2022: a mélyülő válság éve
Szlovákiában az idei év végére akut gazdasági és politikai válság alakult ki. A szomszédságunkban zajló háború árnyékában a koalíciót feszítő ellentétek előbb rövid életű kisebbségi kormányzáshoz, majd a kabinet bukásához vezettek. A jövő évre vár a kérdés megválaszolása: hogyan tud kilábalni az ország a jelenlegi politikai káoszból, illetőleg visszajut-e a magyar képviselet a pozsonyi törvényhozásba.
Újabb rendkívüli évként jegyezhettük fel 2022-t. Alighogy elcsendesült a pandémia, februárban a Kijev elleni orosz támadással véres, a mai napig beláthatatlan következményekkel járó konfliktussá eszkalálódott az ukrajnai háború. Az elhúzódó fegyveres harcok nemzedékek óta nem tapasztalt instabilitást, bizonytalanságot idéztek elő az európai kontinensen. A háború tőszomszédságában fekvő Közép-Európa, s benne Szlovákia, a hidegháború óta először szembesült a fenyegetéssel, hogy konfliktuszónává, de legalábbis felvonulási tereppé válik, annak minden fojtogató gazdasági következményével.
Az óesztendő kulcsszereplője a szlovák belpolitikában, ahogy az elmúlt években megszokhattuk, ezúttal is Igor Matovič volt. A pénzügyminiszter személye, habitusa idén is rányomta bélyegét a politikai konfliktusokra. Az OĽaNO elnöke a szlovák közéletben eddig kevésbé megszokott vizionárius típus, akinek azonban láthatóan megoldhatatlan kihívást jelent a kormányzás gyakorlata.
A Heger-kabinet bukásához vezető okok között első helyen kell említeni Richard Sulík, SaS-elnök és Igor Matovič egymásnak feszülő ambícióit. Kettejük szappanoperává nyúló iszapbirkózásában a 2022-es esztendő tovább követte a ciklus korábbi éveinek sormintáját. A szomszédságunkban fellángoló háború sokkszerű hatása tavasz elején csak ideig-óráig tudta elfedni a végül kenyértörésig elvitt politikai párharcot. A folytatódó Sulík-Matovič párviadal miatt a kormány képtelennek bizonyult a koalíciós pártok által egységesen támogatott válságmenedzselésre.
Válságkezelési stratégia helyett, a pandémia éveire emlékeztető módon, a fenyegető energetikai krízis, az egekbe szökő infláció szociális hatásainak enyhítésére maradtak az eseti megoldások, zajos kommunikációs hadjáratok, amelyekben Igor Matovič már korábban is előszeretettel lubickolt. 2022 leginkább magyarázatra szoruló közéleti történése azonban nem az OĽaNO elnökéhez kötődik, hiszen ő csak azt hozta, amit már megszokhattunk tőle.
Az SaS Matovič fejét követelő nyári ultimátuma, a koalícióból való szeptemberi kilépés, majd a kormány bukásához vezető bizalmatlansági indítvány, miközben logikailag értelmezhető sort képeznek, Matovič önsorsrontó ötletrohamaihoz hasonlóan a politikai senkiföldjére vezettek. Sulíkék rossz helyzetfelismerése eredményeként az SaS már a harmadik olyan jobboldali kormány koporsójába verte bele az utolsó szeget, amelynek maga is részét képezte, vagy amelyben korábban részt vállalt. December 15-én a liberálisok által megbuktatott kormányfők sora Iveta Radičová és Igor Matovič után Eduard Hegerrel folytatódott.
Mi sem bizonyítja jobban, hogy Sulíkék a Heger-kabinet parlamenti megbuktatásával csak még mélyebben tévedtek a politikai senkiföldjére, hogy a szavazást követően (kvázi) ellenzéki pártként az előrehozott választás helyett még mindig egy Matovič nélküli jobboldali kormányba kívánkoznak vissza.
Ha az óesztendő politikai nyerteseit keressük, első helyen kell említeni Robert Ficót. A koalíció idei vesszőfutásának egyik fontos mérföldköve volt május elején, amikor a kiszavazó kormánypárti képviselők miatt a parlament nem függesztette fel a Smer elnökének mentelmi jogát. A Fico elleni eljárás előkészítetlensége, majd annak megszüntetése szimbolikusan is aláhúzza a 2020 után felálló kabinet korrupcióellenes küzdelmének kudarcát.
Mindez abból a szempontból is érdekes, hogy 2022 látványosan megágyazott a szlovák politika körvonalazódó új törésvonalainak. Az ukrajnai háború a hazai közéletben is tovább polarizálta az európai politikában már évek óta meghatározó globalista-szuverenista szembenállást. A kritikátlanul atlantista, globalista érdekeket képviselő progresszív-liberális tábor és a nemzeti, szuverenista érdekeket előtérbe helyező erők szembenállása egyre inkább kézzelfogható valóság Szlovákiában is.
Míg korábban ciklusokon átívelően a szlovák jobboldalon egyszerre voltak jelen a konzervatívok és a liberálisok, a 2020 óta tartó ciklus, de különösen az ukrajnai háború miatt a geopolitikai törésvonalakat világosan kirajzoló 2022-es év, már egy új politikai tagolódást, átalakuló pártrendszert vetít előre.
A következő választás legfontosabb kérdése az lesz, a régi jobb-bal tagolás vagy a felvázolt globalista-szuverenista szembenállás lesz-e a meghatározó a kormánykoalíció felállításakor.
Valóságos választási dömping közepén vannak Szlovákia polgárai, hiszen a vélhetően előrehozott parlamenti választásokat követő egy évben EP-képviselőket és köztársasági elnököt is választunk. A voksmaraton első felvonását idén október 29-én rendezték. Az első alkalommal összevont megyei és önkormányzati választásokon az országos tendenciáknak megfelelően megkapaszkodott a Hlas-SD, és ahogy az a korábbi helyi voksolásokon is tapasztalható volt, a legtöbb kiadó mandátumot a pártonkívüliek zsebelték be.
A felvidéki magyar közösség szempontjából az októberi választás legfontosabb hozadéka a magyar Szövetség sikeres szereplése volt. A magyar egységpárt a megyei választásokon a megszerzett 54 mandátummal a fénykorát élő MKP választási eredményeihez fogható sikert ért el. A Szövetség elődpártjai 2017-ben a megyei parlamentekben 12-vel kevesebb mandátumhoz jutottak, ami meggyőzően igazolja, hogy a korábbi rivalizálás az előző választásokon értékes mandátumokba került, amit most az egységes fellépéssel sikerült visszaszerezni. A Szövetség ezzel az eredménnyel felkerült az országos politika térképére, hiszen a magyar érdekképviselet megnyerte a pártok versenyét, a legtöbb önállóan induló képviselőt bejuttatva a megyei testületekbe.
Hasonlóan sikeresen szerepelt a Szövetség a helyi önkormányzati választásokon is, lényegében megőrizve az elődpártok négy évvel korábban megszerzett pozícióit. Az elnyert polgármesteri mandátumok számában országos összevetésben a Szövetséget a pártok közül csak a Hlas-SD előzte meg. Az októberi választások sikere az országos felmérésekben is megmutatkozott, míg a közvélemény-kutatások korábban rendre az öt százalékos küszöb alá mérték a magyar pártot, az őszi hónapokban több felmérés is parlamenti belépőt jósolt a Szövetségnek.
1998 egy új korszaknak nyitott utat, amelyben a magyar érdekképviselet kormányzati szerepvállalásával a szlovákiai politika stabilitásának egyik legfontosabb garanciájává vált. Jövőre a negyedszázaddal korábbihoz képest sokban eltérő lesz a politikai helyzet, de a magyar párt által biztosított stabilitás ismételten jól kamatozhat. 2023-ban lehetőség kínálkozik arra, hogy a felvidéki magyar politikusok meggyőzően bizonyítsák, tanultak a múlt hibáiból, és megtalálják a visszautat a szlovákiai politika főutcájára.
Megjelent a Magyar7 2022/51-52. számában.
