Az a feladatunk, hogy izmosodjunk! Gubík László és Orosz Örs a Köztérben
Igazi podcastos időtartammal, másfél órás beszélgetéssel jelentkezett a Közbeszéd, a Köztér talk show-ja, amelyben Gubík László a Magyar Szövetség elnöke és Orosz Örs, a párt megyei és helyi önkormányzati képviselője voltak a vendégek. A műsort a szlovákiai és a felvidéki magyar politikát kitűnően ismerő Kurucz Dániel vezette.
Ha van elég idő, lehet részletesen beszélni – gondolhatnánk; viszont a két felvidéki magyar politikus eszmecseréje mégsem veszett el a részletekben, ami a szerkesztő, műsorvezető érdeme is, hiszen Gubík és Orosz első találkozásától kezdve a 2027-es választások esélyeinek latolgatásáig nagyon sok olyan téma került terítékre, amely meghatározó egyrészt a szlovákiai magyar közösség megmaradását, megerősödését és politikai sikerességét illetően, másrészt pedig a nézők, hallgatók számára keresztmetszetét adja azoknak a közéleti témáknak, amely befolyásolja a magyar identitás megőrzését a Felvidéken.
Ezek után szóba kerültek a legutóbbi népszámlálás legfontosabb adatai, azon belül is a magukat magyarnak valló romák megszólításának fontossága; és mintegy ellenpólusként a szlovákiai magyarok asszimilálódása a többségi társadalomba, amelyből logikusan következett a kétnyelvűség előnyeinek körvonalazása a vegyes házasságokban születő gyermekek esetében. A szlovákiai magyar közbeszédben eddig nem sokat ragozott témaként pedig a beszélgetés során megjelent az agyelszívás problematikája, amellyel kapcsolatban Gubík László meg is pendítette a repatriáció érdekében beindítandó okos programok és vonzó lehetőségek kialakításának a szükségességét.
Orosz Örs pedig azt konkretizálta, hogy a II. világháború utáni helyzetben a magyar közösségek közül éppen a felvidékit érték a legnagyobb csapások XX. század folyamán, említve a kényszermunkát, a kitelepítést vagy a reszlovakizációt.
Érdekes témaként vonult végig a műsoron a két politikus személyes tapasztalatainak fonala, amelyek közül kiemelnénk a gyermekkor meghatározó élményeit, amelyet identitásformáló közegként Gubík számára a 10%-os lévai kisebbségi lét, míg Orosz számára a magyarság mellett határozottan kiálló Dunamocs közössége jelentette. Figyelemreméltó, hogy Gubík a saját emlékei közül csak a szlovák-magyar kapcsolódás pozitív jegyeit említette, ahogy a pártelnök elmondta „megtanultam az ő fejükkel gondolkozni”; Orosz pedig egy érdekes információt ismertetett, mely szerint a dunamocsi református templom harangja egy évszázada mind a mai napig fél négykor megkondul.
A politikum és a személyes tapasztalat sorában kihagyhatatlan téma volt a Gubík Lászlótól megvont szlovák állampolgárság, Orosz esetében pedig a közösségformáló Gombaszögi Nyári Tábor témája.
A politikára visszatérve a műsor mindkét vendége úgy látta, hogy megfelelő stratégia mentén nem lehetetlen a parlamenti bejutás, ahogy Orosz fogalmazott a „csillagkapu” átlépése, elvégre a Magyar Szövetség regionális értelemben országelső, hiszen a polgármesterek vagy a megyei képviselők számában a dobogó legmagasabb helyein jegyzik. Hogy ez országos szinten is valósággá váljon, ahhoz röviden annyi kell, amit a Magyar Szövetség elnöke fogalmazott meg zárógondolatként, mely szerint „a mi feladatunk az, hogy izmosodjunk!”.
A beszélgetés is azt bizonyítja, hogy bár Gubík Lászlónak és Orosz Örsnek korábban voltak vitái, másképp közelítették meg a felvidéki politika bizonyos kérdéseit, de ez már a múlté, mert minden jel szerint a közös ügy érdekében, amely a magyar érdekképviselet parlamentbe juttatása, együtt, egymással tudnak dolgozni.
