A mindenre hatásos gyógyír
Nem is olyan régen, még az egész ország az erkélyekről tapsolt a Covid alatt (is) hősiesen teljesítő orvosoknak. November 17-én azonban csak magukra számítva vonultak a pozsonyi kormányhivatal elé az Orvosok Szakszervezeti Szövetsége (LOZ) fellépését támogató tüntetésükre.
Akár szimpátiát is kiválthatna magányosnak tűnő harcuk, ha azonban kimondjuk, hogy elsősorban a magasabb fizetésért harcolnak, a társadalmi szolidaritás nyomban visszafogottabb lesz irányukba.
Mindkét álláspont érthető, hiszen ahogy azt a Magyar7 számára dr. Fraenkel Emil, a jelzett, elsősorban állami alkalmazásban lévő orvosokat tömörítő szakszervezet elnökségi tagja már korábban elmondta, egy szakvizsgával még nem rendelkező fiatal kolléga bruttó 1300 eurót, míg egy szakvizsgával már rendelkező 29-30 éves társa pedig bruttó 2400 euró körüli összeget keres. Az egész orvosi életpályát figyelembe véve pedig mindent elmond az, hogy egy hatvanéves, óriási tapasztalattal rendelkező orvos keresete nagyságrendileg megegyezik a feleannyi idős, egy szakvizsgával rendelkező társáéval.
Ez nyilván távol áll azoktól az elképzelésektől, amelyeket a közvélemény az orvosi keresetekről gondol. Ennek egyik valószínű oka a hálapénz lehet, mondta dr. Fraenkel, s hozzátette, hogy ez főképp a sebészeti és a szülészeti-nőgyógyászati szakterületeket érinti, mégis az egész orvostársadalom reputációját meghatározza. Egyetértőleg bólogatott, amikor az altatóorvosok példáját említettük, akik vélhetően ritkán kapnak hálapénzt.
Lassan fél éve, hogy a társadalmi aktivistaként is ismert kassai belgyógyásszal a szakma és az állam vezetése között erősödő feszültségről beszélgettünk. Akkor még csak a nyomásgyakorlás egyik lehetőségének tűnt az orvosok tömeges felmondása. Az ősz beköszöntével és a gyakorlatilag folyamatosan zajló tárgyalások ellenére viszont jóval több mint 2 ezer orvos tette meg ezt a sokáig csak szélsőséges lehetőségként kezelt lépést.
Az orvosi szakszervezet időközben annyit változtatott a tárgyalási taktikáján, hogy a bérek kérdéséhez hozzáadott még 7 egészségügyi, illetve infrastrukturális követelést, s immár a nyolcpontos csomagról való megegyezés a feltétele a felmondások visszavételének. Az orvosi szakszervezet és elnöke, Peter Visolajský gondosan ügyel arra is, hogy a követelések immár „csak” utolsó, nyolcadik pontjaként beszéljenek a bérekről. Ha az egészségügy átszervezésével kapcsolatos hét követelést jobban megvizsgáljuk, kijelenthetjük, hogy szinte a teljes egészségügyi ellátórendszer rendbetételéről van szó. A kórházak folyamatos eladósodásának megoldásától az orvosképzés reformjáig szinte minden lényeges és évtizedek óta csak felületi kezelést, a legnagyobb bajokat takaró „ráncfelvarrást” kapó egészségpolitikai kérdéskör szerepel közöttük.
Így, ha az orvosok szakszervezetének sikerülne a verbális ígéreteknél és a semmibe sem kerülő morális támogatásnál többet kiharcolnia, nyugodtan elmondhatnánk, hogy nemcsak a saját bérhelyzetükre, hanem a szlovák egészségügyi ellátórendszerrel kapcsolatos legtöbb bajra hatásos gyógyírt találtak!
Ettől azonban még messzebb vagyunk, hiszen cikkünk írásakor ismét egymásnak feszült a kormány és az orvosszakszervezet. November 19-én, szombaton délelőtt ugyanis a szakmai érdekvédelmi szervezet bejelentette, hogy hajlandó tárgyalási alapként elfogadni a kormány által javasolt kisebb béremelést, cserébe azonban ragaszkodnak a további hét követelés maradéktalan teljesítéséhez.
A kormány sem volt rest, és még aznap, szombat kora délután a témában legerősebb, Heger–Matovič–Lengvarský összeállításban üzente meg a sajtón keresztül az orvosoknak, hogy követeléseik még így is túlzóak. Igor Matovič pénzügyminiszter immár azt is megpendítette, hogy a több százezer közalkalmazott, aki az orvosbéreknél kevesebbért dolgozik, vajon hogyan viseli majd el ezt a túlzó béremelést? Hozzá is tette, már egy tapodtat sem hátrál a kormány a bérkérdésben. Ezzel jelét adta annak is, hogy az alkalmazotti csoportok közötti feszültégkeltés nem áll távol a kormányoldaltól, s ahogy azt dr. Fraenkel még a hétvégi adok-kapok előtt egy nappal lapunknak elmondta, ő maga is tart attól, hogy a lakosság ellenük fordul.
Ennél viszont jobb és mindenekelőtt társadalmilag pozitívabb előrejelzése az volt beszélgetőpartnerünknek, hogy érzése szerint december elejéig meg kell születnie a kormány és a szlovák orvosszakszervezet közötti kompromisszumnak. Annak ellenére is bízik ebben, hogy Kassán, s vélhetően az ország többi részében is voltak olyan törekvések, hogy a felmondani készülő orvosokat szándékukban megtörjék, amelynek következménye, hogy lokális szinten is növekszik a feszültség.
Véleményünk szerint a lakosságnak adott legértékesebb Mikulás-napi meglepetéscsomag az lehetne, ha az állam belátná, hogy a szlovák egészségügy siralmas helyzetben van, és tenne is ellene. A szakszervezetnek pedig el kellene fogadnia, hogy hosszú évek mulasztásainak és rablógazdálkodásának a következményeit nem lehet egyik napról a másikra felszámolni, és nem minden jogos követelésnek van meg azonnal a pénzügyi fedezete.
Megjelent a Magyar7 2022/47.számában.
