Akit egyszer megmart a kígyó, már a gyíktól is fél
A népszámlálás nemzetiségi és anyanyelvi kombinációit tárgyaló első írásunk folytatásában Gyurgyík László szociológus – demográfus most az ezen adatok közt levő további összefüggésekre mutat rá a rá jellemző, a száraz tényeket is közérthetően bemutató és kommentáló módon.
Ahogy arra már jelzett írásunkban és a szakemberrel készült nagyinterjúnkban is kitértünk, a magyar anyanyelvűek száma a szlovákiai magyarság esetében általában mindig magasabb, mint a magyar nemzetiségűeké. Gyurgyík László elmondta, hogy
éppen ennek az ellenkezője lenne a kívánatos, tehát a nemzetiség és az anyanyelv számadata minél közelebbi értéket mutasson.
Ha az emberek az anyanyelvük mellett vállalják a nemzetiségüket is, akkor ez nemzetiségi szempontból stabil, nyugodt és toleráns légkörű társadalmat tételez fel. Szlovákiában a rendszerváltás óta az anyanyelv (akkor 608 ezer) és a nemzetiség (akkor 567 ezer) száma az 1991-es népszámláláskor volt egymáshoz a legközelebb, a kettő közti különbség százalékaránya (7,2%) ekkor volt a legalacsonyabb. Ebből a szempontból a legrosszabb helyzet a 2001-2011 közötti időszak volt, amely 11%-os különbséget eredményezett az anyanyelv (509 ezer) és a nemzetiség (458 ezer) vállalása között.
Írásunk első részében a nemzetiséget első helyen és anyanyelvet is magyarként megadók csoportjával, az úgynevezett domináns magyar kötődésűek fogalmával ismerkedhettünk meg, akik így vélhetően a magyarságukhoz legszilárdabban kötődő lakosok csoportját is alkotják. Számuk a mostani, 2021-es népszámlálás során 403.140 volt.
Ezt a csoportot magcsoportként is említő Gyurgyík Lászlótól megtudjuk, hogy a csoport nagysága a korábbi népszámlásokkal összehasonlítva szintén csökkenő tendenciát mutat. Tíz évvel korábban 444 ezer ember tartozott ide; még korábban, húsz éve pedig 507 ezer. Azaz húsz év leforgása alatt százezernél is több olyan lakossal lett kevesebb Szlovákiában, akik magyar nemzetiségűek és magyar anyanyelvűek is egyszerre.
Nem volt ez mindig így, hiszen tíz éve még 84,7%, húsz éve pedig 86,5%-os volt a magyar anyanyelvet és magyar nemzetiséget egyszerre jelölők aránya, azaz a magcsoport jelenléte.
Miért nem vállalja a magyar nemzetiségét az az ember, aki az anyanyelvét magyarként határozta meg? – tehetnék fel a kérdést, de Gyurgyík László e nélkül is meghatározza a fő okot, amelyet a vegyesházasságokban lát.
Nemcsak a házastársakat érinti ez, hanem a vegyesházasságokban születő gyermekeket is, ahol a többségi, szlovák nemzethez való tartozást 80%-uk ad meg, míg a magyart csak 20%.
„A többséghez tartozni jobb, kifizetődőbb.” elve nyilván működik, vonhatnánk le a következtetést, hogy vajon mi lehet a fő motiváció az ilyen nemzetiségváltásoknál (60 ezer). Megvan ennek az ellentétpárja is, amikor nem magyar nemzetiségű emberek (19 ezer) jelölnek be magyar nemzetiséget. (Amely azonnal ellenérve is lehet a bekezdés elején említett feltételezésnek - jegyzem meg magamban.)
A magyar anyanyelvűek szlovák nemzetiséghez való tartozását további okok is eredményezhetik. Ezek közül beszélgetőpartnerünk azt az előírást is megemlíti, mely szerint 1989 előtt a személyi igazolványokban még feltüntették a nemzetiséget, a mai idősebb generáció akkoriban még nem tartotta kézzelfogható lehetőségnek, hogy ha oda egyszer valamilyen adminisztratív ok miatt a szlovák került be, akkor javítást vagy jogorvoslatot kérjen.
Egyebek mellett ide sorolható például a rossz emlékű, úgynevezett reszlovakizáció, amelynek során a szlovák nemzetiségvállalást kényszerítették ki a magyarokat sújtó jogfosztástól való legalább részleges mentesülésért cserébe. Az akkor ráerőltetett szlovák nemzetiséget sok esetben a leszármazottak így tovább vitték. Azt sem szabad feledni, hangsúlyozza a szakember, hogy a magyarság további megpróbáltatása, az embertelen kitelepítések szintén nemzetiségi meghatározás szerint zajlottak. Ezért hát a nemzetiség sokszor vagy elsősorban politikai kategóriaként is működik.
Akit egyszer megmart a kígyó, az már a gyíktól is fél – említem meg a szólást, s Gyurgyík keserű hangon teszi hozzá, hogy ebben sajnos van igazság.
Neutrálisabb vizekre evezve azzal zárjuk beszélgetésünket, hogy a népszámlálás nemzetiségi és anyanyelvi adatainak sora ezzel nem zárult le, hiszen a Statisztikai Hivataltól az elkövetkező időszakban a nemzetiség, anyanyelv kérdésének a településszerkezethez, az életkorhoz és az iskolai végzettséghez való viszonyára vonatkozó számokat is várnak. Sőt, várható egy olyan, úgynevezett mikroadat-bázis, amely legutóbb 27 különböző változót tartalmazott.
