A kirúgott muzeológus főnökeinek megdöbbentő cinizmusa: „Falathová saját bőrét vitte a vásárra!”
Egészen döbbenetes interjút adott a ma7-nek Peter Hyross, a Pozsonyi Városi Múzeum igazgatója és Elena Kurincová, a múzeum egyik osztályának vezetője. Ők ketten annak a pozsonyi muzeológusnak, Zuzana Falathovának a közvetlen felettesei, akit állítása szerint azért bocsátottak el állásából, mert történelmi kérdésekben szembe mert menni a hivatalos szlovák narratívának. Miközben a fiatal muzeológus számos fenyegető üzenetet kapott, Hyross és Kurincová megdöbbentő cinizmussal azt állítja, munkatársuknak mindezzel számolnia kellett volna, amikor elvállalta az interjút. Hozzáteszik: Falathová még túl fiatal ahhoz, hogy kényes vitákba bonyolódjon, és messziről sincsenek olyan ismeretei, hogy szlovák-magyar kérdésekben partnere legyen a történészeknek, és valamiféle szakmai dialógust folytasson velük. Interjúnk.
- Zuzana Falathovát nem az ominózus, Az igazság egyértelműen a magyaroké című, Magyar Hírlapban megjelent interjú miatt bocsátották el
- hanem azért, mert nem voltak megelégedve a munkájával, és mert az intézményben szervezeti átalakításra került sor. Ez utóbbi állítás azért érdekes, mert más távozóról egyelőre nem tudni
- állítják továbbá: Falathovát egyetlen egy támadás sem érte munkahelyén nézetei miatt
- állítólag sem a Magyar Hírlapban megjelent interjúról, sem Zolo Mikeš írásáról (Aktuality.sk) nem esett egyetlen szó az intézményükben. Eközben már 2019 januárjában arról tudósított a Bratislavské noviny, hogy Zolo Mikeš írása nagy port kavart a pozsonyi múzeumban, és félő, hogy a fiatal lányt emiatt kirúgják
- villáminterjút készítettünk Nagy Dávid jogásszal, Zuzana Falathová jogi képviselőjével is: kíváncsiak voltunk, ő hogyan látja az ügyet
Az utóbbi napokban nagy visszhangot keltett a magyar fórumokon Zuzana Falathová muzeológus esete, aki azt állítja, hogy munkahelyéről – a Pozsonyi Városi Múzeumtól – azért bocsátották el, mert 2018 decemberében interjút adott a Magyar Hírlapnak, ahol történelmi kérdésekben a magyarok oldalára állt.
Peter Hyross: A Magyar Hírlapban megjelent mindkét cikket olvastuk, és kellemetlenül megleptek bennünket kolléganőnk kijelentései. Az intézményünk felé tett kijelentéseinek túlnyomó többsége nem igaz. Tény, hogy a kolléganővel felbontottuk a munkaszerződést, de nem azért, amit ő állít az interjúban. Az intézményben szervezeti átalakításra került sor, mivel más az elképzelésünk annak az osztálynak működését illetően, amelyen Zuzana Falathová is dolgozott. S mivel nem voltunk teljesen megelégedve Falathová teljesítményével, így megszüntettük munkaviszonyát. Nem igaz, hogy nyomást gyakoroltak volna rá a kollégái, ahogyan én magam sem.
Tehát azt állítják, hogy nem igaz, hogy Zuzana Falathovát diszkriminálták volna a munkahelyén az említett interjú miatt. Ő ezzel szemben azt állítja, hogy a kollégái kerülték, ellene fordultak és kirekesztették őt.
Elena Kurincová: Ez semmi esetre sem igaz. Sosem mondtam neki azt, hogy a véleményéért bocsátjuk el. Zuzana Falathová minden akciónkon és konferenciánkon részt vett. Legutóbb is velünk tartott egy ismeretterjesztő kirándulásra Krakkóba. Nagyon mélyen érintett, hogy diszkriminációról beszél.
Peter Hyross: Zuzana Falathová azt állítja, hogy nyomást gyakoroltunk rá, hogy elfogyott körülötte a levegő. Ez nem igaz. Több mint húsz éve vagyok igazgató, ismerem az itt dolgozó embereket, és biztosan állíthatom, nincs itt olyan személy, aki egy ilyen dolog miatt veszekedne vele.
Ezzel tehát azt akarja mondani, hogy egyetlen ilyen eset sem történt az intézményükben? Vagyis, hogy senki nem támadta Zuzana Falathovát az említett interjú miatt? Csupán azért kérdezzük, mert nehezen tudjuk elhinni, hogy egy munkaközösségben az emberek nem reagáltak volna egy olyan cikkre, ami ilyen nagy médiavisszhangot keltett. Nehéz elhinni, hogy nem kérdezte volna meg senki tőle, miért nyilatkozott úgy, ahogy.
Peter Hyross: Individuálisan biztosan beszéltek róla, és persze a kijelentéseire adott vélemények is másak. Egyes kollégáink talán egyetértenek vele, mások nem. Lehet, hogy emiatt a kapcsolatok is kissé hidegebbé váltak. De ezen nem is kell csodálkozni. Arról van szó, hogy egy 26 éves fiatal lány egy olyan interjút adott, amelyben ócsárolja és megtámadja saját intézményét. Azzal, hogy egy külföldi magyar médiumban tette ezt, a témát politikai szintre emelte.
Zuzana Falathová az említett interjúban többek között arról is beszél, hogy Szlovákiában a történelmet csak szlovák szemszögből mutatják be, és hogy nem beszélnek olyan eseményekről, mint pl. a Beneš-dekrétumok vagy a magyarok kitelepítése.
Peter Hyross: Zuzana Falathová azt mondta, hogy ezzel az interjúval vitát szeretne kezdeményezni a témában. Minden felé irányuló tiszteletemmel mondom, mivel egy egyetemi végzettséggel rendelkező fiatalról van szó: 26 évesen nem rendelkezik kellő tudással ahhoz, hogy komoly történelmi-politikai vitákba bonyolódjon. Messziről sincsenek olyan ismeretei, hogy szlovák-magyar történelmi kérdésekben partnere legyen a témával foglalkozó történészeknek, és valamiféle szakmai dialógust folytasson velük.
Elena Kurincová: A magyar-szlovák történelmi viszonyok témájánál valóban mélyen át kell tanulmányozni ezt a témakört. Meg is kérdeztem tőle, hogy minden szakirodalmat elolvasott-e.
A Magyar Hírlapban megjelent interjú után röviddel megjelent kritikus és cinikus írás az Aktuality.sk újságírójától, Zolo Mikeštől. Erről a cikkről beszéltek-e az intézményben?
Peter Hyross: Nem.
Zuzana Falathová úgy nyilatkozott, hogy miután megjelent Zolo Mikeš cikke, több idegen embertől is fenyegető üzeneteket kapott, sőt telefonon is zaklatták. Ez önök szerint rendben van?
Peter Hyross: Azt állítja, hogy több száz fenyegető levelet és e-mailt kapott. Ezt azonban nem hiszem. Ha kapott is, biztosan jóval kevesebbet. Én konkrétan vagy öt e-mailt kaptam, ahol azt írták, meddig fog itt Falathová dolgozni, és miért nem rúgom ki. Azt is említette, hogy állítólag azt írták neki, hogy be kéne lökni őt a Dunába. Ezt erős túlzásnak vélem.
Általános tapasztalat, hogy ha az interneten megjelenik egy cikk, amely olyan történelmi témákról szól, amelyekre a szlovákok érzékenyek (pl.: Trianon, Beneš-dekrétumok, kétnyelvű feliratok stb.), nagyon sok negatív, agresszív és támadó reakció érkezik.
Peter Hyross: Nem azt mondom, hogy ez nem igaz, tudom ugyanis, mi zajlik a közösségi hálókon. Ez azonban az a kockázat, amellyel Falathovának számolnia kellett volna, amikor elvállalta az interjút. Saját bőrét vitte a vásárra. Azt hitte, valamiféle békés diszkussziót fog kezdeményezni, de pont az ellenkezője történt. Nem ért el tehát semmit.
Elena Kuricová: Saját magam láttam, hogy két idősebb úr jött utána, és Zuzana aláírást adott nekik. Majd utána el is dicsekedett, hogy az úriemberek azért jöttek, mert drukkolnak neki, és támogatásukat fejezték ki. Nekem ezzel nem volt semmi problémám. Viszont ha az ember a nyilvános térben mondja el véleményét, annak kockázatát is viselnie kell. Más a helyzet, ha egymás között, baráti körben beszéljük ezt meg. Megértem, hogy Zuzana bizonyos problémás témák szószólója lett, és ez nagyon vonzó a magyar oldal számára. Talán volt benne jó szándék, azonban nem gondolta végig a probléma egészét, ahogy azt sem, milyen lesz annak hatása.
Zuzana Falathová bírálta intézményüket a magyar feliratok hiánya miatt. Tudják, hogy ezzel egyetért az itt élő magyar közösség nagy része? Köreinkben nagyon gyakran van szó arról, hogy Szlovákiában hiányoznak a magyar feliratok többek között a múzeumokból is.
Peter Hyross: Az ukrán nagykövetségtől hívtak minket, hogy nem tudnánk-e ukrán feliratokat biztosítani. Aztán vannak német és orosz látogatóink. Nem lehet mindenkinek eleget tenni. Melyik országokat kéne előnyben részesítenünk? Múzeumunkban nagyon sok felirat van, és ha ezekből mindet le kéne 4-5 nyelvre fordítani az nagyon sok munkát jelentene. És ha ezt nem érti meg egy olyan ember, aki muzeológiát tanult, és három éve dolgozik múzeumban, akkor ez már valamiről tanúskodik. Pozsonyban egy múzeumban sincsenek magyar feliratok. Zuzana Falathová azt állítja, hogy a magyar és német feliratok növelnék a múzeum látogatottságát. Én viszont úgy gondolom, hogy a látogatók nem aszerint járnak a múzeumba, hogy ott milyen nyelven vannak a feliratok.
Zuzana Falathová kereste meg önt, esetleg önök kínáltak fel neki jogi segítséget?
Ügyvédi irodánkban sajnos rendszeresek a hasonló jellegű megkeresések. Ez is jelzi, hogy milyen állapotok uralkodnak a kisebbségi jogérvényesítés terén Szlovákiában. Falath Zsuzsanna a Szövetség a Közös Célokért szervezet segítségével vette fel velünk a kapcsolatot.
Mit gondol az egész ügyről?
Sajnos nem egyedi eset Szlovákiában. Talán ezért is szerepelnek az antidiszkriminációs és a munkaügyi pereket szabályozó rendelkezések egymás mellett a törvényben. Az ügy pikantériája a nemzeti vonal, amely fokozza az eset komolyságát.
Milyen lépéseket terveznek tenni az ügyben? Az ilyen esetekben mi a teendő?
Az ilyen és hasonló eseteket ajánlatos jogi útra terelni. Nem csupán az igazságérzet kell, hogy vezéreljen ilyenkor, hanem a megelőzés is. Hiszen egy-egy sikeres jogi eset példaértékű lehet és nagyban csökkentheti a diszkrimináció bármely formáját a társadalomban. Jelen esetben is meg fogjuk tenni a kellő jogi lépéseket.
Rendelkeznek-e bizonyítékkal azzal kapcsolatban, hogy Zuzana Fatathovát atrocitások érték és kirekesztették a munkahelyén a Magyar Hírlapban megjelent interjú kapcsán?
Az ügy jelen stádiumában erről nem nyilatkoznék. Viszont minden külső, nyilvános jel arra utal, hogy akár nézetei miatt kerülhetett sor az elbocsátásra.
Mi a céljuk? Az, hogy igazságot adjanak Zuzana Falathovának, visszavegyék a munkahelyére, vagy részesüljön kárpótlásban?
A fő cél nem lehet más, mint hogy a diszkriminációs esetek és egyéb jogfosztások száma csökkenjen. Hogy bárki bátran kimondhassa nézeteit anélkül, hogy hátrányos megkülönböztetés érje, vagy akár elbocsátsák a munkahelyéről.
Van-e információjuk azzal kapcsolatban, hogy a pozsonyi múzeumban tömeges leépítés történt-e, vagy csak Zuzana Falathovát engedték el?
Erről nincs információm. Nem tudom sem megerősíteni, sem kizárni.
