A csapat kész, tudjuk, mit kell tenni
A felvidéki magyarság politikai képviseletének stratégiai, sőt nyugodtan mondhatjuk történelmi léptékű feladatai közé tartozik az anyanyelvi oktatás és kultúra megőrzése, illetve minőségi változásuk szakadatlan elősegítése. A szeptember végi parlamenti választások előtt az idevágó legfontosabb célkitűzéseiről kérdeztük a Szövetség párt szakértőit, megyei képviselőket, Andruskó Imrét, a komáromi Selye János Gimnázium igazgatóját, Menyhárt Józsefet, az Országos Oktatási és Ifjúsági Intézet munkatársát, valamint Orosz Örsöt, a Sine Metu Egyesület elnökét.
Melyek a Szövetség párt prioritásai az oktatás területén?
Menyhárt József: Oktatási közigazgatásról beszélünk, amit nevezhetnénk akár oktatási autonómiának is, amely viszont már borzolná a kedélyeket. A lényeg, hogy a közoktatásban vannak olyan problémák, amelyek harminc éve várnak a megoldásra. Szlovákiának az elmúlt három évtized alatt 22 oktatási minisztere volt, így, ha valaki változást szeretett volna elérni, nem sok idő állt rendelkezésére. Nagyon bizonytalanná vált a közoktatás helyzete, vesztett vonzerejéből, s így törvényszerűen beindult a szakmai elöregedés, és tanárhiány lépett fel.
Jelenleg is zajlik az új oktatási reform, a kurikuláris – háromciklusos rendszer kiépítése, amely szintén számos olyan kérdést vet fel, ami a mi közösségünk oktatásügyével kapcsolatos. A lényeg viszont, hogy ezeket a folyamatokat magunk irányíthassuk, s ekkor ismét elérünk az oktatási autonómia, az önrendelkezés szükségességéhez. Ez nem azt jelenti, hogy a szlovákságnak ne lennének problémái, viszont a mi közösségünk specifikus helyzetben van, hiszen, ha csak a kisiskolák megszűnését nézzük, mi nem mondhatjuk azt, főleg a szórványvidéken, hogy ha bezár egy iskola, akkor a kisdiákok majd a szomszéd településen folytatják – mert ott már csak szlovák iskola van. A mi felfogásunk szerint tehát nekünk kell a kezünkbe vennünk az oktatásügyünket.
Az előbb elhangzott, hogy elindult az új oktatási reform. Ennek elkészítésénél a magyar politikai képviselet nem tudott jelen lenni. Van még arra lehetőség, hogy ha a Szövetség párt bejut a parlamentbe, akkor a számunkra nem kedvező részeit ennek a reformnak rendbe tegyék?
Andruskó Imre: Ebben a választási ciklusban már a harmadik iskolaügyi miniszter van pozícióban. De volt már korábban olyan miniszter is (Ján Mikolaj, SNS), aki júniusban elfogadtatott egy reformot és szeptemberben már be is akarta vezetni. A most bevezetésre kerülő reform az alapjait nézve nem rossz, és a bevezetés folyamata is sokkal szélesebb idősávban, 5-6 év alatt zajlik le. Nemcsak tartalmi, hanem szerkezeti reformról is szó van, az eddig 1-4. és 5-9. osztályos felosztás helyett 1-3., 4-5., 6-9-es felosztásra kerül majd sor, s ehhez is pénz kell.
Ahhoz ragaszkodnék, hogy minden faluban megmaradjon az 1-4. évfolyamos képzési forma, viszont a 6-9. évfolyamoknál már konszenzusos alapon meg kell határoznunk kistérségi iskolákat. Nagyon fontos viszont, hogy ezt ne Pozsonyban döntsék el, hanem az adott kistérség polgármesterei, iskolaigazgatói, iskolatanácstagok és a szülők. A mostani modell hosszú távon kevésbé fenntartható, ahhoz viszont ragaszkodnunk kell, hogy az 1-4. osztályok minden településen elérhetőek legyenek, mivel ahol megszűnik a magyar iskola, ott bajba kerül a magyarság. Itt kell köszönettel megemlíteni a Rákóczi Szövetség iskolabusz programját, valószínűleg ők is abból indultak ki, hogy kialakul majd a kistérségi iskolák rendszere, és szükség lesz a folyamatos utaztatásra. Nemcsak horizontális, hanem vertikális összevonásról is szó lehet majd, hiszen vannak már példák arra, hogy óvodát, alapiskolát, gimnáziumot vagy szakiskolát is összevontak már. Ha kialakulnak ilyen erős magyar iskolaközpontok, az segíti az ottélő magyarságot is. Ezt a modellt támogatnunk kell!
Orosz Örs: Az a jó, hogy vannak olyan szakmai intézményeink, amelyek ezeket a kérdéseket az „asztalon tartják” már évtizedek óta, és a változások idején elő tudjuk őket venni. Én magam is részt vettem egy ilyen kutatásban Pék László oldalán, ahol térinfomatikai szempontok alapján azt kutattuk, hogy melyik iskolának mekkora a természetesen kialakult vonzáskörzete. Ennek alapján már most látható, hogy milyen irányú lesz majd az integráció, amely egy-egy iskola megszűnésével bekövetkezhet. Az a fontos, hogy felügyelni tudjuk ezeket a folyamatokat, úgy, ahogy a középiskolák esetében a megyei döntéshozatal alapján meg tudjuk ezt tenni.
Orosz Örs elsősorban értékmentőként, művelődésszervezőként ismert. Elég, ha csak a Gombaszögi Tábort említem. Hogy látja ön, illetve a Szövetség párt az állam kultúratámogatásának a kérdését?
Orosz Örs: Az oktatás mellett a kultúra a megmaradásunk másik záloga, amely szintén pénzből él. Ennek során klasszikus megtérülésről, például a belépőjegyekből, sehol sem beszélhetünk. A Gombaszögi Nyári Táborban például megközelítőleg ötszáz programpont van, de ezek közül talán öt tudna létezni csak piaci körülmények között. Igaz ez a kőszínházainkra is, a Jókai Színház sem tudná csak a belépőjegyekből fedezni a költségeit. Nagy tehát a kultúra kitettsége, s ezen belül a kisebbségi kultúráé még nagyobb. Nyilvánvaló, hogy az ezzel foglakozó dotációs sémákat meg kell erősíteni.
Ha a köztévé programját vesszük, azt látjuk, hogy csak az ezredrészét kapjuk annak a műsoridőnek, ami a számarányunk alapján járna a magyarságnak, a Pátria Rádió pedig csak este hatig hallható. Miért nem sugározhat legalább este tízig?
Térjünk vissza egy bővebb gondolat erejéig magukhoz a pedagógusokhoz. A Szövetség hogyan tudná vonzóbbá tenni ezt a pályát?
Andruskó Imre: Teréz anyának is azért volt szüksége több pénzre, hogy többet tudjon szétosztani a rászorulók között. Visszatérve a saját szakmánkhoz, meg kell említenem azt a nemzetközi elvárást és a jól működő iskolarendszerekre jellemző trendet, hogy már a pályakezdő pedagógusok bérének 95-98 százalékra meg kell közelítenie az országos átlagbért. Nálunk ez 70 százalék. Ez a fiatalokra riasztóan hat. A másik mutató pedig, hogy a már 20-25 éve a pályán levő kollégák bérének az átlagbér felett kellene lennie, Szlovákiában azonban két atesztációval, 25 ledolgozott évvel rendelkező osztályfőnök esetében teljesül ez a követelmény, azaz a bruttó bére eléri az 1800 eurót.
Nem lehet, vagy egyre nehezebb fizika-, kémia- vagy informatika tanárt találni. Inkább a versenyszférában helyezkednek el, ahol 2-3-szor többet keresnek, mint egy tanár. Adja Isten, hogy a parlamentbe, illetve a kormányba bekerüljünk, s akkor az első feladataink között kell, hogy legyen a kezdőbérek emelése. Természetesen nem minden a pénz, de nem feledkezhetünk meg arról, hogy pénz nélkül a rendszer nem működik.
Menyhárt József: Hozzátenném, hogy amikor oktatási önrendelkezésről beszélünk, az természetesen magába foglalja a pénzügyi önrendelkezést is. Folyamatosan szem előtt kell tartanunk, hogy ugyan még mindig húsz körül van a gimnáziumaink száma, az ott tanuló diákok száma viszont alacsony. Olykor ez a tervezés problémája is, hogy egy a térségben levő másik gimnázium elszívja a diákokat a másik elől. Az ilyen kérdések már az önrendelkezés stratégiai feladati közé tartoznak.
Andruskó Imre: Ha az iskolaközpontokat az óvoda-alapiskola-szakközépiskola vagy gimnázium mellett szakgimnáziumokkal is létre tudnánk hozni, óriási megtartó erőt jelentene a közösségünknek! Különböző korosztályokban az óvodától a középiskoláig egy helyen lehetne több száz diák! Nem feledkezhetünk meg azonban az inklúzió, az integrálás fontosságáról.
Ennek minimalizálása érdekében is segítenünk kell a roma diákok, különösen a mélyszegénységből érkező roma diákok beilleszkedését. Hogy szakmát, szakérettségit tudjanak szerezni és ne tűnjenek el a rendszerből.
Mindezen problémák megoldásában vajon mekkora szerepe lenne, lehetne az utóbbi időben sokat emlegetett Kisebbségi Hivatalnak, illetve a kisebbségek jogállásáról szóló törvénynek?
Orosz Örs: Fiala-Butora János jogász vezeti azt a kis, Mocsáry Lajosról elnevezett háttérintézményt, amely éppen ilyen kérdéseket vizsgál. Van egy másik kész, Bukovszky László kormánybiztossal közösen készített törvénytervezet, amelyet ugyan a későbbiekben kilúgoztak, de megvan annak az eredetije is. Két ilyen tervezetünk is van tehát, van mihez nyúlnunk az esetleges kormányalakítási tárgyalásokon. Az iskolaközpontok létrehozásához még annyit tennék hozzá, hogy a legnagyobb kezdeti problémát az jelenti, hogy a középiskolák a megye, az alapiskolák a helyi önkormányzat jogkörébe tartoznak.
Vagy kitűnő példa, ami Rozsnyón elkezdődött, hogy az alapiskola fejlesztette a lehetőségeit a szakmai képzés irányába, elsősorban a roma diákságra gondolva. Vagy Ipolyság is jó példa, ahol egy ötemeletes toronyház egyik emeletét a magyar, a másikat a szlovák gimnázium foglalja el, felettük aztán a nagy semmi. Ott adott a feltétel, hogy megfelelő politikai akarat esetén egy iskolaközpont jöjjön létre!
Menyhárt József: Meg kell említenem a kisiskolai klaszterek lehetőségét, amikor több kisiskola összefog, és megosztja a költségeket, például az adminisztráció vezetésénél. Van tehát több megoldás is a kezünkben, és meg tudom erősíteni, megvannak a terveink, most már helyzetbe kell kerülnünk, hogy megvalósítsuk őket. Eddig is voltak folyamatosan kihívások, vegyük csak például az utaztatás kérdését, amit a Rákóczi Szövetség segítségével lehet megoldani.
Annyit hadd jegyezzek meg, hogy talán nem minden olvasónk tudja, hogy önök a Szövetség párt különböző platformjaihoz tartoznak, így kívülről nézve viszont már most egy nagyon jó csapat benyomását keltik.
Menyhárt József: Aki dolgozni szeretne, az megtalálja a munkát közöttünk!
Andruskó Imre: A Szövetség pártként olyan tervezeteket szeretne letenni az asztalra, amelyek a tartalmi és a szerkezeti változásokat is figyelembe veszi.
Aki szereti a focit, és szokott focira fogadni, nézze meg a fogadóirodák szorzóit. Egyértelmű, hogy a másik két formációra már nem is lehet fogadni, mert beárazták őket 5% alá. Egyedül egy pártnak van esélye ebből a tengerből bekerülni a parlamentbe, ez pedig a Szövetség.
Orosz Örs: Tizenkét éve elveszítette a közösségünk a parlamenti képviseletét. A választók most azt várják tőlünk, hogy ennek a közösségnek és ennek a régiónak a kinyújtott keze, pozsonyi nagykövetsége legyünk!
A beszélgetés a Nézőpont szeptember 12-i adásának szerkesztett változata.
Megjelent a Magyar7 2023/37. számában.
