A sajtó és a világunk
Aki naponta követi a hazai magyar tömegkommunikációs eszközöket, az a korábbinál gyakrabban találkozhat a Magyar Szövetség álláspontjával. A párt immár a magyarokat érintő legtöbb problémára reagál. Ám a politikai hatékonyság kérdése ez esetben nemcsak a párt reakcióinak mennyiségét és minőségét érinti, hanem azt is, hogy álláspontjai milyen mértékben jutnak el a potenciális választóihoz.
A hazai magyar sajtó és média nagy többsége most nem tekinti feladatának a Magyar Szövetség üzeneteinek, állásfoglalásainak elhallgatását, sőt kiforgatását. Persze nincs választási kampány. Ilyenkor arra kell törekedniük, hogy megtartsák olvasóikat, hallgatóikat. Az eddigi tapasztalatok alapján azonban nem zárható ki, hogy majd kampány idején egynéhányan fordítanak a hajójuk irányán.
Persze aki számára akár csak a saját magyar nyelvű sajtójának a megmaradása fontos a szlovákiai piacon, az két dolgot vehetett észre az utolsó tíz évben.
Az egyik, hogy az úgynevezett magyar kártyát, tehát azt az állítást, hogy a magyarok az ország területi egységét fenyegetik, mindegyik irányzat használja, ha hatalmi érdekei éppen úgy kívánják. Lényegi változást a magyar kisebbség helyzetében egyikük programja sem tartalmaz, és ez így együtt fenntartja az asszimilációs nyomást. A másik, hogy a magyarok fogyásával az ő lapjának sincsen távlatos jövője. (Főként a fiatal újságírók perspektívája ködös.)
A lényegi változáshoz persze több minden kell. Ám az egyik kétségkívül a legmagasabb szintet is elérő hatékony országos politikai képviselet.
A következő szempont, hogy a hagyományos magyar tömegkommunikációs eszközök az ország magyarul beszélő polgárjainak mekkora hányadához jutnak el, és mennyiekhez nem? Részletezve a problémát, az a személy, aki naponta követi az összes magyar tömegtájékoztatási eszközt, azt érezheti, hogy a párt aktív, hiszen most már rendszeresen állást foglal különféle ügyekben. Akik csak egyik–másik magyar hírforrást követik, már úgy érezhetik, hogy ritkásan szól. Akik pedig rendszeresen egyiket sem, azok számára a Magyar Szövetség csendben van. Bármennyire színvonalas legyen is egyik-másik megszólalása.
Arról a rétegről van szó, amelyik nem jár kampány gyűlésekre, alig, vagy egyáltalán nem követi a magyar sajtót, javarészt kiábrándult a politikából, vagy éppen a szlovák pártok felé fordult.
Persze az is fontos, hogy a párt az interneten folyó vitákat megnyerje. Ám nemkülönben fontos, hogy mondandója eljusson a kiábrándultakhoz és a tőle elfordultakhoz.
Ehhez a szemponthoz tartozik, hogy a szlovákiai magyaroknak nincsen naponta órákig sugárzó országos televíziójuk. És belátható ideig nem is lesz. A szlovák nyelvűek pedig csak esetlegesen adnak teret a Magyar Szövetség politikusaiknak. A többi hagyományos hírforrás hatékonysága pedig tudvalevőleg elmarad a televízióétól. A párt emiatt is hátrányban van szlovák versenytársaival szemben.
A kérdés tehát az, hogy mit lehet tenni e hátrány jelentős mérséklésére. Egyáltalán lehet-e valamit? Mindez ideig alapvető változás nem történt. Most már van jele, hogy a párt változtatni akar, a párt elnöke ilyesmit jelzett az utolsó beszédében. A jelen helyzetben ugyanis okkal feltételezhető, hogy a párt üzeneteinek nagy része a magyar polgárok jelentős részéhez el sem jut. Csak azután lehet mérlegelni, hogy ami eljut, annak a nagyobb hányada sem mozgóképi jellegű, a televízió hiánya okán.
A hagyományos tömegkommunikációs eszközökből kiszorított pártok és politikusok egy részének sikere jelzi, hogy egy ideje megnyílt egy új kapu: tudvalevőleg ez az internet.
Az internet kínálta lehetőségek révén különféle üzenetek juttathatók el nagyon sokakhoz. (Ezt mindenki tapasztalja.) Tehát politikai tartalmak is. Méghozzá a hagyományos tömegkommunikációs eszközöktől függetlenül. Azaz az ő tulajdonosaik itt szinte semmit sem tehetnek a nekik nem tetsző tartalmakkal szemben. Nos ez a lehetőség a magyar politikai reprezentáció előtt is nyitva áll. Már elég régen. Itt volna az ideje, hogy nagymértékben és szakszerűen használni kezdje. Nemcsak amiatt, mert így olyanokhoz is eljuttatható a párt mondandója, akikhez a hagyományos magyar tömegkommunikációs eszközökkel nem. Hanem azért is, mert az internet a mozgóképi megoldásoknak is teret nyit. Filmrészletek, sőt egész filmek terjeszthetők a világhálón. (Mellesleg ezt a lehetőséget immár az írott sajtó egy része – a hazai magyar is – használja, méghozzá növekvő mértékben.)
Azaz így részben a televíziós megjelenés hiánya is ellensúlyozható volna. Persze ehhez nem elég egy sajtótitkár a pártban. Ide egy professzionális kommunikációs csapat kell, amelyik kidolgozza és végrehajtja az internetes lehetőségeket is felölelő stratégiát.
Ha a párt ki akar törni a négy és öt százalék közti támogatottsági sávból, akkor ezzel a lehetőséggel élnie kell. Amennyiben pedig magasabbra kíván jutni, akkor még inkább.
A politikai eredményesség egyik előfeltétele a másokénál jobb, színvonalasabb, vonzóbb programüzenetek megalkotása. A másik azonban az, hogy ezek el is jussanak a potenciális választókhoz. Ha nem jutnak el, akkor számukra mintha nem is léteznének. Nemkülönben igaz ez a politikusokra. Nekik hitelesebbeknek, felkészültebbeknek és szimpatikusabbaknak kell lenniük versenytársaiknál. Ám csak akkor győzhetik erről meg a polgárokat, ha eljutnak hozzájuk. Tehát, ha látják, hallják, olvassák őket. Méghozzá mindannyian és nagy gyakorisággal. (Az eddig említetteknél csak a személyes találkozó a hatékonyabb, ám erre nyilvánvalóan nem kerülhet sor naponta.)
Ez egy új világ, nyilvánvaló! Ám éppen ezért új lehetőségeket kínál. A réginél jobb világ is lehet annak, aki él velük.
Megjelent a Magyar7 2025/15-16. számában.
