Akkor hogyan válasszunk?
Tavaly szeptember végére esett a parlamenti választás, így nyáron is olyan aktív, pezsgő politikai élet volt, hogy öröm volt nézni. De vajon mire számíthatunk idén?
Mondják, minden csoda három napig tart, a választói emlékezet pedig rövid, de arra valószínűleg még soká emlékezni fogunk, amikor egy volt miniszterelnök mellkason rúgott egy volt miniszterelnök-helyettest, mert ez utóbbi el akarta venni a mikrofonját. Daliás idők! A fenti történetben szereplő volt miniszterelnök-helyettes, Robert Kaliňák újfent miniszterelnök-helyettes, a volt miniszterelnök, Igor Matovič nem miniszterelnök újra, pária az ellenzéki oldalon is. Az őt sunyi módon az autó b oszlopa mögül ököllel ütlegelő Richard Glück pedig parlamenti képviselőként a „Tiszteletben tartom a más véleményt" politikai kommunikációs kampány arca.
Egy év alatt ennyi minden tud változni, igaz, a fenti, vértolulásos eset nem nyáron, hanem szeptember derekán, a kampány felívelő szakaszában történt.
Idén már lenyomtunk két választást. Az elnökválasztási és európai parlamenti választási korteshadjáratban megfáradt a politikum, közben egy példátlan, lőfegyveres merénylet is történt Robert Fico miniszterelnök sérelmére, így a sorok írója sokat nem várt az idei nyártól, mígnem a nyári szünet előtti egyik utolsó tévés politikai vitaműsorban két politikus – egyikük konkrétan a belügyminiszter – arról értekezett: elképzelhető a választási rendszer megváltoztatása. Itt lenne a lehetőség a kisebbségi pártoknak?
Vladimír Mečiar előszeretettel nevezte magát a szlovák nemzet atyjának. S bár a 81 éves, háromszoros miniszterelnök már jó ideje nyugdíjas, szelleme a mai napig köztünk jár. A Szlovákia területi felosztásáról szóló törvényt az ő harmadik miniszterelnöksége idején hozták meg, 1996-ban. Ez osztotta fel az országot a jelenleg ismert formában nyolc megyére, s bennük összesen 79 járásra. A megyék és a járások határai úgy lettek kialakítva, hogy az akkor még sokkal nagyobb lélekszámmal bíró magyarság nehogy akár csak egy megyében is többségbe kerüljön.
Vladimír Mečiarnak azonban 1998-ban leáldozott a csillaga, többé nem tudott kormányt alakítani, ha volt is kormányzati szerepköre, az a kisebb koalíciós partnerére korlátozódott, mígnem végképp a perifériára szorult, és az internet előtti világban stadionok megtöltésére képes pártja előbb a parlamentből kopott ki, majd méltatlan agónia közepette megszűnt.
Mečiar politikailag már hosszú ideje nincs sehol, az általa kifundált területi beosztáshoz mégsem nyúlt senki hozzá. Kizárólag Szlovákia egyetlen magyar nemzetiségű miniszterelnöke tett vele egy próbát, azt viszont úgy, hogy a magyarok számára az új beosztás, ha lehet, még rosszabb legyen. Szerencsére a végrehajtásra nem maradt ideje.
Azért taglaltuk hosszabban az ország területi beosztásának alakulását, mert az egyik vasárnapi politikai vitaműsorban Matúš Šutaj Eštok belügyminiszter, a második legerősebb kormánypárt, a Hlas elnöke arról disputált Milan Majerskývel, az ellenzéki Kereszténydemokrata Mozgalom elnökével, hogy meg kellene változtatni a választási rendszert.
A döbbenettől szinte kiesett a leveseskanál a kezemből. Hát ezek a derék atyafiak önerőből megtalálják a megoldást a viharok tépte kisebbségi nemzetrészünk problémájára?
Szlovákia ugyanis egy választási körzet a jelenleg hatályos, 333/2004-es választási törvény szerint. Ez is egy olyan fontos állandó, mint a fizikában a gravitációs együttható, vagy az elektron tömege. A demokratikus választási törvény 1990-ben váltotta a szocialistát, módosították 1992-ben, 1994-ben, 1995-ben, 1998-ban, 1999-ben és 2003-ban. A módosítások felsorolása, taglalásuk nélkül is kitöltené a rendelkezésünkre álló terjedelmet, így ezzel nem is próbálkozunk, a 11. §, amely kimondja, hogy „A Szlovák Köztársaság területe egy választási körzetet alkot", érdemben nem változott.
Šutaj Eštok azzal érvelt, hogy a politikát közelebb kell hozni az emberekhez. Szerinte a választási kerületek számáról is tárgyalni kell. „Minden egyes járásnak kellene egy-egy politikai képviselő Pozsonyban, mert így könnyebben áthelyezhetik a megoldandó problémák súlypontját" – mondta. Érdekes mód, az ötlethez a KDH is tudott kapcsolódni. Viszont Milan Majerský mindjárt ki is fejtette: pártja nyolc választási körzetet támogat, amelyeket a megyehatárok alapján jelölnének ki. A megyehatárokat meg tudjuk, hogyan jelölték ki...
Maga a problémafelvetés némileg megbolygatta a fejben már a bőröndökbe pakoló politikai elitet.
Az SaS elutasítja, hogy az országos választókerület helyett több választókerületet vezessenek be Szlovákiában. Azzal érvel, hogy ezáltal nem lennének egyenértékűek a választók szavazatai, több szavazat veszne el, és politikai hátsó szándékot lát a törvényjavaslat mögött.
A Progresívne Slovensko sem támogatja a választási rendszer megváltoztatását. A párt elnöke, Michal Šimečka kijelentette, hogy az esetleges változások a jelenlegi kormánypártoknak kedvezne, ezzel ugyanis bebetonoznák magukat a hatalomba.
Az egyik elődpártjában 2010 óta parlamenten kívüli Magyar Szövetség azonban üdvözölte a választási rendszer átalakítására irányuló szándékot. A jelenlegi rendszer ugyanis nem veszi figyelembe a regionalizmus elvét, Szlovákia déli és keleti országrészeire nézve hatványozottan hátrányos – áll a párt sajtóközleményében. A Magyar Szövetség a 2023-as parlamenti választások során 4 déli megyében (Nagyszombat, Nyitra, Besztercebánya, Kassa) haladta meg az 5 százalékos eredményt, és ezekből Nagyszombat és Nyitra megyében 10 százalék felett teljesített.
Ennek a jelentős számú választónak jelenleg nincs képviselete a parlamentben – zárul a párt sajtónyilatkozata. Ez szomorúan igaz.
Miként tevéből, úgy választási rendszerből is többféle van. A szlovákiai rendszer arányos, mondjuk a nagy-britanniai többségi, a magyarországi pedig mindkét rendszerre jellemző jegyeket hordoz.
Szlovákiában mindegyik párt annyi képviselőt szerez, amilyen arányú támogatást sikerült begyűjtenie a választásokon, szavazatok formájában.
A szlovákiai választásokon tehát pártok indulhatnak. Egy képzeletbeli, mondjuk Léván élő energetikai szakértőnek, ha nem tagja valamelyik pártnak, nincs esélye bejutni a törvényhozásba, hiába ért ő a legjobban az energetikához az egész országban.
Aki viszont a Westminster-palotába ácsingózik, a Képviselőházba kizárólag egyéni mandátummal tud bekerülni az ország 650 egyéni választókerületének valamelyikéből. Aki tehát a szűkebb régiójában nem népszerű, soha nem fogja a londoni ködöt a sokat látott, történelmi épületegyüttes ablakából szemlélni.
Európa legszebb parlamentjébe, a magyarba pedig a két választási rendszer ötvözetével lehetséges bekerülni. A 199 képviselői hely úgy jön össze, hogy 93-at az országos listáról választanak, mint nálunk; 106 honatya pedig az egyéni választókerületekből kerül ki, mint III. Károly országában.
Hogy jobb-e valamelyik rendszer, annak könyvtárnyi szakirodalma van, egyértelmű válasz viszont talán nem adható. Míg az arányos rendszer mellett érvelők egyik fő ütőkártyája, hogy a rendszer könnyedén átlátható, és minden párt a támogatottságával arányos politikai befolyáshoz jut, addig a többségi/kevert rendszer mellett kardoskodók azzal érvelnek, hogy ez valóban közelebb viszi az emberekhez a politikai képviseletet, hiszen egy adott megyében tudják, ki után kell menni, ha el akarnak intézni valamit, addig az arányos rendszerben, ha, pechjükre, épp az ő járásukból nincs senki a parlamentben, akkor kereshetik, kinek a keblén sírhatják el a bánatukat.
A Magyar Koalíció, a Magyar Koalíció Pártja, a Magyar Közösség Pártja és a Szövetség a megyei választások során (még) tudott erőt mutatni. A Magyar Szövetség számára tehát nem feltétlenül lenne hátrányos, ha a választásokat regionalizálnák.
A kérdés azonban, hogy a jelenleg a mandátumok elaprózódásának megakadályozása céljából bevezetett öt százalékos választási küszöböt egy többségi/kevert rendszer esetében is megtartanák-e. Ebben az esetben ugyanis a magyar érdekképviselet megteremthetőségének szempontjából a választási rendszer módosítása annyit érne, mint döglött lovon a patkó.
Ha azonban a parlamenti képviselők egyéni választókerületekből kerülnének ki, legalább a magyarok által nagyobb arányban lakott egyéni választókerületek esetében lenne elméleti esélye annak, hogy onnan magyar képviselő kerüljön ki. Ebben az esetben viszont örökre lemondanánk annak lehetőségéről, hogy a Nagyrőcei vagy a Nagymihályi, esetleg a Kassa-környéki járásból valaha is magyar képviselő kerüljön a pozsonyi parlamentbe. Ha pedig a választókerületek a járások lennének, és valaha is bevezetésre kerülne egy olyan, az Ódor-kormány idején napvilágra került reform, amely a Galántai járást Nagyszombathoz, Somorját Pozsonyhoz, Komáromot Érsekújvárhoz csatolná, örökre búcsút mondhatnánk a kisebbségi képviseletnek.
A választási rendszer módosítása tehát nem ördögtől való, azonban előtte sokat kell matekozni, és a részleteket nagyon pontosan le kell fektetni, hogy az a felvidéki magyarság számára is prosperáló legyen. Ebben a folyamatban, érdekképviselet híján, csak a szlovák parlamenti képviselők jóindulatára számíthatunk.
Megjelent a Magyar7 2024/26.számában.
