszűkült ezáltal - húzta alá Tokár.
Csonka Ákos, a Nemzetstratégiai Kutatóintézet munkatársa kiemelte, már a Szövetség konstrukciójában kódolva volt, hogy nem lesz hosszú életű a teljes egység, hiszen egyik platform sem volt elégedett a megállapodással.
Csonka szerint Gyimesi csak indok volt a Híd platform egyes vezetőinek, hogy kilépjenek a pártból.
Hozzátette, Gyimesi a Szövetségbe lépve veszített a korábbi varázsából. A Szövetség legnagyobb hibáját abban látja, ahogy korábban Gyimesinek sikerült, nem tudtak a figyelem középpontjába állítani fontos ügyeket.
Tokár is aláhúzta, a Szövetség legnagyobb gyengesége az volt, hogy egyik platform sem érezte igazán a magáénak. Hiányzott az egymás irányába mutatkozó nagyvonalúság, a közös érdekeken alapuló kompromisszumok.
Öllös szerint Gyimesi jelölése nem lehetett megalapozott indok a Híd vezetőinek távozására. Gyimesi volt az a politikus, aki egyedüliként ért el eredményeket a mostani ciklusban.
Gyimesinek azonban felróható, hogy éppen akkor bocsátkozott személyes konfliktusokba, amikor csatlakozni szeretett volna a Szövetséghez - utalt Öllös a Rigó Konráddal folytatott éles vitájára.
Csonka aláhúzta, a program bármilyen alapos, önmagában nem elég, helyette a választókat érdeklő témákat kell felvállalni. Kifogásolta, hogy a párt kampányüzenete, az Itthon vagyunk! nem szólítja meg a felvidéki magyarokat.
Tokár szerint a program jelentőségét az adja, benne vannak-e a magyarok számára szimbolikus ügyek, amilyen például a Beneš-dekrétumok utólagos alkalmazásával szembeni fellépés. A választóknak vannak elvárásai a képviselettel szemben: hangsúlyosan ilyen, hogy az érdemi képviselet nélkül maradt régiók ügyeit felvállalják - emelte ki Tokár.
Öllös leszögezte, van elég magyar választó, matematikailag megvan a bázis a parlamentbe jutáshoz. A fő kérdés, mivel, hogyan lehet urnákhoz vinni a magyar választókat?
Tokár leszögezte, a hatalmi berendezkedés miatt az a párt számít relevánsnak, amelyik jelen van a parlamentben, ideális esetben kormányzati szerepben. Ha az etnikai pártnak tartósan öt százalék alatt marad a bázisa, a racionális politikusok alternatívákat fognak keresni. Lehet gondolkodni hosszabb távú együttműködésben adott szlovák párttal, vagy magyar politikusként egyéni utakat keresni egy-egy szlovák pártban, az érdekérvényesítés utóbbi esetben mindenképpen korlátozottabb - hangsúlyozta Tokár. Hozzátette, teljesen más státuszt jelent politizálni a megyében, mint a parlamentben.
Öllös aláhúzta, ha a kisebb településeken a helyi tekintélyes politikusok megszólítanák a bizonytalan szavazókat, komoly lendületet kaphatna a mozgósítás. A városokban a mozgósításban komoly segítséget jelenthetnek a magyar civil szervezetek. Ha az előbbiek mellett a tekintélyes független polgármesterek is mozgósítanák a választóikat, simán megugorható lenne a parlamenti küszöb. Öllös figyelmeztetett, a személyes kampányra azért is nagy szükség van, mert az országos médiumok nem adnak teret a magyar pártnak.
Csonka szerint legfeljebb a felmérések tendenciáiból érdemes kiindulni: a Kékek-Híd és Simonék az egy százalék eléréséért lesznek versenyben, valóban a Szövetségnek van egyedül reális esélye a parlamentbe jutásra. Problémát jelent, hogy nincs világosan megfogalmazva, kivel menne kormányra a Szövetség a választásokat követően. Nincs stabilitás és kiszámíthatóság, ez csapódik le a választói magatartáson is. Kiemelte, rendkívül rosszul jött a párkányi óvodabezárás ügye, ha a korábbi hibát korrigálják, az még nem jelent kiszámítható politizálást. Csonka leszögezte, határozott irányvonalat kell kijelölnie a pártnak, enélkül nem is várható stabilitás.
Tokár Csonka állításával vitázva hangsúlyozta, az MKP határozott irányvonala 2010 és 2020 között stabilan 110 ezer szavazatra, 4 százalékra volt elég - tehát ezt a felvetést nem látja megoldásnak.
Rákóczi Krisztián megjegyezte, már 2016-ban is legfeljebb 200 ezer magyar választó ment el szavazni, ezért valóban a választói apátia legyőzése lesz a kulcskérdés.
Tokár Géza hallgatói kérdésre válaszolva emlékeztetett arra, a Most-Híd 2016-os koalíciókötése mutatja, mi vár arra a magyar pártra, amely koalícióra lép a Smerrel.
2010 óta folyamatosan szembesülünk a kudarcokkal, mégsem ért véget az etnikai politizálás - hangsúlyozta Csonka Ákos.
