Az egyiktől elveszünk, a másiknak adunk…? Nem jó taktika az önkormányzatok kiéheztetése
Betelt a pohár! Rendkívüli közgyűlése után június 30-ig sztrájkkészültséget hirdetett a Városok és Falvak Szövetsége (ZMOS). A városi és községi hivatalok előtt félárbocra eresztett zászlókkal kívánják felhívni a figyelmet arra, hogy tűrhetetlen, amit a kormány és a pénzügyminisztérium tervez. Az önkormányzatok kiéheztetése, éhkoppra juttatása lehet az eredménye, ha családtámogatás címszó alatt megkurtítanák a jövedelmi adót, ami a települések fő bevételi forrása. Különösen most, amikor az infláció miatt az árak elszabadultak és kétszeresére, háromszorosára nőtt a városok és falvak intézményeinek rezsiköltsége.
Őry Péter, a Szövetség elnökségi tagja, Csallóközcsütörtök polgármestere szerint az éles sztrájk – csak az alapvető szolgáltatások nyújtásával – is szóba jöhet, bár ő bízik abban, hogy végül olyan megoldás születik, mely nem érinti az önkormányzatokat.
„A Városok és Falvak Szövetségének ez történelmi, párját ritkító lépése, hiszen nem emlékszem arra, hogy valaha is sztrájkkészültséget hirdetett volna.
Lassan tanítani lehet a politológiai tanszéken, hogy „miként kell gyorsan eldobni a társadalom támogatását”. A pénzügyminiszter ráadásul olyan lépéseket akar keresztülvinni, amelyekhez sem társadalmi, sem kormánykoalíciós vitát és egységet nem teremtett meg, azaz előtte nem konzultált, nem egyeztetett, nem kérte ki az érintettek véleményét” – mondja a közigazgatásban igencsak jártas politikus.
Rögtön hozzá is teszi, nincs olyan önkormányzat, amelyik ne támogatná, ne szeretné segíteni a családokat, ám a szociális rendszeren nem lehet úgy változtatni, hogy belenyúlunk egy helyen, hanem hosszútávú koncepciót kell rá kidolgozni. Olyasmit, ami Magyarországon már működik.
„Egy komplex, átgondolt, hosszútávú családsegítő programra, ha úgy tetszik, családpolitikára volna szükség, ami otthonteremtési támogatással és egyéb kedvezményekkel ösztönözné a fiatalokat a több gyermek vállalására, fókuszálna az idősek megbecsülésére, a gondozószolgálatok létrehozására. Ehelyett nálunk most egy vaskarót akarnak beszúrni a közigazgatási rendszer fogaskerekei közé.
– teszi hozzá.
Nagyjából 550 milliótól akarja a pénzügyminisztérium megfosztani az önkormányzatokat. Előre ki sem lehet számolni, hogy az tételesen mekkora mínuszt, forrásmegvonást jelentene egy-egy település számára, de az biztos, hogy nagyságtól függően több tíz- vagy százezer euró is lehet. Miközben már most kész művészet kigazdálkodni, hogy az önkormányzatok ne kerüljenek mínuszba.
Szerintem nincs önkormányzat, mely ne látná, hogy hol kell új járda, hogy cserélni kellene az óvoda konyhaberendezését, hogy jól jönne egy új bicikliút. Közben azt is tudjuk, hogy bármikor elromolhat a kazán, beázhat a tető valamelyik középületen, és az uniós támogatásokhoz is kell önrészt biztosítani. Nagyobb beruházás esetén ez már komoly összeg lehet. Ezért kell spórolni” – szemlélteti az önkormányzatok gazdálkodását.
Miközben ők úgy fogják a pénzt, ahogy tudják, az állam nagylelkűen szórja, elég, ha csak a már említett országos koronavírus-tesztelésekre vagy az oltási lottóra gondolunk. Vajon mennyi pénz úszott el minderre?
A településvezetőknél az is kiütötte a biztosítékot, hogy ezekben a nehéz időkben félmilliárd eurót irányoztak elő a diákok szabadidős tevékenységére. Jobban örülnének, ha ezt a pénzt az oktatási intézmények működtetésére vagy modernizálásra fordíthatnák.
Az infláció is megteszi a maga a romboló hatását, hiszen a tervezett beruházások ára csaknem a duplájára nőtt. Emiatt vannak olyan falvak és városok is, amelyek kénytelenek elodázni ezeket. Másik égető problémájuk a megnövekedett energiaköltség, ez akár azt is eredményezheti, hogy több faluban vagy városban éjjelre kikapcsolják a közvilágítást.
Nem is beszélve arról, hogy ezt nem is tehetjük meg, hiszen a szociálisan rászorulók, például a kisnyugdíjasok terheit nem növelhetjük még jobban. Nekik már a napi étkeztetés, a kiszállított ebéd is csak nehezen vagy nem is fér bele a költségvetésükbe, mert a villany, a gáz, a rezsi, a gyógyszerköltség elviszi a nyugdíjukat” – mondja Őry Péter a lehetséges megoldásokra reflektálva.
Hozzáteszi azt is, tizenhat éves polgármesteri pályafutása során még soha nem voltak olyan nehéz helyzetben, mint most. A 2008-as válságot is megérezték, de azt nem lehet egy napon említeni azzal, ami most, illetve a Covid-járvány alatt éltek meg, amikor rengetegen voltak táppénzen, és emiatt sokkal kevesebb pénzt folyt be az önkormányzatok számlájára. Az állam akkor sem segített, de legalább nem vett el.
