Bokszmeccs ripacsokkal és szemfényvesztőkkel
Múlt csütörtökön a pozsonyi törvényhozás rábólintott a Büntető törvénykönyv módosítására. Az ellenzéki bírálatok össztüzébe került javaslat már hetek óta tematizálta a szlovákiai közéletet. Összefoglaltuk, milyen hatása lehet a történteknek a kabinet helyzetére.
A kedves olvasó már bizonyára elgondolkodott azon, milyen képzeteket társít egy-egy hivatáshoz. Történetesen, ha a parlamenti képviselőre gondol, a szlovák törvényhozás faunája azt a benyomást keltheti benne, mintha egy filléres ponyvaregényt vinnének színpadra a vásári ripacsok. Nem az olvasóban van a hiba, ha ez a képzettársítás született meg benne a Btk. módosítását övező bazári jeleneteket látva.
Meg persze a másik tábor gyűlölete, mert a valóságshow lélektana megköveteli, hogy a hősökkel vagy azonosuljunk, vagy elutasítsuk őket. Nincs középút. Ezzel meg is érkeztünk abba a hideg polgárháborúba, amely a Tátra alatt még mindig csak gyenge utánérzete annak, amit például a novemberi amerikai választások kulisszái kínálnak a politika iránt mindennek dacára érdeklődő ínyenceknek.
Ez a küzdelem nyilván azonosulásra készteti a nézőt, a reality-hősöktől megköveteli, hogy vagy feketék, vagy fehérek legyenek. A posztmodern előtti politikában ezt hívták karakternek, amelyet hosszú munkával és következeteséggel épített fel a politikus. Napjainkra a karakter helyén a reality-hős igyekezete áll, amellyel a pillanatot akarja uralni.
Vagyis ebbe a fekete-fehér logikába még az is belefér, hogy a kabinet előre kalkulálható, érzékelhető politikai veszteség nélkül gyorsított eljárásban hajtsa át a Btk. módosítását a törvényhozáson. Ahogy az is, hogy a javaslat előterjesztője a védelmi bizottság elnökeként az a Tibor Gašpar legyen, aki – legyünk diplomatikusak – az ártatlanság vélelmének köszönheti a feddhetetlenségét Iustitia ítélőszéke előtt.
Azt nem tudom, hogy a szlovák ellenzéknek feltűnt-e már, hogy a moralizálás a posztmodern politikában annyit ér, mint a vesztesként elkönyvelt reality-hős picsogása. Főként akkor, ha ugyanez az ellenzék maga is valóságshow-ként tálalja a Btk. módosításáról szóló parlamenti vitát. Jegyezzük fel korommal a szlovákiai égre, ahol a szemfényvesztők diktálják a tempót, ott a ripacsok legfeljebb csak a nyomukban futhatnak.
Igor Matovičcsal és a progresszív életérzés-párttal Szlovákiában is beköszöntött a posztmodern politika korszaka. Az már más kérdés, bár cseppet sem mellékes, hogy a posztmodern politika karakterológiáját vérbeli politikusként Robert Fico mindenki másnál hatásosabban építette bele a repertoárjába. Még mondja valaki, hogy nincs átjárás a modern politikából a posztmodernbe!
Visszakanyarodva a Btk. módosítására, erkölcsi felháborodás és ripacskodás nem fér össze. Ahogy a szakmai vita és a harsányság sem hozható azonos nevezőre. A retinámba égett múlt csütörtökön, ahogy a parlamenti pulpituson egymásra talált a forradalmi megoldásokért lelkesedő Ľuboš Blaha levezető elnök és az előző ciklusban is annyi feledhetetlen pillanatot okozó Igor Matovič, illetve Jana Bittó Cigániková. Kit érdekel már ezek után, hogy mit tartalmaz a Btk. módosítása?
Nagyobb teret kap a pénzbüntetés, illetve a házi őrizet. Az utóbbival a szlovák börtönök túlzsúfoltságára reagálnak – állítja az igazságügyi tárca. Az új jogszabálynak szerintük az is a célja, hogy az egyes bűncselekménytípusok aránytalanul szigorú büntetéseit enyhítse, figyelembe véve az egyes bűncselekmények társadalmi veszélyességét, a konkrétan védett érdeket és annak jelentőségét.
A módosítás „összehangolja az egyes bűncselekmények büntetési tételeit, valamint megszünteti egyes büntetési tételek indokolatlan különbségeit és nem rendszerszintű megoldásait. A kárküszöb értéket úgy alakítja át, hogy az megfeleljen a jelenlegi társadalmi-gazdasági helyzetnek és ennek a közeljövőben várható alakulásának, különös tekintettel a történelmi, a jelenlegi és a várható inflációra" – áll az igazságügyi minisztérium indoklásában.
Ha az egyszeri szlovákiai választó azzal szembesül, a törvénygyárban maratoni szavazás után arról döntöttek, hogy a kiskorúakkal és a nőkkel szembeni erőszakos bűncselekmények elévülési idejét húszról tíz évre csökkentik – hiába a szépen csengő fenti indoklás – egyszerre háborodik fel mindenki, függetlenül attól, a Smerre vagy a PS-re szavazott szeptember 30-án.
Ilyenkor marad a kármentés, amelyhez Zuzana Čaputová köztársasági elnök még alkalmas alapot is nyújthat a kormánykoalíciónak azzal, ha a Btk. módosítását felülvizsgálatra visszaküldi a Tisztelt Háznak. Talán nem véletlen, hogy Matúš Šutaj Eštok belügyminiszter egy múlt vasárnapi televíziós műsorban már arról beszélt, ha a jogszabályt újratárgyalják, a koalíció nem zárkózik el a változtatásoktól.
Ha ellenben az államfő ahelyett, hogy a parlamentnek küldené vissza a Btk. módosítását, a jogi aggályaival az Alkotmánybírósághoz fordul, a koalíciónak magának kell a változtatást kezdeményeznie, egyébként könnyen rájuk éghet a módosítás. Feltéve, ha az ellenzék a vásári ripacskodás helyett képesnek bizonyul napirenden tartani a témát.
Megjelent a Magyar7 2024/7. számában.
