Az oltottság alig 5%-os emelkedése majdnem felére csökkenthetné a kórházi ellátásra szorulók számát
Két szlovák matematikus, Richard Kollár és Martin Šuster kiszámolták, más és más átoltottság mellett miként alakulna (pontosabban alakulhatott volna) a járvány Szlovákiában. A kérdésfelvetés azért is érdekes, mert az adatokból világosan látjuk, a harmadik (vagy, ha úgy tetszik, már negyedik) hullám egyértelműen az oltatlanoké.
Átnyálazva a hivatalos COVID-honlapon, a korona.gov.sk-n megtalálható statisztikákat, szinte kiveri az ember szemét a különbség. Bár az oltásszkeptikusok szívesen emlegetik, s tulajdonképpen igazuk is van abban, hogy az oltottak is fertőznek és megbetegednek, az alábbi statisztikát már a legritkább esetben ismertetik. Jelenleg 2637 embert ápolnak kórházban. Közülük csak minden ötödik teljesen beoltott, az ellátásra szorulók 80,31%-a nincs beoltva, vagy csak egy adag vakcinát kapott. Ez ráadásul nem is egy új jelenség, hetek óta, ezer körüli betegszámnál is hasonló volt a helyzet, ráadásul ugyanez figyelhető meg az összes európai országban. Szinte naponta érkeznek a hírek az összeomlás szélén álló kórházakról, ami nem is csoda, hiszen hetente 30-50 százalékkal nő az ellátásra szorulók száma.
Csak egy példa. Az egészségügyi tárca november ötödikén 1964 kórházi kezelésre szoruló pácienst tartott számon, egy héttel korábban 1351-et (45%), ma, hétfőn, tíz nappal később, 2637-et (35%).
Az oltási kedv ehhez képest nincs az egekben. Az átoltottság 45% körül van, ami messze elmarad a szakemberek által minimálisan elvárt 60%-tól. Bár akadnak időnként nagyobb kiugrások, hetente így is csak nagyjából 10-15 ezer ember kapja meg a vakcina első adagját, a 60%-os arány eléréséhez pedig 700-750 ezer beoltott hiányzik még. Könnyű kiszámolni, ezzel a tempóval hány hétig tart, mire idáig eljutunk, arról nem is beszélve, hogy az áprilisban, májusban beoltott emberek mostanra kezdik elveszíteni a vírussal szembeni védettségüket.
A két matematikus számításaiból egyértelműen kitűnik, hogy az átoltottság öt százalékos emelkedése is óriási megkönnyebbülést jelentene a kórházaknak. Ha sikerülne elérni a Nyugat-Európában szinte napok kérdésévé vált 90%-os beoltottságot, akkor gyakorlatilag alig maradna kórházi ellátásra szoruló COVID-os beteg. Számításaik szerint a járvány harmadik hulláma alatt, ha csak nem változik érdemben az átoltottság, mintegy 8700 embert kell majd COVID-dal kezelnünk. Kollárék sajnos kénytelenek voltak kihagyni számításaikból azt, hogy az idő előrehaladtával a beoltottak védettsége is csökken némileg, így ez az érték ennél nagyobb is lehet. Az szintén szembetűnő, hogy már egy minimális átoltottsági növekmény is felszabadíthatná a leterhelt kórházakat. Legalábbis hosszabb távon.
Ötvenszázalékos oltottság mellett alig 1500 ember szorulna ellátásra, s ahogy egyre haladunk felfelé, úgy lenne mind kevesebb.
Az ötszázalékos emelkedés nagyjából 41%-os csökkenést hozna az ellátásra szorulók számában. Ennek két oka van! Egyrészt a beoltottak hatszor, hétszer kisebb valószínűséggel kerülnek kórházba, másrészt, és ez a fontosabb, indirekt módon lassulna a járvány terjedése is. Lassabb járvány, kevesebb fertőzött, kevesebb súlyos megbetegedés. A szomszédos államokkal összevetve, ahol nagyjából 60-70% körül van az átoltottság, látszik, gyakorlatilag a kezelhetőség határa alá lehetne visszaszorítani a fertőzöttek számát.
Olvasóinkban joggal merülhet fel a kérdés, miként befolyásolnák mindezt a járványintézkedések.
Nos, ezt Kollárék modellje sajnos nem képes bemutatni, ha meg akartak maradni az egzakt adatoknál, kénytelenek voltak abból a valószínűtlen állapotból kiindulni, hogy járványhelyzettől függetlenül a jelenleg is érvényben lévő intézkedésekkel dolgozna a kormány. Mindegy tehát, hogy milyen a járványhelyzet, a ma is érvényes szigorral kéne számolnunk. Ez nyilvánvalóan irreális forgatókönyv, így az átoltottság pozitív hatásai vélhetően jóval kisebbek lennének annál, mint amik Kollárék modelljében szerepelnek. Ugyanez persze igaz fordítva is, ha a valóságban alacsonyabb lenne az átoltottság, a járványintézkedések is szigorúbbak lennének a mostaninál.
Kollárék arról sem feledkeztek meg, hogy magasabb átoltottság mellett a nem kívánt mellékhatások száma is emelkedne. Számításaik szerint a most jelentett 80% körüli átoltottság mellett 1700, 90% mellett 1800 feletti mellékhatással kellene számolnunk. A jelenlegi 45% mellett mintegy 1090 komolyabb mellékhatást regisztráltak.
Kollár és Šuster az európai járványadatok alapján számolták ki a kórházi ellátásra szorulók száma és az átoltottság közötti összefüggést, amelyet az ourworldindata.org oldalon keresztül értek el. Elsőként azt számolták ki, milyen összefüggés lehet az átoltottság mértéke, illetve a napi új esetszám alakulása között. Mivel ez alapján következtetni lehet arra is, hány ember kerül kórházba, illetve miként alakul a hétnapos incidencia, Kollárék ezt is kiszámolták. Munkájuk teljes egészében elérhető az interneten, s bár elsőre egész egyszerűnek tűnik, stabil, felsőfokú matematikai tudás kell ahhoz, hogy az ember megértse, Kollárék milyen statisztikai analízisek mentén jutottak el a végkövetkeztetésekig.
Fontos azt is kiemelni, hogy a két szakember nem jövőbeni forgatókönyveket vázolt fel. Modelljükből nem következi, hogy egy adott átoltottság mellett biztosan így alakul majd a kórházi páciensek száma. Erről sajnos már lekéstünk, a járványügyi folyamatokat nem lehet egyenként, önmagukban vizsgálni, azok állandóan oda-vissza hatnak egymásra, jósolni legfeljebb csak kristálygömbbel tudnának. A számok azt mutatják meg csupán, hogy a rendelkezésre álló európai adatok alapján
milyen fontos szerepet játszik a kórházak leterheltségében az átoltottság mértéke.
Kezeljük hát eszerint a két tudós valóban fáradtságos munkáját!
